Idén szeptemberben bezárták ezt a kiskaput, valamint elutasították a fellebbezést, így mostantól csak az őslakos közösségek exportálhatnak – nem profitszerzés céljából, csupán fennmaradásuk érdekében – az unióba. A lapunk által megkeresett kanadai forgalmazók lapzártánkig nem válaszoltak arra, hogy a tilalom milyen mértékben befolyásolja az üzletet, ám szakértők szerint tovább szűkülhet a piac.
„Már a 2009-es tiltást követően is jelentősen csökkent az elejtett fókák száma. Becsléseink szerint az elmúlt hat évben mintegy kétmillió tengeri emlős menekült meg. A bőrnek most már alig van piaca, a vadászat azonban költséges és veszélyes”
– nyilatkozta a Népszabadságnak Joanna Swabe, a brüsszeli székhelyű Humane Society állatvédő szervezet európai igazgatója. A több szakkönyvet is publikáló, a fókavadászat elleni küzdelemre szakosodott Swabe szerint a szigorítás morálisan is nagy előrelépés: a WTO elismerte, hogy az állatok jóléte legitim erkölcsi kérdés.
Ezt az EU-n kívüli országok jelentős része is így látja: az USA-tól Tajvanig tilalom van érvényben a fókatermékekre, így a fő importőr szinte egyedül Kína. A luxuscikkek közül még mindig a bunda a legnépszerűbb – egy fókabőrre szakosodott kanadai online áruházban mintegy félmillió forintnak megfelelő kanadai dollárért kínálnak egy férfikabátot –, de húst, olajat, valamint omega-3-ban gazdag étrend-kiegészítőt is készítenek fókából. A vadászatban Norvégia, Grönland, Namíbia és persze a legtöbbet exportáló Kanada áll az élen.
Az észak-amerikai országot sok kritika érte az elmúlt évtizedekben, ezért az ottawai kormány a vadászat szabályozottságát, szükségességét és humánus voltát hangsúlyozza. A fő érv az, hogy az Atlanti-óceán 7,4 milliós fókapopulációját szabályozni kell, s a vadászat fontos bevételi forrást jelent a helyi közösségeknek. A hatóságok azonban minden évben felülvizsgálják, hogy hány fókát lehet elejteni. A kvóták 2009 óta csökkennek: 2002-ben 312 ezer állatot pusztítottak el legálisan, 2014-ben 60 ezret. A vadászat fő szezonja februártól májusig tart Új-Fundland és Labrador partjainál. A vadászoknak el kell végezniük egy tanfolyamot is, aminek egyik sarokköve, hogy a leölt állatok nem lehetnek fiatalabbak három hónaposnál (a drágább bundákhoz pár napos fókákat nyúznak meg illegálisan).
A kormányzati tájékoztatón feltüntetett rigorózus szabályok ellenére Swabe szerint a valóságban nem mindig teljesülnek e követelmények: a vadászok gyakran csak megsebesítik az állatokat, és minden nagyon gyorsan, szélsőséges időjárási körülmények között, szinte átláthatatlanul nagy területen történik, független szakértők pedig nem minden esetben jutnak fel a hajókra.
„Tíz éve Kanadában elmentem egy vadászatra, egyszerűen szörnyű volt! Rövid időn belül több ezer fókát pusztítottak el kegyetlenül. Ilyen körülmények között nincs garancia arra, hogy betartják a szabályokat”
– mondja Swabe, aki hangsúlyozza, az őslakos inuitok vadászó életmódja ellen nincs kifogása, hiszen egyes közösségeknek ez az életformájuk. A gond véleménye szerint a nagyüzemi vadászatot ösztönző kereskedelemmel van. Jogvédők éppen ezért arra biztatják az érintett kormányzatokat, hogy biztosítsanak alternatív jövedelemforrást az őslakosoknak. Ennek egyik gyakran emlegetett módja az ökoturizmus: vadászat helyett a helyiek szervezzenek fókanéző túrákat. Arra nincs javaslat, hogy kinek.
