Nehéz jóslatokba bocsátkozni, hogy a Fidesz-orientációjú vajdasági magyar kisebbségi politika milyen eredményt mutat fel az április végi választási vizsgaidőszakban.
Kedvezőtlen jelnek számít, hogy a kettős állampolgárság után a Vajdaságban felgyorsult a kisebbségiek elvándorlása,
továbbá a VMSZ-en belül következményekkel járó pártszakadás játszódott le. Az eddig szilárd egységgel jeleskedő párt számos ismert aktivistája, kiemelkedő egyénisége Magyar Mozgalom (MM) néven civil szervezetet alakított. Válaszként a VMSZ kizárta őket a pártból, mire a civil szervezet határozatot hozott, miszerint ők is ringbe szállnak, és indulnak a választásokon.
Alapos kutatás és felmérés nélkül nehéz meghatározni a szakadás okát. Az MM programja ugyanis arról tanúskodik, hogy világnézeti szempontból nincs alapvető különbség a két tömörülés között. Mindkettő a nemzeti identitásra és a náció gondjaira összpontosít, ami érthető, tekintettel a kisebbség jelenlegi válságos állapotára.
Az eddig nyilvánosságra került adatok szerint a vezetési módszerek ügyében különböztek össze, noha a végleges különbség még nem kristályosodott ki, hiszen a mozgalomhoz csatlakoztak ismert értelmiségiek, akik eddig nem vettek részt aktívan a politikában.
Bizonyos elmozdulást jelez az MM azon szlogenje, hogy tiszteletben tartja a különvéleményeket (ennek hitele viszont csak akkor lesz mérlegelhető, ha hatalomra kerül), továbbá a VMSZ-szel ellentétben kritikusan viszonyul a Szerb Haladó Párthoz. Egészében azonban kusza helyzet született:
a VMSZ azzal a kisebbségi párttal (VMDP) lépett szövetségre, amely éveken át azzal vádolta, hogy a nagyszerb nacionalizmus kiszolgálója lett, ugyanakkor a saját alapító tagjaival, szakadárjaival szóba sem akar állni.
A Magyar Mozgalom tagjai nem vádolják a VMSZ-t a nagyszerb nacionalista érdekek kiszolgálásával, hanem azzal, hogy erősen centralizált párttá alakult, amelyben néhány vezető egyeduralmat vezetett be.
Figyelmet érdemlő, hogy a szakadás főleg Szabadkára és környékére terjedt ki, a Tisza mentén például az úgynevezett helyi törpepártok úgy-ahogy működnek, tehát megtörtént a felaprózódás az egyedüli kistérségben, ahol a magyarok tömböt alkotnak.
|
| Fotó: Molnár Edvárd / MTI |
A szórványban viszont mély csend honol. Rejtély, hogy ezen a területen miként tükröződik a jelenlegi szabadkai megoszlás. Ez arra mutat, hogy noha a szórvány fontosságát mindenki hangsúlyozza, ám elhanyagolja, amit a vezetői gárda összetétele is jelez. Az elit Szabadkán tömörül, nem csoda, hogy ott játszódott le a konfliktus (is).
A szórvány csendje sejteti, hogy ott lesz a legnagyobb absztinencia, csakhogy ezt nem lehet mérni. A szavazatok számának megcsappanásában közrejátszik, hogy a vajdasági magyar választópolgárok voksára számít a jelenleg hatalmat gyakorló, a választási győzelem nagy esélyesének számító Szerb Haladó Párt is. Noha a VMSZ előzőleg bejelentette, hogy a választásokat követően ezzel a párttal lép koalícióra, olyan jelentések érkeznek, miszerint a koalíciós partner aktivistái ajtóról ajtóra járva győzködik a magyar választópolgárokat, hogy rájuk szavazzanak.
Az SZHP aktivistái szorgalmasan kilincselnek, és természetesen nem hagyják ki a magyar polgárokat sem. Nemzeti alapon nem tesznek kivételt. Miért is tennének? A haladók szerint nem a VMSZ parlamentbe jutó képviselőinek számától függ a koalíció, hiszen úgysem lesz a „mérleg nyelve".
Az EU-hoz való csatlakozás érdekében akkor is beemelik a kormányba, ha – tegyük fel – csak négy, és nem hat képviselője lesz a parlamentben. Az egykori Szerb Radikális Pártból kiszakadt, továbbra is erősen nemzeti jellegű párt számára ugyanis a VMSZ látványos részvétele a kormányban komoly érvnek számít annak bizonyítására, hogy szakítottak előző pártjuk szélsőséges kisebbségellenességével. Vezetői ugyanis ennek a nacionalista pártnak voltak az ideológusai. A VMSZ megnyerése azért is fontos, mert a szandzsáki bosnyákok körében növekszik a szerb kormány kisebbségpolitikájával való elégedetlenség, a dél-szerbiai albánok viszonya a kormányhoz pedig egyenesen feszült. Ebben a helyzetben a kormányzati politikával hangsúlyosan elégedett, kormányzati szerepet vállaló VMSZ jó adu a nemzetközi porondon az „elégedetlen kisebbségi népcsoportokkal" szemben.
Megfontolandó a vajdasági magyar pedagógusok jövőbeli szerepvállalása is!
A vajdasági magyar közélet szervezésében sokáig kiemelkedő szerepet játszottak a pedagógusok, ami többé nem jellemző. A kulturális élet szereplői arra panaszkodnak, hogy a tanárok többé nem buzdítják diákjaikat, hogy kapcsolódjanak be a kulturális életbe. A szerbiai oktatási rendszer leépülése különösen érinti a vajdasági magyar tanítókat és tanárokat, mivelhogy jelentősen csökken a magyar diákok létszáma. Ez azt jelenti, hogy számos magyar tagozat szűnik meg, aminek a következtében növekszik a pedagógusok létbizonytalansága, ami elkerülhetetlenül kedvüket szegi a közéleti aktivitástól. A közhivatalnokok létszámcsökkenése szintén meghatározza a választások kimenetelét. A közhivatalokban a magyarok eddig sem voltak részarányosan képviselve, kérdés, hogyan alakul a továbbiakban a kedvezőtlen arány.
A kisebbségi pártok szempontjából külön is érzékeny kérdés a fiatal nemzedék szerepe. A szerbiai közvélemény-kutatók a fiatal nemzedék passzivitására panaszkodnak. Vitatható, hogy érdektelenségről van-e szó vagy pedig arról, hogy a pártok nem tudják megszólítani az új nemzedéket, minek következtében a pártok fokozatosan az „öregek pártjai" lesznek. Nem biztos azonban, hogy csupán közöny, és erre egy jelképes színházi szituáció is figyelmeztet.
A hagyományos hangvételű vagy főképpen szórakoztató színházi előadások nézői főleg a választásokon részt vevő idősebb nemzedékek soraiból kerülnek ki, ám a politikailag kritikus hangú, modern színházi előadások közönségét a választásokon passzív fiatalok teszik ki.
Kisebbségi vonatkozásban jelképesnek számít az országos hírű szabadkai Desiré fesztivál, amelynek közönségét a fiatal nemzedék képviseli. Ugyanez érzékelhető az ország más városaiban is. A kritikus hangvételű egyéb rendezvényeken megjelennek a fiatalok, viszont a propagandisztikus, pártszerű rendezvényekről el-elmaradoznak. Ez pedig azt jelenti, hogy a fiatal nemzedék nem érdektelen, hanem a pártok közéletileg marginalizálják őket, ezért – ha nem a pártneveldéből érkeznek – véleményük legfeljebb az interneten vagy a Facebookon jut kifejezésre. A nemzedékek viszonyában radikálisan új helyzet állt elő. Az egypártrendszerben még a világnézeti kérdések is nemzeti színezetet kaptak, léteztek nemzedéki konfliktusok, viszont az újabb időkben a konfliktusok elmaradnak, mert az újabb nemzedékek egyszerűen nem értik az idősebbeket. És viszont.
A mai korban a változások olyan erőteljesek és gyorsak, hogy szinte lehetetlen felismerni a folyamatosság törékeny szálait. A kisebbségben ez a nemzedéki vákuum végzetes, hiszen a folyamatosság tudata eddig igen ingatagnak bizonyult. Majdnem minden nemzedék azzal az érzéssel lép színre, hogy elvesztette a múltját, ezért kénytelen újrakezdeni a „történelmet". Így van ez a Vajdaságban is, ahol a kritikusan gondolkodó fiatalok hangja nem jut kifejezésre a Magyar Nemzeti Tanács által ellenőrzött sajtóban.
Mivel nincs plurális sajtóvilág, ezért a kritika, a fiatalok elvárása nem épülhet be a köztudatba akkor sem, ha volna erre szándék. Az új nemzedék kritikus hangja az interneten talál magának helyet, tehát továbbra is a rétegkultúra keretébe kényszerül.
A kisebbségben a fiatalok bevonása majdnem az egyedüli módja a választói bázis szélesítésének, a nemzeti önazonosság folyamatos ébren tartásának. Ha a vajdasági magyar fiatalok egy része elvándorol, a másik része pedig kikényszerül a közéletből, akkor a légszomj nyitja meg az asszimiláció kapuját.
Az elégedetlenek szabadságra vágyakozva a többségi nyelvben ismerik fel esélyeiket.
A közeljövőben sorra kerülő választások tehát nemcsak arról szólnak, hogy melyik párt viszi el a babért, s nem is arról, hogy melyik nyeri el a szerbiai (Szerb Haladó Párt), vagy a magyarországi kormánypártok (Fidesz–KDNP) kegyeit és alapítványi támogatását, hanem a kisebbségi pártok jövőjéről (is). Amennyiben a jelenlegi, egyre drámaibb lélekszámcsökkenés és nagyméretű elvándorlás fázisában nem mozgósítják a kisebbségi szavazópolgárok többségét, akkor ketyeg az óra, a Vajdaságban a 250 ezernyi lélekszámú közösség évei meg vannak számlálva.
