Négy hónap után is a budapesti nagykövetjelöltön nevetnek

A Bellhez és Tsunishoz hasonlóan politikai kinevezettnek számító nagykövetjelölteket az amerikai politikai szlengben „bundler ambassadors" néven említik. A saját támogatási limitjük elérése után a barátokhoz fordulnak pénzért, és az így szerzett csekkekkel mennek el a támogatott politikushoz. A Center for Responsive Politics nevű nonprofit szervezet fehér házi adatokon nyugvó összeállítása szerint Bell összesen 800 ezer, Tsunis 1,3 millió dollárt gyűjtött Obamának a 2012-es elnökválasztási kampányára. Bellnek nem lehetett túlságosan nehéz, a férje, Bradley ugyanis a világ legnézettebb, 27 éve futó szappanoperájának, a Gazdagok és szépeknek a producere és vezető forgatókönyvírója. A házaspár a hollywoodi társasági élet egyik központja, az 1920-as években épült, házuk népszerű estélyek és adománygyűjtő rendezvények helyszíne. A négy gyermeket nevelő Colleen csak néhány éve producer, de állítólag az ő műve, hogy új, modern ruhákat kaptak az addig kissé ódivatú szereplők, de az is, hogy a Los Angeles-i elitről szóló sorozatba behozta a társadalmi problémákat, például a hajléktalanságot. Kamen úgy tudja, hogy a bakiparédé ellenére a Fehér Ház kiáll mindegyik vitatott nagykövetjelöltje mellett.

Az Egyesült Államokban a nagyköveteket hivatalosan a külügyminisztérium jelöli, a kinevezésüket pedig a demokrata többségű szenátus hagyja jóvá. Ilyen szavazás a közeljövőben mindazonáltal aligha lesz, mégpedig egy hatalmi harc miatt, amely novemberben tört ki a szenátusi republikánusok és a demokraták között.

A harcot a demokraták indították el, amikor a szenátusi többségükkel élve változtattak egy csaknem négy évtizede működő játékszabályon. Eszerint a százfős testületben egy-egy szövetségi tisztségre jelölt személynek – amilyen egy bíró, egy ügyész vagy egy nagykövet – minimum 60 szenátor voksát kell megszereznie ahhoz, hogy kinevezzék. Mivel a demokratáknak a szenátusban csak 53 politikusuk ül, novemberben gondoltak egyet és három Obama által jelölt szövetségi bíró érdekében átvitték, hogy ezentúl 60 szenátor voksa helyett a kinevezésekhez elég legyen az egyszerű többség. A kissé antidemokratikus húzáson kiakadt republikánusok azóta is procedurális kifogásokra hivatkozva állják útját egy-egy szavazásnak. A nagykövetjelöltek esetében ez azt jelenti, hogy a republikánusok most nem hajlandóak csomagban szavazni róluk, mint tették eddig évekig, hanem egyenként veszik sorra őket – nem beszélve azokról a zavarórepülésekről, amelyeket McCain tesz a meghallgatásokon. (Tsunis vallatásának nagy pikantériája volt, hogy a Long Island-i hotelmenedzser 2008-ban még az akkor republikánus elnökjelölt McCainnek is felhajtott ötvenezer dollárt kampányra.)

Az ügy kezd nagyon kényelmetlen lenni a Fehér Ház számára. Nem a politikai kinevezettek miatt, hanem azért, mert a szenátusi harc jóvoltából az Egyesült Államokban már több mint 30 nagykövetjelölt vár szenátusi bólintásra, a többségük pedig mégiscsak karrierdiplomata. „Nem éppen a nemzetbiztonsági érdekeinket szolgálja, hogy profikat tartunk folyamatos bizonytalanságban" – fakadt ki márciusban John Kerry külügyminiszter. Volt rá oka. Jellemző, hogy Obamát nem fogadta amerikai nagykövet Hollandiában, de a kiemelt stratégiai szövetségesnek számító Szaúd-Arábiában sem, amikor az elnök nemrég ott járt. Akad nagykövetjelölt – a Peruba induló Brian Nichols –, akinek a jelölése óta már 329 nap telt el, de 237 napja vár Bruce Heyman, az Egyesült Államok leendő kanadai misszióvezetője is arra, hogy végül elfoglalhassa a posztját.

Magyarországra 1994 óta politikai kinevezett érkezik nagykövetnek az Egyesült Államokból. Az előző, Eleni Tsakopoulos Kounalakis tavaly júliusban tért vissza a tengerentúlra.