„Ők érezték, hogy mikor ferdít, és mikor mond igazat. Gyakran megjegyezték, olyan, mintha egyes sorokat nem is a szerettük írt volna” – jegyezte meg a szakember, aki korábban neonáci fiataloknak segített kilépni, de az utóbbi időben muzulmán fiatalokkal és családjaikkal foglalkozik. A szakember megtanította a családnak, hogyan beszéljenek a fiúval, mit mondjanak neki és mit ne. A cél az volt, hogy személyes témákra terelődjön a szó.
A fordulópont akkor jött el, amikor a fiatal fiú az anyjával akart beszélni. Attól tartottak, hogy ha ez megvalósul, az ifjú dzsihadista valami szörnyűséget tesz, ezért azt hazudták, hogy az anyja beteg, csak a húgaival beszélhet. Közel egy órán át az iszlám tanításairól esett szó, majd miután befejezte, a család megkérdezte: és ettél ma már valamit? Ezt követően még két órán át a családról, a mindennapjaikról, az érzéseikről beszéltek. Idővel a fiú otthagyta Szíriát, Egyiptomban telepedett le, és ma már nem fanatikus.
 |
| Daniel Köhler |
„Jobbak az esélyek, ha a szakembert még azelőtt keresik fel, hogy a gyermekük a Közel-Keletre utazott volna. Ellenkező esetben sokkal nehezebb dolgunk van. Megesett, hogy későn érkeztem, és nem tudtam megakadályozni az illető halálát” – mondta Köhler. Úgy véli, a deradikalizáció kulcsa a család és a barátok.
A Hamburgi Egyetemen végzett szakember részt vett a Hayat családi konzultáció kidolgozásában. Ennek lényege egy forródrót, amelyet bárki felhívhat, aki úgy sejti, egy hozzá közel álló személy terrorakcióra készül. A tanácsadók ezután szorosan együttműködnek az illető családjával, igyekeznek minél jobban megismerni a potenciális elkövetőt. „Megpróbáljuk megérteni a radikalizáció okait. Beszélünk a tanárokkal, barátokkal, s igyekszünk alternatívákat kínálni” – magyarázta a szakember. A lényeg, hogy megtalálják azt a személyt, azokat az érveket, aki és amelyek hatást gyakorolhatnak az illetőre. Már az is segíthet, ha megfelelő munkát találnak számára, s ezzel tud segíteni például a Szíriában élő rászorulókon.
A George Washington Egyetem ösztöndíjasaként jelenleg amerikai deradikalizációs programokon dolgozik. „Nemrég Washingtonban az amerikai nemzetbiztonsági szervek munkatársainak felvázoltam, milyen lépésekre lenne szükség a fiatalok reintegrálása érdekében, eddig ezért vajmi keveset tettek” – mondta, majd megjegyezte: a párizsi merénylet is jól mutatja, hogy cselekedni kell. „Ezek nem kezelésre váró, beteg emberek. Úgy látom, hogy pozitív és negatív dolgok, frusztrációk, bánat, remény és nagy elhatározások komplex struktúrája hat rájuk. E bonyolult érzelmi hálót próbálom letisztítani, semlegesíteni a radikalizációval járó erőszakosságot.”
Érdemes figyelni az intő jelekre
Daniel Köhler szerint a hozzátartozóknak érdemes figyelni az intő jelekre. Mint mondta, aggodalomra adhat okot, ha valaki hirtelen elutasító lesz más vallásokkal és a nyugati világ értékeivel szemben, vagy ha szélsőséges csoporthoz csatlakozik – akár a való, akár a virtuális életben. „Érdemes segítséget kérni, ha valaki azt tapasztalja, hogy egy hozzá közel álló személy hanyagolja a régi, nem muzulmán ismerőseit, és élénk érdeklődést mutat Szíria és az esetleges közel-keleti utazások iránt” – tette hozzá Köhler, aki 2012 óta összesen 150 családdal dolgozott együtt.
