A rendező másutt sem járt több sikerrel, a "Magnyitszkij-lista" terjesztését a létrehozásában közreműködő ZDF-Arte tévétársaság sem támogatja. "Végig együtt dolgoztunk, a forgatástól a vágásig, de amikor kirobbant a politikai botrány, magamra hagytak. Browder ügyvédeinek a levelére hivatkoztak" — mondja. Művét eddig csak egy szűkkörű washingtoni vetítésen, és néhány nevenincs külföldi filmfesztiválon tekinthették meg az érdeklődők.
Nyekraszov filmje azt igyekszik bizonyítani, hogy Browder – aki a kilencvenes években Oroszország egyik legnagyobb külföldi befektetője volt – hamis tényekkel és dokumentumokkal manipulálta a nyugati döntéshozókat, amikor egy kolosszális csalást igyekezett rábizonyítani orosz rendőrökre és az adóhatóság hivatalnokaira. Verziója szerint a bűncselekményt leleplező Szergej Magnyitszkijt börtönbe zárták, majd ott meggyilkolták. Az üzletember által kirobbantott nemzetközi botrány végül azzal zárult, hogy az amerikai Kongresszus 2012-ben tiltólistára tette a bűncselekményben részes orosz személyeket.
A Putyin-rendszert következetesen bíráló filmjeivel nevet szerzett filmrendező nagyjából a forgatás felénél szembesült azzal, hogy valami nem stimmel az eredeti történettel. "A színfalak mögül" előkerültek olyan fotók és dokumentumok, amelyek cáfolni látszottak az addig készpénznek vett állításokat. Nyekraszov azt sugallja, hogy Magnyitszkijt nem ölték meg, csupán "hagyták meghalni", és nem az orosz hivatalnokok, hanem éppenséggel Browder követett el csalást, aki a botránykeltéssel szerzett magának alibit.
 |
Magnyitszkij sírja Moszkvában
Dmitrij Rozskov / Wikipedia |
Többen cáfolják a filmrendezőt, és kétségbe vonják az általa előbányászott dokumentumok hitelességét. Ludmilla Alekszejeva, az orosz Helsinki Bizottság alapítója, aki a Magnyitszkij halálának körülményeit kivizsgáló független bizottság tagja volt, egy orosz lapnak azt nyilatkozta: Moszkva célja valójában az Oroszország elleni szankciók feloldása, a Magnyitszkij-lista elleni támadás része a kampánynak.
Nem tartja magát az orosz propaganda áldozatának? — kérdem Nyekraszovot, akinek a jelek szerint nehéz elhitetnie magáról, hogy az igazság feltárásán dolgozik.
„Nem az áldozatának, inkább az eszközének tekintenek” — válaszolja. „Pedig a filmemben csak kérdéseket teszek fel. Ez is elég ahhoz, hogy felmerüljön a kétség a szándékaim iránt, és csak legyintsenek: Ja, hát te orosz vagy! Mindent értek!”
Propaganda szórakoztató köntösben
Kreml tavaly közel százmilliárd forintnak megfelelő összeget költött arra, hogy világszerte terjessze saját álláspontját. Ez csupán a határokon kívülre „szórt” propagandára szánt összeg. A Putyin-féle médiabirodalomnak pedig az elmúlt években az egyik legfontosabb célja, hogy az Európai Uniót gyengének és megosztottnak állítsa be. Alaptémái közé tartozik az erkölcstelen nyugati országok hanyatlása, amellyel szemben áll a tiszta és erős Oroszország képe. A portfólió pedig egyre bővül. Továbbra is az RT tévécsatorna a zászlóshajó, amelynek egyre több nyelven (arab, spanyol, francia) indul adása. A fiatalokat a Sputnik internetes oldal célozza meg, amely a legfrissebb internetes műfajok köntösébe burkolja a Kreml üzenetét.
Az egész orosz propagandagépezetre jellemző egyébként, hogy profin használja az rendelkezésére álló eszközöket. Az RT műsorai legalább olyan jól néznek ki, mint a vezető nyugati tévék adásai. Azt a Kreml is tudja, hogy a mai digitális világban végtelen számú információforrás áll a közönség rendelkezésére, és külföldön ezekkel vetik össze az ő sztorijukat. A hazugságokhoz való makacs ragaszkodás helyett ezért ma már inkább szórakoztatni próbálnak. Összeesküvés-elméletekkel és az alternatív valóság bemutatásának ígéretével próbálják a képernyő elé ültetni a közönségüket. (K. A.)
