„Nem fogadunk el zsarolást”

Nyelvi viták is tarkítják a szembenállást. Azt már sikerült elérnie Athénnak, hogy a fekete báránynak számító „trojkát” (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, Nemzetközi Valutaalap) „intézményekként” emlegessék, de a mentőprogram kapcsán még mindig nem fogadja el a „hosszabbítás” szót. Inkább „áthidaló támogatást” kér az uniótól, mire több európai politikus közölte, hogy tőlük akár úgy is hívhatják, ami február 28. után következik. Az igazi nézeteltérés persze abban rejlik, hogy az EU szigorú feltételekhez kötne minden további támogatást, ezt viszont a Ciprasz-kormány nehezen tudná a választóinak eladni.

A szóháború tíz nappal az EU–IMF-program lejárta előtt is folytatódik. Nikosz Kuntisz görög külügyminiszter-helyettes leszögezte: „Nem fogadunk el zsarolást és ultimátumokat.” Erre Dijsselbloem úgy reagált: „Nem kényszeríthetjük vagy kérhetjük a görögöket. Az elkövetkező napokban is készek vagyunk együttműködni velük.” Szigorúbban fogalmazott Hans Jörg Schelling osztrák pénzügyminiszter: „A görög kormánynak muszáj megváltoztatnia az álláspontját. Az idő sürget.”

Bár Athén valószínűleg kénytelen lesz beadni a derekát, eddig felettébb makacsul viselkedett. A legutóbbi pénzügyminiszteri tanácskozáson azzal vádolta Dijsselbloemet, hogy – Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter nyomására – megfúrta Pierre Moscovici gazdasági EU-biztos javaslatát, amelyet már éppen elfogadott volna. Moscovici cáfolta, hogy eltérő megállapodástervezetekkel „jó zsaru, rossz zsaru” játékot játszottak volna.

A költségvetési szigor fő támogatójának tartott Schäuble kezdi elveszteni a türelmét. A hét végén még arról beszélt, hogy Görögország sokáig a lehetőségein felül élt, ezért garanciák nélkül senki sem akar már pénzt adni neki. Amúgy pedig sajnálja a görögöket, mert felelőtlen kormányt választottak. Kedden még messzebb ment: „Egyik kollégám sem érti, hogy mit akar Görögország. Az sem világos, hogy maga Görögország tudja-e.”