A Pulitzer-díjas Nazario több mint tíz éve látogatott el utoljára a hondurasi főváros, Tegucigalpa egyik legrosszabb hírű negyedébe, amikor egy kisfiú történetén dolgozott. Enrique az édesanyja után indult az Egyesült Államokba. Az újságírónő most visszatért, hogy a migrációs hullám okait kutassa, és azt találta: Hondurasból elsősorban nem a szegénység, hanem az erőszak miatt menekülnek a gyerekek. A The New York Timesban megjelent cikkében hosszan sorolja a megrázó történeteket a nyílt utcán megölt fiatalokról vagy olyan lányokról, akik lakásukba zárkózva élnek, mert szemet vetett rájuk az egyik drogkartell. A helyzet akkor fordult ilyen válságosra, amikor a drogkereskedő bűnbandák bevették magukat az országba. Sok kartell gyerekeket kényszerít arra, hogy neki dolgozzanak: kábítószert áruljanak, raboljanak, lopjanak. Nazario szerint ez már egyenlő azzal, amikor afrikai hadurak gyerek katonákat toboroznak, ezért az emiatt útnak induló gyerekeket menekültként, nem pedig illegális bevándorlóként kellene kezelni – ezt sürgeti egyébként az ENSZ és az amerikai katolikus püspöki konferencia is.
Juan Hernandez hondurasi elnök múlt héten a BBC szerint kijelentette: a menekülthullámért maga az Egyesült Államok a felelős, annak drogellenes „háborúja” miatt tombol ugyanis az erőszak Közép-Amerikában.
Azt Nazario is elismeri, hogy sokan vannak, akik „csupán” gazdasági előnyökért vagy családjuk után indulnak az Egyesült Államokba. A The Washington Post helyszíni riportja szerint ráadásul Hondurasban elterjedt, hogy az USA hozott egy új törvényt, amely szerint a nőket és a gyerekeket befogadja. Nagyon sokan emiatt az amerikai határt elérve maguk kopogtatnak a határőrség ablakán, és vetetik magukat őrizetbe.
A Mexikóból érkezett gyerekekkel ellentétben a fent említett három országból kísérő nélkül érkezett kiskorúakat nem lehet azonnal hazaküldeni. Egy 2008-as jogszabály szerint bíróság elé kerül az ügyük, addig pedig az egészségügyi minisztérium felel értük. Ügyük elbírálásáig – az esetek kilencven százalékában –egy már egyébként is az Egyesült Államokban élő rokonuknál helyezik el őket. A többiek nevelőszülőkhöz kerülnek. Mivel az ilyen témával foglalkozó bíróságból kevés van, ügyből viszont egyre több, így akár három-négy év is eltelhet, mire ítélet születik. „Ez pedig biztos három évet jelent ezeknek a gyerekeknek a családjukkal, vagyis távol a szegénységtől és erőszaktól” – magyarázza az amerikai közrádió, az NPR.
Obama a pénzügyi segítség mellett azt is kéri a kongresszustól, hogy jogszabályalkotással tegye lehetővé a deportálások felgyorsítását. Sajtóhírek szerint a Fehér Ház azt szeretné, hogy az összes közép-amerikai gyereket olyan könnyedén és gyorsan lehessen deportálni, mint a mexikóiakat. Az amerikai elnököt számos jogvédő csoport kritizálja amiatt, hogy ebben a kérdésben nem enged, annak ellenére, hogy kijelentette, mindent meg fog tenni az illegális bevándorlók helyzetének rendezésére, amire elnökként lehetősége van. A kísérő nélkül érkező gyerekek iránti keménységnek a sajtójelentések szerint az lehet a magyarázata, hogy az amerikai elnök egyetlen tettével vagy mondatával sem akarja azt sugallani a közép-amerikai szülőknek: érdemes elindítani gyermeküket az életveszélyes, sokszor hetekig tartó útra az amerikai határ felé. Jogvédők szerint ennek nem lesz hatása: aki olyan elkeseredett, hogy egyszer nekivágott az útnak, az másodszorra sem fog attól visszariadni.
