New Yorkban a szervezők szerint 310 ezren gyűltek össze hétfőn Manhattan központjában, hogy bátorítást adjanak a politikusoknak. A rendezvényhez csatlakozott Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára, Bill de Blasio New York-i polgármester, Al Gore volt amerikai alelnök, a neves brit főemlős-kutató, Jane Goodall, Segolene Royal francia környezetvédelmi miniszter, a hollywoodi sztár, Leonardo DiCaprio, valamint több amerikai szenátor is.
|
A USA ellen demonstráló környezetvédők Manilában
Erik de Castro / Reuters |
Berlinben ugyanabban az időben nagyjából tízezren, Budapesten néhány százan követelték a szigorúbb éghajlatvédelmi szabályok bevezetését. Az amerikai metropoliszt irányító De Blasio polgármester a hétvégén ismertetett új terve szerint New Yorkban 2050-re (a 2005-ös szinthez képest) 80 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását, a város tulajdonában lévő háromezer jelentősebb épületet energiatakarékos fűtésre, hűtésre és világításra alakítják át.
A klímacsúcsra időzítve jelentette be a világ egyik leggazdagabb családját képviselő, a tőkefelhalmozást az olajiparban kezdő Rockefeller-alap, hogy kiszáll a fosszilis energiaiparból. – A forrásokat az energiahatékonyság növelésébe, az alternatív energiákba kell fektetni, mert gazdasági értelemben és erkölcsileg is ez a helyes döntés – idézték a hírügynökségek Valerie Rockefeller Wayne-t, a dinasztia vezetőjét.
Mindez a nekibuzdulás ugyanakkor marginális jelentőségű ahhoz képest, hogy a világ két legnépesebb államának (egyben az első és a harmadik legnagyobb szennyezőnek) a vezetői nem vesznek részt a tanácskozáson. Vagyis a Kína és India által képviselt 2,5 milliárd ember nem vállal részt a csökkentésből – ez a távolmaradás mindenfajta globális korlátozást eleve illúzióvá tesz. Átfogó kibocsátáscsökkentés nélkül viszont nincs esély a felmelegedést (a visszafordíthatóság határát jelentő) két Celsius fokos szint alatt tartani.
|
A rendőrök szemmel tartották a New York pénzügyi negyedében tüntetőket
Adrees Latif / Reuters |
A magyar klíma-álláspontról a legbeszédesebb adat, hogy 2010 óta összesen legfeljebb egy negyed stadionnyi pénzt áldozott az állam a családi otthonok energiahatékonysági korszerűsítésére. Az EU klímapolitikáját – amelyben az aktuális cél, hogy az 1990-es szinthez képest 40 százalékkal kellene csökkenteni az üvegház-kibocsátását 2030-ra (2020-ig pedig 20 százalékkal) – a nyílt színen általában nem kifogásoljuk. Ám a tényleges visszafogás érdekében (azon túl, hogy 1990 táján összeomlott a magyar ipari termelés, és azzal a légszennyezés is lezuhant) nem sokat teszünk.
A háttérben a magyar kormány mindent megtesz az uniós elkötelezettség fellazításáért. Ehhez a hivatalos indokunk, hogy a keleti államok már meghozták a maguk klíma-áldozatát az ipar szétesésekor. A nem hivatalos pedig az, hogy az Orbán-kabinet az energia-önellátást az atomipar felturbózása mellett a magyar szénvagyonra alapozná. Komoly tervek készültek új ligniterőművek építésére, a vájárképzés újraindítása is ebbe az irányba mutat.
Áder útban New York felé – az Origónak nyilatkozva – annyival egészítette ki a képet: lehet szó további csökkentésről, ha az EU finanszírozza. Ehhez az állításhoz viszont dukál egy pontosítás: a környező országokban döntően uniós pénzből épülnek a nulla kibocsátású szél- és naperőművek, amelyeknek az engedélyezése Magyarországon gyakorlatilag leállt. Az Orbán-kormány ellenben új atomerőművet építene, aminek a széndioxid-lábnyoma a megújulókénál lényegesen nagyobb – ráadásul tilos hozzá uniós támogatást adni.
