galéria megtekintése

Katapult a jövőbe

2 komment


Gergely Márton

Markus Rehm elfogadta, hogy nem nevezik az atlétikai Európa-bajnokságra, bár az indulás jogát nem is akármilyen körülmények között kivívta. A világrekorder parasportoló abban bízik, hogy a jövőben fair versenyben küzdhet meg ép ellenfeleivel.

Amennyiben egy amputált lábú atléta sokat edz és erősít, akkor vajon ruganyosabb protézist kap, hogy fáradozásainak meglegyen a gyümölcse? Ki dönti el, mennyi lendületet adhat a karbonból készített láb, amikor az ép sportolók közt senki sem méregeti egymáshoz a versenyzők izmainak méretét? Igazságos egy szörnyű következményekkel járó baleset után sikereket elérő atléta esetében a modern tudomány előnyeire mutogatni, miközben a gyakran milliós szerződésekkel kitömött élsportolók is mindenben a legújabb kutatásokra alapozzák teljesítményüket?

Markus Rehm aranyérmet jelentő ugrása a 2012-es paralimpiai játékokon, Londonban
Markus Rehm aranyérmet jelentő ugrása a 2012-es paralimpiai játékokon, Londonban
Eddie Keogh / Reuters

Markus Rehm a múlt szombaton 824 centis eredménnyel német bajnoki címet nyert távolugrásban, s ezzel egy olyan vitát katapultált a figyelem középpontjába, amely a jövőben minden bizonnyal egyre hevesebben folyik. Rehm ugyanis tizennégy volt, amikor egy wakeboard-balesetben elvesztette a jobb lábszárát. A térd alatti amputálás azonban nem gátolta meg abban, hogy újra deszkára álljon, és két évvel később második lett a német ifjúsági bajnokságon.

 

Ez után áttért az atlétikára, s máig a 100 méteres síkfutásban, valamint a távolugrásban szerepel. Az utóbbi számban a protéziséről, vagyis nem ép bal lábáról rugaszkodik el a homokágy felé. Időközben London paralimpiai bajnokává és világrekorderré vált, több vb- és Eb-aranyérme van a sérült sportolóknak rendezett versenyekről.

Az idén februárban aztán megugrotta az ép versenyzőknek szervezett német bajnokság nevezési szintjét. A helyi szövetség, a Deutscher Leichtathletik-Verband féléves gondolkodás után hagyta rajthoz állni Ulmban, mondván: ott majd alaposan kivizsgálják, hogy a fair verseny feltételei adottak-e. Az eredményt már ismertettük: Rehm a dobogó felső fokára lépett, és ezzel részvételi jogot nyert az Európa-bajnokságra, amelyet e hónap közepén rendeznek. A szövetség azonban nem nevezte be őt a zürichi versenyre.

A többi sportoló iránti tiszteletből eltekint attól, hogy a DLV döntését jogi úton támadja meg – üzente az ARD német közszolgálati televízió kérdésére Rehm. „Minden lehetőséget megragadok azonban – tette hozzá –, hogy bizonyítsam: nem szereztem magamnak jogosulatlan előnyt.” Szerinte az ulmi versenyen készült mérések teljesítményének csak az egyik paraméterről adnak hiteles képet.

Milyen pszichés nyomást okoz például egy ép sportoló számára a bizonytalanság, hogy mit tudhat az ellenfél protézise?

A frankfurti olimpiai edzőközpont szakemberei azt állapították meg, hogy a négy centiméterrel az aranyéremről lemaradó Christian Reif és Markus Rehm ugrásai között jelentős eltérések vannak. Míg Reif lényegesen nagyobb sebességgel éri el az elrugaszkodási pontot, ezt követő vertikális gyorsulása elmarad a paralimpiai bajnok „átlagon felüli” adataitól. A kutatók szerint ez a protézis karbonrugójának katapulthatására utalhat – írja a német Der Spiegel.

A DLV arra hivatkozik, hogy nemzetközi versenyeken „tiltott olyan eszközök vagy technológiák igénybe vétele, amelyek versenyelőnyt jelentenének a szabályszerű szereléshez képest”. A határ azonban nehezen húzható meg. Az élsportolók egy sor orvosi segédeszközt használnak, hogy korábbi sérüléseik kiújulását megakadályozzák, vagy, hogy izmaikat tehermentesítsék. Atlétikai versenyeken mindenütt látni a felragasztott szalagokat vagy a teljesítményt fokozni hivatott orrcsipeszeket. Ezek épp úgy nincsenek a felsorolt „felszerelések” között, mint a lábprotézis.

Vannak, akik az ulmi méréseket sem vélik eléggé alaposaknak. Gert-Peter Brüggemann szerint a katapulthatás bizonyításával adós maradt a szövetség. A kölni testnevelési főiskola tanára a Spiegel Online-nak hangsúlyozta: „Az nincs rendjén, hogy ilyen horderejű döntéseket spekulációk alapján hozzanak meg, ez a sérült sportolókkal szemben nem tisztességes.”

Maga az érintett arra az ellentmondásra hívta fel a figyelmet, hogy az elrugaszkodás gyorsasága közötti különbséget igazságtalannak mondták ki, miközben a nekifutás végsebessége közötti eltérést szóvá sem tették. Rehm azt is kifogásolta: miért nem a verseny előtt végeztek méréseket a szakemberek, és hogyan hozhatták ezzel olyan helyzetbe, mintha jogosulatlan előnyre akart volna szert tenni.

A protézises sportolóknak nem először kell megküzdeniük a gyanú árnyékával
A protézises sportolóknak nem először kell megküzdeniük a gyanú árnyékával
Michael Buholzer / Reuters

A német szövetség természetesen próbálja elkerülni a kirekesztésnek még a gyanúját is. „Életünk az integráció” – mondta a DLV elnöke, vagyis esélyegyenlőség esetén épek és sérültek küzdhetnek egymás ellen. Ennek szabályainak rögzítését kívánják a németek a nemzetközi szövetség, az IAAF jövő évi kongresszusán keresztülvinni.

Addig maradnak a dilemmák. Milyen pszichés nyomást okoz például egy ép sportoló számára a bizonytalanság, hogy mit tudhat az ellenfél protézise? Igaz, az ehhez hasonló kételyekhez a versenyzők már hozzászoktak. Doppingon ért kerékpárosok vallottak arról: minden sportbeli önsanyargatás közül az a páni félelem a legrosszabb, hogy a másiknak még jobb szer lehet a vérében.

Rehm kapcsán az atléta egyik Twitter-követőjének van igaza: mindegy is, hogyan döntött a német és határoz majd a nemzetközi atlétikai szövetség, a sportoló megmutatta, hogy sérült emberek milyen hihetetlen teljesítményre képesek.

Távolugrásban 824 centiméterre.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.