Mentális leépülés, öncsonkítás, szexuális zaklatás és agresszió: kegyetlen állapotokra derül fény az úgynevezett Nauru-aktákból. Ráadásul az iratok több mint fele gyerekek sérelmére elkövetett bűncselekményeket részletez. A brit Guardian tegnap több mint kétezer, a távoli csendes-óceáni sziget, Nauru menekülttáborában történt incidenseket leíró jelentést tett közzé. A szigetre deportáltak közti kétségbeesést jelzi, hogy a táborban már két ember is felgyújtotta magát.
 |
| Bebörtönzött női menekültek |
A borzalmas helyzetért Ausztrália a felelős: az elrettentés politikáját alkalmazva határaitól távolra száműzi a menekülteket. A Csendes-óceánon elfogott hajókon lévőket akaratuk ellenére szállítják Naurura. Innen csak alapos indokkal viszik őket Ausztráliába, például bonyolult műtéti beavatkozás miatt – de akkor is csak szigorú őrizet mellett, bilincsben, mintha bűnözők lennének. Sok ellátásra szorulót végül a kifejezett orvosi ajánlás ellenére is visszaküldenek a táborba.
A helyi lakosok által a menekültek sérelmére elkövetett testi sértéseket és lopásokat a rendőrség nem igyekszik felderíteni, a gyerekeket a rossz állapotú iskolákban zaklatják, emiatt inkább be sem járnak; komolyabb orvosi ellátás csak több órányi repülőúttal érhető el.
Michael Bochenek, a Human Rights Watch (HRW) gyermekjogi osztályának vezető tanácsadója a közelmúltban járt az újságírók elől elzárt a szigeten és a Népszabadság megkeresésére elmondta: az elszegényedett miniállam alkalmatlan arra, hogy a menekültek ott új életet kezdjenek. Ez még akkor is így marad, ha egyszer enyhül a nauruiak ellenséges hozzáállása. A foszfátbányászat lakhatatlanná és művelhetetlenné tette a sziget nagy részét, az ivóvízkészletek és munkalehetőségek szűkösek. Nauru egyetlen érdemi bevétele az a pénz, amit Ausztráliától a menekültábor fenntartásáért kap. Vagyis a sziget mára a saját lakosainak is alig kínál valamit.
