A fővárosi nemzetközi reptéren megközelítőleg 200 csuklyás tüntető jelent meg a tüntetés előtt, Molotov-koktélokat és köveket dobálva a rendőrök felé, akik megpróbálták feloszlatni őket.
A mexikói Iguala mostanáig arról volt híres, hogy itt született meg a sasos trikolór. A zöld a reményt, a fehér az egységet, a piros a hősök vérét szimbolizálja. Szeptember 26. óta legfeljebb ez utóbbi jut az emberek eszébe, ha feltűnik a híradásokban a város neve. Rejtélyes körülmények között itt veszett nyoma 43 főiskolásnak, akik vallomások szerint egy folyóban végezték.
Az ország azóta sem ocsúdott fel, a diákok lakhelyén, Ayotzinapában is megállt az élet. Hiába kerestük telefonon a tanárképző főiskola igazgatóját, a portás közölte, hogy mindenki az utcán tüntet. A nyomozás lassan halad – ami nem csoda, hiszen a történetnek egy korrupt polgármester, egy drogkartell és a nekik dolgozó rendőrök a főszereplői.
|
A negyvenhárom eltűnt mexikói diákra emlékeznek chilei egyetemisták
Rodrigo Garrido / Reuters |
És persze a diákok, akik szeptember végén „régi ismerősként” érkeztek Igualába. Volt már összetűzésük a hatóságokkal, és 2011-ben ketten életüket vesztették egy gyanús autóbalesetben, miután a városban tüntettek. A fiatalokat bajkeverőkként tartották számon, mert szót emeltek Guerrero állam korrupt vezetése ellen. Legutóbb is egy demonstrációra készültek, amikor a polgármester felesége – aki „mellékállásban” a Guerreros Unidos drogkartell pénzügyeit intézte – rendezvényt tartott a városban. A gyanú szerint a polgármester adta ki a parancsot a fiatalok elhallgattatására.
Egy túlélő szerint egész nap követték őket, de a rendőrök csak este támadtak. Többeket meglőttek, majd átadták őket hóhéraiknak, a Guerreros Unidos tagjainak. A még életben lévő fiatalokat lemészárolták, és meggyújtották a pokoli máglyát. A 43 holttest nyolc órán át égett, a maradványokat a folyóba hajították.
A drogháború epicentrumának számító Mexikóban hetente történnek hasonló esetek, ám ekkora közharagot rég nem váltott ki semmi. Az igualai történetben annyira világos a szervezett bűnözés és a hatóságok közötti összefonódás, hogy az embereknél betelt a pohár. Pedig régóta így megy ez, a szervezett bűnözést és korrupciót kutató Guadalupe Correa-Cabrera szerint egészen a gyarmati időktől kezdve. A XX. században egy párt kezébe került a hatalom (1929–2000), de a korrupció ekkor is virágzott.
– A kormányzók és a polgármesterek olyanok, mint a földesurak. Abszolút hatalmuk van, és semmi sem szab gátat a ténykedésünknek – mondta a Népszabadságnak a Texasi Egyetemen oktató mexikói szakértő. Szerinte hiába telt el másfél évtized, a demokratikus átmenet még mindig nem ért véget. Az intézményrendszerek gyengék, a korrupció minden szinten megvetette a lábát. Cabrera úgy vélte: ezúttal sem csak az igualai polgármester a felelős, hanem a regionális vezetők is, akik jobb esetben félrenéztek, rosszabb esetben maguk is benne voltak.
S hogy kiirtható-e a korrupció ezen a szinten? Edgardo Buscaglia, a Columbia Egyetem szakértője szerint igen, de három feltételnek is teljesülnie kell. –Először is az országban komoly politikai válságnak kell lennie. Elengedhetetlen egy erős, a kormánnyal szemben álló civilmozgalom megléte, és komoly nemzetközi nyomásra is szükség van –magyarázta lapunknak a Kolumbiában már sikerként elkönyvelt receptet Buscaglia. Hozzátette, hogy Mexikóban egyelőre egyik feltétel sem adott.
