Szárnyalnak a skót érzelmek

Peter Kellner – aki „egyszerű” újságíróból nőtte ki magát a YouGov alapító igazgatójává, majd elnökévé – külföldi tudósítóknak tartott sajtótájékoztatóján bevallotta, hogy őt is meglepte, a brit kormányt pedig sokkolta a hirtelen változás. Az utolsó adatok ismét a No, thanks (Köszönjük, nem kérjük) elutasítás felé hajlottak, de a különbség olyan csekély, hogy még a tapasztalt Kellner is bizonytalannak mondta magát.

A skótok többsége úgy érzi, hogy a gazdaság, a közszolgáltatások és a pénznem jövője miatti aggodalom fogja végül szerény többséghez juttatni az egység híveit. Charles, a Külső-Hebridákhoz tartozó Lewis szigetén halászatból és motorcsónakok működtetéséből meggazdagodott üzletember vagy Grant, a skót futballválogatottat minden mérkőzésére elkísérő fodrász, szó szerint ugyanazt mondta e sorok írójának: „Ha a szívére hallgat, a függetlenségre, ha a zsebére gondol, a maradásra voksol.”

A határ mindkét oldalán erősen foglalkoztatja az angolokat és a skótokat, vajon milyen hatást ér el a három nagy brit párt vezetőjének skóciai fellépése az unió érdekében. David Cameron kormányfő múlt szerdai, majd most hétfői – főleg az érzelmekre ható – felszólalását megkésettnek nyilvánították. A pártérdekeket átmenetileg sutba vágó közös kiállás után az „igen” győzelme megtorpedózhatja Cameron miniszterelnöki jövőjét, míg a „nem” a teljes politikai pályafutását az önálló Skóciára feltevő Alex Salmond kilátásait kérdőjelezheti meg.

Ed Miliband, az ellenzék vezére kedden tartott programbeszédet Skóciában. Ünnepélyes ígéretet tett rá, hogy ha a Munkáspárt győz a 2015. májusi parlamenti választáson, radikális változásokat hajt végre mind a gazdaság, mind az alkotmányos berendezkedés területén, megszüntetve a társadalmi igazságtalanságokat.

Több ezer angol, walesi, skót és külföldi sereglett össze hétfőn késő este a londoni Trafalgar téren, hogy maradásra bírják a skótokat. A nagygyűléssel is hangsúlyozták, hogy a 4,3 millió skóciai választó döntése nem a tartomány belügye.