A tábori kórházakban nem csak harcosokat láttak el. A sérült civilek közt volt egy romániai származású idős hölgy, Stefania, aki 2014 tavaszán egy légitámadás nyomán magára maradt törött combcsonttal, család és okmányok nélkül. Megpróbáltak útlevelet szerezni neki a román konzulátuson, de több heti kijárás és kétszeri költöztetés után, mire az üggyel foglalkozó konzuli alkalmazott a húsvéti szabadságáról visszatérve kiállította a papírjait, a nő életét vesztette egy újabb légitámadásban.
|
A felkelők oldalán harcoló sérültet látogattak meg Damaszkusz külvárosában élő gyerekek
Bassam Khabieh / Reuters |
Kahef kórházait többször lerombolták a kormányerők abbéli igyekezetükben, hogy kiszorítsák az ellenállókat a Damaszkusz és a libanoni határ közötti övezetből. (Ez egyébként máig nem sikerült.) Az első egy–másfél évben eléggé szabadon mozgott az ellenzéki és a kormányerők által megszállva tartott zónák között. Mivel az ellenőrző pontokon nem volt fényképes nyilvántartás, hamis igazolványokkal könnyedén kijátszotta a katonák éberségét. Idővel azonban egyre többen akadtak fenn a kormányerők rostáján, és a szélsőséges iszlamista Iszlám Állam fenyegetése is egyre közelebbinek tűnt. – Nem vagyok gyakorló muzulmán, és mivel a rendszer által ellenőrzött területre nem térhettem vissza, az egyetlen megoldás a menekülés volt – mondja az orvos.
Kahef az Aszad-rendszert nem szerette, de jól élt a 2011-es forradalom előtt. Családjával Damaszkusz elit negyedében lakott, szomszédai között ott voltak a hadsereg tábornokai és az elnök testvére is. Korábban nem politizált, de a forradalom után úgy érezte, döntenie kell: a gyilkosok vagy az áldozatok oldalán áll – felelte a kérdésre, hogy miért cserélte fel úszómedencés villáját a tábori kórházakkal és a bujkálással.
|
Szír felkelő a frontvonalban, Damaszkusz külvárosában
Bassam Khabieh / Reuters |
Hiába szerezte Romániában az oklevelét, orvosként nem tud elhelyezkedni, mivel a damaszkuszi hatóságoknak kellene igazolniuk, hogy az utóbbi öt évben Szíriában sebészként dolgozott. – Bukarestben a szíriaiak fele a nagykövetségnek dolgozik, nagyon jól tudják, ki vagyok – válaszolta a kérdésre, hogy miért nem próbálta a bukaresti nagykövetség útján megszerezni a papírokat. Szükségmegoldásként egyik ismerősénél helyezkedett el, építkezéseket felügyel. Három gyerekének sem könnyű, mivel Romániába érkezésükkor egyikük sem tudott románul. A legkisebb idén érettségizett egy angol nyelvű középiskolában, a másik kettő szintén angolul végzi az egyetemet.
– Várom, hogy megdőljön a rendszer vagy meghaljak – mondja a 61 orvos, aki egyértelmű igennel válaszolt a kérdésre, hogy visszatérne-e Szíriába. Két fivére közül egyébként az egyik Hollandiában, a másik Franciaországban él, két lánytestvére viszont Damaszkuszban maradt. Velük WhatsAppon vagy Viberen szokott beszélni, de a gyakori áramkimaradások és az internet korlátozása miatt egyre nehezebb a kapcsolattartás.
