galéria megtekintése

Pótvizsgán

0 komment

Végel László

A szlovákiai választások után, április 24-én Szerbiában is választásokat tartanak, amely a kisebbségi pártok nagy próbatétele lesz. Mi a fő vizsgatétel? A szlovák példa arra figyelmeztet, hogy a magyar választópolgárok részvételi aránya alacsonyabb lesz az országos átlagnál. A 2000 után készült vajdasági statisztikai felmérések is ezt tanúsítják.

A vizsgatétel tehát az, hogy megállítható vagy megfordítható-e a folyamat.

A kisebbségi vezetők nem nyilatkoznak erről, bár nyomós okuk lenne rá, hiszen végső fokon nem az a döntő, hogy hány képviselő kerül a parlamentbe, hanem hogy ­sikerül-e­ mozgósítani a kisebbségi közösséget. A választási eredmény, a részvételi arány nem mellékes a kisebbségi kérdést az utóbbi időben fontosnak tartó Fidesz-kormány számára sem, hiszen beleszólt az ottani történésekbe, meghatározta, hogy a magyar érdekek nevében melyik pártot kell támogatni, tehát a részvételi arányok a Fideszt is vizsgáztatják.

 

Nehéz jóslatokba bocsátkozni, hogy a Fidesz-orientációjú vajdasági magyar kisebbségi politika milyen eredményt mutat fel az április végi választási vizsgaidőszakban.

Kedvezőtlen jelnek számít, hogy a kettős állampolgárság után a Vajdaságban felgyorsult a kisebbségiek elvándorlása,

továbbá a VMSZ-en belül következményekkel járó pártszakadás játszódott le. Az eddig szilárd egységgel jeleskedő párt számos ismert aktivistája, kiemelkedő egyénisége Magyar Mozgalom (MM) néven civil szervezetet alakított. Válaszként a VMSZ kizárta őket a pártból, mire a civil szervezet határozatot hozott, miszerint ők is ringbe szállnak, és indulnak a választásokon.

Alapos kutatás és felmérés nélkül nehéz meghatározni a szakadás okát. Az MM programja ugyanis arról tanúskodik, hogy világnézeti szempontból nincs alapvető különbség a két tömörülés között. Mindkettő a nemzeti identitásra és a náció gondjaira összpontosít, ami érthető, tekintettel a kisebbség jelenlegi válságos állapotára.

Az eddig nyilvánosságra került adatok szerint a vezetési módszerek ügyében különböztek össze, noha a végleges különbség még nem kristályosodott ki, hiszen a mozgalomhoz csatlakoztak ismert értelmiségiek, akik eddig nem vettek részt aktívan a politikában.

Bizonyos elmozdulást jelez az MM azon ­szlogenje, hogy ­tiszteletben tartja a különvéleményeket (ennek hitele viszont csak akkor lesz mérlegelhető, ha hatalomra kerül), továbbá a VMSZ-szel ellentétben kritikusan viszonyul a Szerb Haladó Párthoz. Egészében azonban kusza helyzet született:

a VMSZ azzal a kisebbségi párttal (VMDP) lépett szövetségre, amely éveken át azzal vádolta, hogy a nagyszerb nacionalizmus kiszolgálója lett, ugyanakkor a saját alapító tagjaival, szakadárjaival szóba sem akar állni.

A Magyar Mozgalom tagjai nem vádolják a VMSZ-t a nagyszerb nacionalista érdekek kiszolgálásával, hanem azzal, hogy erősen centralizált párttá alakult, amelyben néhány vezető egyeduralmat vezetett be.
Figyelmet érdemlő, hogy a szakadás főleg Szabadkára és környékére terjedt ki, a Tisza mentén például az úgynevezett helyi törpepártok úgy-ahogy működnek, tehát megtörtént a felaprózódás az egyedüli kistérségben, ahol a magyarok tömböt alkotnak.

Fotó: Molnár Edvárd / MTI

A szórványban viszont mély csend honol. Rejtély, hogy ezen a területen miként tükröződik a jelenlegi szabadkai megoszlás. Ez arra mutat, hogy noha a szórvány fontosságát mindenki hangsúlyozza, ám elhanyagolja, amit a vezetői gárda összetétele is jelez. Az elit Szabadkán tömörül, nem csoda, hogy ott játszódott le a konfliktus (is).

A szórvány csendje sejteti, hogy ott lesz a legnagyobb absztinencia, csakhogy ezt nem lehet mérni. A szavazatok számának megcsappanásában közrejátszik, hogy a vajdasági magyar választópolgárok voksára számít a jelenleg hatalmat gyakorló, a választási győzelem nagy esélyesének számító Szerb Haladó Párt is. Noha a VMSZ előzőleg bejelentette, hogy a választásokat követően ezzel a párttal lép koalícióra, olyan jelentések érkeznek, miszerint a koalíciós partner aktivistái ajtóról ajtóra járva győzködik a magyar választópolgárokat, hogy rájuk szavazzanak.

Az SZHP aktivistái szorgalmasan kilincselnek, és természetesen nem hagyják ki a magyar polgárokat sem. Nemzeti alapon nem tesznek kivételt. Miért is tennének? A haladók szerint nem a VMSZ parlamentbe jutó képviselőinek számától függ a koalíció, hiszen úgysem lesz a „mérleg nyelve".

Az EU-hoz való csatlakozás érdekében akkor is beemelik a kormányba, ha – tegyük fel – csak négy, és nem hat képviselője lesz a parlamentben. Az egykori Szerb Radikális Pártból kiszakadt, továbbra is erősen nemzeti jellegű párt számára ­ugyanis a VMSZ látványos részvétele a kormányban komoly érvnek számít annak bizonyítására, hogy szakítottak előző pártjuk szélsőséges kisebbségellenességével. Vezetői ugyanis ennek a nacionalista pártnak voltak az ideológusai. A VMSZ megnyerése azért is fontos, mert a szandzsáki bosnyákok körében növekszik a szerb kormány kisebbségpolitikájával való elégedetlenség, a dél-szerbiai albánok viszonya a kormányhoz pedig egyenesen feszült. Ebben a helyzetben a kormányzati politikával hangsúlyosan elégedett, kormányzati szerepet vállaló VMSZ jó adu a nemzetközi porondon az „elégedetlen kisebbségi népcsoportokkal" szemben.

Megfontolandó a vajdasági magyar pedagógusok jövőbeli szerepvállalása is!

A vajdasági magyar közélet szervezésében sokáig kiemelkedő szerepet játszottak a pedagógusok, ami többé nem jellemző. A kulturális élet szereplői arra panaszkodnak, hogy a tanárok többé nem buzdítják diákjaikat, hogy kapcsolódjanak be a kulturális életbe. A szerbiai oktatási rendszer leépülése különösen érinti a vajdasági magyar tanítókat és tanárokat, mivelhogy jelentősen csökken a magyar diákok létszáma. Ez azt jelenti, hogy számos magyar tagozat szűnik meg, aminek a következtében növekszik a pedagógusok létbizonytalansága, ami elkerülhetetlenül kedvüket szegi a közéleti aktivitástól. A közhivatalnokok létszámcsökkenése szintén meghatározza a választások kimenetelét. A közhivatalokban a magyarok eddig sem voltak részarányosan képviselve, kérdés, hogyan alakul a továbbiakban a kedvezőtlen arány.

A kisebbségi pártok szempontjából külön is érzékeny kérdés a fiatal nemzedék szerepe. A szerbiai közvélemény-kutatók a ­fiatal nemzedék passzivitására panaszkodnak. Vitatható, hogy érdektelenségről ­van-e szó vagy pedig arról, hogy a pártok nem tudják megszólítani az új nemzedéket, minek következtében a pártok fokozatosan az „öregek pártjai" lesznek. Nem biztos azonban, hogy csupán közöny, és erre egy jelképes színházi szituáció is figyelmeztet.

A hagyományos hangvételű vagy főképpen szórakoztató színházi előadások nézői főleg a választásokon részt vevő idősebb nemzedékek soraiból kerülnek ki, ám a politikailag kritikus hangú, modern színházi előadások közönségét a választásokon passzív fiatalok teszik ki.

Kisebbségi vonatkozásban jelképesnek számít az országos hírű szabadkai Desiré fesztivál, amelynek közönségét a fiatal nemzedék képviseli. Ugyanez érzékelhető az ország más városaiban is. A kritikus hangvételű egyéb rendezvényeken megjelennek a fiatalok, viszont a propagandisztikus, pártszerű rendezvényekről el-elmaradoznak. Ez pedig azt jelenti, hogy a fiatal nemzedék nem érdektelen, hanem a pártok közéletileg marginalizálják őket, ezért – ha nem a pártneveldéből érkeznek – véleményük legfeljebb az interneten vagy a Facebookon jut kifejezésre. A nemzedékek viszonyában radikálisan új helyzet állt elő. Az egypártrendszerben még a világnézeti kérdések is nemzeti színezetet kaptak, léteztek nemzedéki konfliktusok, viszont az újabb időkben a konfliktusok elmaradnak, mert az újabb nemzedékek egyszerűen nem értik az idősebbeket. És viszont.

A mai korban a változások olyan erőteljesek és gyorsak, hogy szinte lehetetlen felismerni a folyamatosság törékeny szálait. A kisebbségben ez a nemzedéki ­vákuum végzetes, hiszen a folyamatosság tudata eddig igen ingatagnak bizonyult. Majdnem minden nemzedék azzal az érzéssel lép színre, hogy elvesztette a múltját, ezért kénytelen újrakezdeni a „történelmet". Így van ez a Vajdaságban is, ahol a kritikusan gondolkodó fiatalok hangja nem jut kifejezésre a Magyar Nemzeti Tanács által ellenőrzött sajtóban.

Mivel nincs plurális sajtóvilág, ezért a kritika, a fiatalok elvárása nem épülhet be a köztudatba akkor sem, ha volna erre szándék. Az új nemzedék kritikus hangja az interneten talál magának helyet, tehát továbbra is a rétegkultúra keretébe kényszerül.

A kisebbségben a fiatalok bevonása majdnem az egyedüli módja a választói bázis szélesítésének, a nemzeti önazonosság folyamatos ébren tartásának. Ha a vajdasági magyar fiatalok egy része elvándorol, a másik része pedig kikényszerül a közéletből, akkor a légszomj nyitja meg az asszimiláció kapuját.

Az elégedetlenek szabadságra vágyakozva a többségi nyelvben ismerik fel esélyeiket.

A közeljövőben sorra kerülő választások tehát nemcsak arról szólnak, hogy melyik párt viszi el a babért, s nem is arról, hogy melyik nyeri el a szerbiai (Szerb Haladó Párt), vagy a magyarországi kormánypártok (Fidesz–KDNP) kegyeit és alapítványi támogatását, hanem a kisebbségi pártok jövőjéről (is). Amennyiben a jelenlegi, egyre drámaibb lélekszámcsökkenés és nagyméretű elvándorlás fázisában nem mozgósítják a kisebbségi szavazópolgárok többségét, akkor ketyeg az óra, a Vajdaságban a 250 ezernyi lélekszámú közösség évei meg vannak számlálva.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.