Össztűz a menekültkvótákra

Egy Rohingya menekült, Adula Gawni a fiáról, Marmot Ismairól készült fotóval, akit embercsempészek tartanak fogva Mianmarban. Ismai 4 hónapja indult útnak Malajziába, majd 40 nap múlva azzal hívta fel a szüleit, hogy elrabolták és csak jelentős váltságdíj fejében engedik szabadon Soe Zeya Tun / Reuters

Jelen van a szélsőjobboldal, a bevándorlásellenesség és szuverenitás féltése Magyarországon is, itt Orbán Viktor nemes egyszerűséggel őrültségnek titulálta a brüsszeli javaslatot. Igaz, a többi visegrádi ország sem lelkesedik érte, és bár a szolidaritás elvét pártolják, a kötelező kvóták helyett inkább az önkéntes tehermegosztást szorgalmazzák. Ewa Kopacz lengyel kormányfő úgy fogalmazott: „Nem azt mondom, hogy nem látjuk szívesen a migránsokat, de más európai kollégákhoz hasonlóan az önkéntes döntéseket részesítem előnyben.”

Menekülteket szállított, de ma már üresen hánykolódik az óceánban egy „szellemhajó” Indonézia partjainál Beawiharta / Reuters

Bíráló megjegyzést tett José Manuel García-Margallo spanyol külügyminiszter is, azzal érvelve, hogy az ibériai ország kész megadni a szükséges támogatást, ám ennek „arányosnak, igazságosnak és reálisnak” kell lennie. A konzervatív politikus szerint a brüsszeli testület által alkalmazott követelményekre ezek a jelzők nem illenek.

Rohingya muszlimok Thaiföldre akartak menekülni embercsempészek segítségével, de hajójukat visszafordították, s egy mianmari menekülttáborban kötöttek ki Soe Zeya Tun / Reuters

Nehezíti a helyzetet, hogy a politikai vitákban keveredik az Európai Bizottság két javaslata, az áttelepítési és az áthelyezési program (országkvóták csak az elsőnél vannak, noha a kvóta szót a bizottság le sem írta). A szóhasználat végképp félreviszi a vitát, hiszen a brüsszeli terv csak menedékkérőkről és menekültekről beszél, nem pedig bevándorlókról. Az EUobserver hírportál idéz egy bizottsági szóvivőt, aki azt mondta újságíróknak: „Kommunikációs problémánk van, és önök talán tudnak segíteni.”