Chatelni kezdtek, eleinte csak az új stílusáról, és megbeszélték, hogy elmennek együtt vásárolni. A lány bemutatta őt a hasonló családi hátterű barátainak. Jól érezte magát velük, egyre többet találkoztak, általában olcsó hamburgerezőkben, kávézókban ültek össze, soha sem mentek mecsetbe vagy vallási központokba, és az sem merült fel soha, hogy átmenjenek valamelyikőjükhöz.
„Már tudom, hogy semmit sem tudtam róluk, még a vezetéknevüket sem, de soha nem is kérdeztem” - jegyezte meg Maysa, aki szerint legalább az egyikük kapcsolatban állt a Szíriában harcoló belga iszlamistákkal, még dicsekedett is arról, hogy kiment meglátogatni a férjét.
„Azt mondták, az Iszlám Állam területén nincs bűntény, nincs diszkrimináció. Beszéltek a nők és férfiak közti kapcsolatokról, és azt mondták, jó férjet találhatok magamnak, még akkor is, ha nem én leszek az egyetlen felesége. S noha beszéltek a hitetlenek és eretnekek elleni harcról, soha nem beszéltek erőszakról vagy kivégzésekről, semmi ilyesmiről” - mondta a belga lány, aki néhány hét elteltével egy olcsó, eldobható mobilt kapott legújabb barátnőjétől. Azt kérték, rejtse el a készüléket, melyen keresztül tartották vele a kapcsolatot. SMS-ben tudatták vele a következő találkozó időpontját és helyét.
Érdemes figyelni az intő jelekre
Daniel Köhler, a deradikalizáció szakértője szerint a hozzátartozóknak érdemes figyelni az intő jelekre. Mint mondta, aggodalomra adhat okot, ha valaki hirtelen elutasító lesz más vallásokkal és a nyugati világ értékeivel szemben, vagy ha szélsőséges csoporthoz csatlakozik – akár a való, akár a virtuális életben.
„Érdemes segítséget kérni, ha valaki azt tapasztalja, hogy egy hozzá közel álló személy hanyagolja a régi, nem muzulmán ismerőseit, és élénk érdeklődést mutat Szíria és az esetleges közel-keleti utazások iránt” – tette hozzá Köhler, akivel korábban a radikális nézeteket valló fiatalok reintegrálásáról beszélgettünk. Cikkünket ide kattintva olvashatják el.
E közben Maysa iskolai eredményei látványosan romlani kezdtek, egyre többször hiányzott, megváltozott a viselkedése, és a dzsilbáb mellett kesztyűket és az arcát takaró kendőt kezdett el hordani. A helyzet még rosszabb lett, amikor megtudta, hogy az egyik, hozzá közel álló ismerőse meghalt Szíriában.
Két évvel korábban utazott az Iszlám Állam kalifátusába más, Brüsszelből származó tinédzserekkel. „Teljesítened kell a kötelezettségeidet. Szíriába kell menned” - mondogatták a lányok, ő pedig egyre inkább úgy érezte, igazuk van, miközben semmit sem tudott a szíriai helyzetről. Csak és kizárólag az Iszlám Állam "jó oldalairól" volt tudomása.
„Csak az Iszlám Állam propagandáját ismételgették, és eljutottam arra a pontra, hogy semmi másra nem vágytam jobban, mint hogy Szíriába mehessek. Elhittem, amit mondtak. Aztán amikor később láttam a lefejezős videókat, sírva fakadtam” - mondta Maysa.
Idén tavasszal aztán, már útra készen, az útlevelét kereste. Noha ismerősei biztatták, nincs rá szükség, okmányok nélkül eljuttatják a közel-keleti országba, ő mégis inkább az érvényes papírjait szerette volna használni. Csakhogy nem találta meg őket, és az édesanyjától kérdezősködött felőle. Erre a szülők gyanút fogták, elrejtették az útlevelet. Maysa megtörten hívta fel a barátnőjét, hogy több időre van szüksége, ám erre az megfenyegette. Azt mondta, ha nem utazik velük, megtalálják őt és a családját is, és „súlyos következményekre” számíthat.
Maysa erre a metró sínjére dobta a telefonját, és azóta nem hallott a korábbi barátairól. Noha eddig nem történt semmi, a fenyegetésüket nem váltották be, ő emlékszik még a néhány hónappal ezelőtt történtekre.
Kormányzati becslések szerint több száz belga állampolgár harcol Irakban vagy Szíriában az Iszlám Állam oldalán. Egy független kutató, Pieter Van Ostaeyen 516-ról tud. Ez azt jelenti, hogy az egy főre eső dzsihadisták száma az európai országok között Belgiumban a legnagyobb.
