megvalósítása a szovjet korszakban, az 1930-as években kezdődött, a Gulag foglyainak részvételével
Az országnak meg kell erősítenie a közlekedési-szállítási hatalmi státuszát – adta ki az utasítást Putyin, aki „igazi munkahőstettnek” nevezte mindazt, amit a BAM építői véghez vittek. Az elnök azokra a fiatalokra utalt, akik önkéntesként vettek részt az éppen negyven éve, a szovjet kommunista ifjúsági szervezet, a Komszomol égisze alatt beindított építkezésben. A vasútvonal története azonban évtizedekkel korábbra nyúlik vissza.
Az ötlet már a cári időkben, a XIX. században felvetődött, igaz, a megvalósítása csak a szovjet korszakban, az 1930-as években kezdődött, mégpedig a Gulag foglyainak részvételével.
1933-ban több mint harmincezer, öt esztendővel később pedig már 250 ezer elítélt dolgozott az építkezésén, és a hivatalos adatok szerint ebben az időszakban negyvenezren meghaltak közülük. A beruházásnak stratégiai jelentősége is volt: létre akarták hozni a kínai határhoz túlságosan közel futó transzszibériai vasútvonal alternatíváját.
A második világháború miatt lelassultak, majd Sztálin halála után leálltak a munkálatok. Felújításukról 1967-ben határozott a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága és a minisztertanács, hét évvel későbbi kongresszusán pedig a Komszomol vállalt védnökséget a BAM fölött. Kiterjedt propagandakampánnyal toboroztak önkénteseket, és nem is volt belőlük hiány. Mint a News.mail.ru orosz hírportál felidézi, olyan nagy lelkesedés kísérte a kezdeményezést, hogy az ifjúsági brigádokba háromszázszoros volt a túljelentkezés.
A Szovjetunió több mint hetven nemzetiségének képviselői vettek részt az építkezésen, amely az eredetileg tervezettnél négyszer többe került, és tíz évig zajlott szélsőséges éghajlati viszonyok között.
Számos szakaszon földrengésveszélyes helyen, több száz méter mélységig megfagyott földön kellett dolgozni. Ma kétszáz állomás, csaknem háromezer műszaki létesítmény – köztük több mint kétezer híd és jónéhány alagút – van a mindössze hatvan települést érintő, a legnagyobb részén egyetlen vágányon, villamosítás nélkül üzemelő vasútvonalon.
A Szovjetunió szétesése után azonban gazdaságtalannak bizonyult a beruházás. Kelet-Szibéria meghódítása elakadt, nem épültek meg az üzemek és a bányák, amelyek kiszolgálására szánták a BAM-ot. 1995-ben a vasútvonal 120 millió rubel (akkori árfolyamon 300 millió dollár) veszteséget okozott, naponta mindössze néhány vonat használta – írta elemzésében a Polit.ru moszkvai honlap.
A Szabadság Rádió által idézett adatok azt mutatják, hogy évente 12 millió utas – a teljes oroszországi vasúti személyforgalom egy százaléka – használja, 2009-ben pedig 8-10 millió tonna árut szállítottak rajta. Noha a kapacitása ennek a kétszerese, sőt egyes szakaszokon eléri az évi 30 millió tonnát.
Ma már viszont nagy szükség van a BAM-ra, sőt nem elegendőek az általa kínált lehetőségek – hangoztatta Putyin. Nyilvánvalóan arra utalt, hogy a vasútvonal bővítése segíthet kiaknázni jó néhány gazdag ásványkincslelőhelyet, amelyek fejlesztését éppen a szállítási nehézségek akadályozzák. A Bajkálon túli udokani rézmező például több mint 25 millió tonnával a világ legnagyobb készleteinek egyikét rejti, de vannak jó minőségű szén-, titán- és ritkaföldfém-lelőhelyek is a környéken.
A bővítés után a vasútvonal évi 75 millió tonna áru szállítására lesz alkalmas, és a szakértők abban is reménykednek, hogy ez a tőke számára is vonzóbbá teszi Oroszország kelet-szibériai és távol-keleti térségét, ahol egyre nagyobb szerephez jutnak a kínai cégek.
Alekszej Cidenov közlekedési miniszterhelyettes szerint 600 milliárd rubeles magánbefektetéseket hozhat a beruházás. Ő – mint a Kommerszant napilap írta – a hazai bányatársaságoknál is jobban számít a külföldi, elsősorban a kínai vállalatokra.
De Kína kész az elvándorlás által különösen sújtott, amúgy is ritkán lakott térség munkaerőgondjainak enyhítésében is közreműködni – mondta egy, a távol-keleti régió fejlesztéséért felelős orosz tisztviselő. Az orosz liberális demokrata párt egyik parlamenti képviselője viszont más, sajátos megoldást kínál e problémára. Azt javasolta, hogy Oroszország távol-keleti vidékein létesítsenek speciális munkahelyeket az Ukrajnából érkezők számára, és kínáljanak orosz állampolgárságot azoknak, akik legalább öt évet lehúznak ott.
