|
Lenn volt, fenn van
Kai Pfaffenbach / Reuters |
A verekedős Rafaelát édesanyja ötévesen íratta be dzsúdóedzésre. A kislányra Geraldo Bernardes, a brazil válogatott korábbi edzője figyelt fel. Erre az időre így emlékezett az olimpiai bajnok édesanyja, Zenilda Lopes da Silva: – Nem igazán lehet háznak nevezni a helyet, ahol laktunk. Az omladozó tető folyamatosan beázott, és újságpapírokon kellett aludnunk.
Rafaela gyerekként sokáig szórakozásnak tekintette a cselgáncsot. Akkor kezdte el komolyabban érdekelni a sportág, amikor látta, hogy szintén dzsúdós nővére a versenyeknek köszönhetően mennyit utazik. A szórakozás szépen lassan hivatássá vált. Bangkokban a 2008-as junior-világbajnokságon első helyezést ért el. Kezdeti sikerei nyomán a fiatal sportoló szinte „családfővé" lépett elő, gondoskodott szülei és nővére megélhetéséről is, s a família végre elköltözhetett a veszedelmes szegénynegyedből.
A legnagyobb megrázkódtatás Rafaela életében azonban nem a nehéz gyermekkorához kötődik. A mélypontot az jelentette számára, amikor rasszista támadások áldozatává vált a 2012-es londoni olimpián a Karakastól a nyolcaddöntőben elszenvedett vereség után. Szabálytalan fogásért csaknem három perccel a vége előtt leléptették Silvát, aki nagyon elkeseredett, a tatamira vetette magát, hangosan zokogott. Elkeseredettségében internetes rajongói körében keresett vigaszt, de támogató üzenetek helyett durva sértéseket talált.
|
Rafaela Silva ünnepe
Kai Pfaffenbach / Reuters |
– Másnak talán ostobaságnak tetszik, ám a lányom e miatt csaknem abbahagyta a sportolást – mondja a bajnok édesapja, Luiz Carlos do Rosario Silva. – Óriási erőfeszítéseket tett azért, hogy képviselje hazáját, erre az interneten majomnak nevezték.
Rafaela olyan hevesen reagált az őt érő sértésekre, hogy később nyilvánosan bocsánatot kellett kérnie, a brazil szövetségnek pedig pszichológusokat alkalmazott, hogy segítsenek a lobbanékony sportolónak feldolgozni az őt ért traumát. A visszatérés remekül sikerült, 2013-ban vb-aranyat nyert.
Az olimpiai diadal után a menekülteket is edző Bernardes azt nyilatkozta: „Ennek az éremnek társadalmi jelentősége is van. A menekültek nyílt háború elől mennek el hazájukból, Rafaela pedig olyan elhallgatott háború elől menekült, amelyben a favelákba született riói gyerekeknek kell felnőniük." Majd a tréner – az eufóriától megrészegülve – hozzátette:
„Most már akár meg is halhatok."
