galéria megtekintése

Mit gondolna Princip?

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 25. számában
jelent meg.


Miklós Gábor
Népszabadság

Vegyük észre: éppen nagy idők, jelentős történelmi fordulatok tanúi vagyunk. Épp átfordul a történelem kereke. Lehet, hogy elkezdődött egy másik kor, de legalábbis szakasz a történelemben.

Tudta-e Gavrilo Princip, hogy tartalék merénylőként elsütött pisztolyával felborítja az addigi világrendet? Talán remélte, hogy okoz valamilyen nagy zűrzavart a balkáni világban, de, hogy birodalmakat roppant össze, új államokat alapít, amelyek aztán újból összeomlanak?

Arra aligha készült, ami megtörtént. Ahogy feltehetően nem gondolt paradigmaváltásra a vodkaközi állapotban lévő rakétakezelő, aki leszedte a maláj gépet Ukrajna egéről. A múlt csütörtöki merénylet következményei potenciálisan éppolyan súlyosak lehetnek, mint a szarajevói pisztolylövésé. Akar-e Moszkva háborút? – tehetjük fel a kérdést a hajdani szentimentális békeslágerrel, s ahogy akkor, most sem tudjuk igazán a választ.

Eddig ugyanis Moszkva háborúzott is – a maga módján. Korszerű bandaháborút folytatott, destabilizációs műveleteket egy szomszédos állam területén. Céljait tekintve igen hagyományos ez a háború. Területszerzés. A Krím félszigetet már megkaparintotta Oroszország, a két kelet-ukrajnai „népköztársaság” is jelölt. Vannak további jelöltek is, egy olyan „szuverén demokrácia”, mint a putyini Oroszhon, kénytelen terjeszkedni. Lényege a „nagyság”.

 

Találgassunk! Tegyük fel, bebizonyosodik, hogy a rakétát az orosz különítményes szabadcsapatok indították. Tegyük fel (ez már utópia), hogy ezt Moszkvában elismerik. Tegyük fel, beleegyeznek abba, hogy a tetteseket nemzetközi bíróság elé állítsák, és hogy az áldozatoknak, a légitársaságnak jóvátételt fizessenek. Ez a putyini rendszert alapjában rendíthetné meg. Kiderülne, ki szervezte, finanszírozta, fegyverezte fel a kelet-ukrajnai szeparatistákat. Kiderülne, ki és hogyan irányítja az orosz nyelvű propaganda-hadsereget.

Kiderülne, honnan kapnak utasításokat a hazai és a külföldre dolgozó dezinformációs hálózatok. Nehéz elképzelni, hogy miután ennyi minden nyilvánvalóvá válna a világban, ez ne legyen ismert Oroszországban is. És utána is éppúgy szeretné Putyint az ő népe? Lehet persze, hogy a tények kitárulkozása csak a tényeknek árt. A mai világ rettenetes ténybőségében a félrevezetésnek nagyobb az ázsiója. Soha nem volt ennyi összeesküvés-elmélet a piacon, s az orosz nyelvterület konteókban igen gazdag vidék.

Az európai szélsőjobb és a mai Oroszország vezetőinek szövetsége tartósnak látszik

Többet exportálnak összeesküvés-elméletekből, mint gázból, s olyan sikertermékeik vannak, mint a száz évnél régebben folyamatosan forgalomban lévő Ción bölcsei sztori. Amit most az orosz hírforrásokból, s a bőven áradó kommentárfolyamokból ki lehet olvasni, az az, hogy akármi is történik, akármilyen tényeket is tárnak fel majd a szakértők, azt feltehetően hamisításnak, nyugati összeesküvésnek, oroszellenes merényletnek tüntetik fel.

Nem oly régen még abban lehetett reménykedni, hogy az internet elterjedése az ismeretek és a tájékozódás robbanásszerű növekedésével jár majd. (Sokszor eszembe jut Stanislaw Lem lengyel író mondása, amely szerint „amióta használja az internetet, nem győz csodálkozni azon, mennyi idióta van a világban”.) Az bizonyos, hogy az internet a nemzeti, sőt globális félrevezetésnek is a legeredményesebb közege.

Azt hiszem, ha nyilvánvalóan bebizonyosodna is, hogy a maláj gépet 298 emberrel a fedélzetén az orosz állam segédcsapatai lőtték le, ez akkor sem változtat azoknak az erőknek a politikai helyezkedésén, amelyek most éppen Vlagyimir Putyin rendszeréhez kötődnek. Ez pedig az európai szélsőjobb, a legkülönbözőbb EU-ellenes, demokráciaellenes és nacionalista csoportok tarka internacionáléja. Azt gondolom, hogy ezt a csapatot nem rendíti meg a hanyag brutalitás, amivel lelőtték a gépet, amellyel lehazudják továbbra is a tényeket az égről.

Az európai szélsőjobb és a mai Oroszország vezetőinek szövetsége tartósnak látszik. A putyini Oroszországot és a szélsőjobboldaliak, nacionalisták, euroszkeptikusok táborát alkalmi szövetségek után egységbe kovácsolja az antimodernizációs düh, a felvilágosodásból eredő mozgalmak és eszmék elutasítása. A putyini világ gyakorlatilag kizárta a parlamenti váltógazdálkodást a politikából. A gyülekezési szabadságot és a szólásszabadságot rendőrhatósági hatáskörbe helyezte.

Szorosan ellenőrzi az egyházakat, hogy csak az államegyház ortodoxia kapjon nyilvános szerepet. A polgárok civil szervezeteit szigorúan korlátozta. Beavatkozott a magánéletbe, kampányt indított a melegek ellen. A tömegmédiát a kormánypropaganda szolgálatába állította. Ami nem Kreml-propaganda, az bulvár, régi szovjet giccs az orosz tévékben. Ez hatékony rendszer,mert nem cenzúrázza a szépirodalmat – a minőség úgyis csak kevesekhez jut el –, nem korlátozza az utazásokat. De a régi szovjet beidegződések élnek, a rendszernek szüksége van külső megerősítésekre.

A lövés eldördült, de az ultimátumot még nem kézbesítették ki

Ezt a szerepet az egykori kommunista baloldaltól a nacionalista szélsőjobb vette át. Szépen dokumentálva van a francia Nemzeti Front vezérnőjének moszkvai kirándulása, Vona Gábor ottani turnéja, más nyugati szélsőjobboldali pártok Putyin-csodáló kijelentései. Több elemzés is foglalkozott azzal, hogy a most felállt Európai Parlamentben milyen erős a Putyin-barát szélsőjobb. Alig hiszem, hogy a maláj utasszállító sorsa elfordítaná ezeket a politikusokat a mai Moszkvától.

Itt van rögtön a lengyel jobboldali politika régi-új sztárja, Janusz Korwin-Mikke. A hetvenkét éves politikus, bridzsbajnok és sakkfenomén negyven évnél hosszabb ideje szereplője a lengyel közéletnek. Már a szocializmus, sőt a szükségállapot éveiben is megnyilvánult. Jellegzetes bajusza és csokornyakkendője felismerhetővé tette. Nézetei is. Következetesen képviseli a szélsőséges gazdasági libertarianizmus és a „morális konzervativizmus” vonalát. Eleinte inkább csak bizarrnak tűntek javaslatai.

Pártja a kilencvenes évek elején rövid időre bekerült a szejmbe, aztán kiszorult a médiába. Most viszont olyan erővel jelent meg a politikában, ami mindenkit meglepett. Már az év elején tudták, hogy be fog jutni az Európai Parlamentbe az Új jobboldal kongresszusa (KNP) nevű pártjával. Ez így is lett. Korwin-Mikke azért is érdekes jelenség ebben az euró pai társaságban, mert ellentétben a vele egy szektorban lévő szélsőségesektől, ő nem áll elő mindenféle hagymázas történelmi hivatkozásokkal, nem hirdet neonáci eszméket és nem használ ilyen jelképeket. Viszont időnként valódi pofonokat osztogat politikai ellenfeleinek és szexista, nőgyűlölő kijelentéseket tesz.

Legutóbbi pofozkodása miatt az EP-képviselőt kitiltották a lengyel külügyminisztérium épületéből. JKM a pártja fő sztárja, de mögötte már sokan állnak. Az EP-ben négyen vannak, s indulnak a következő szenátusi pótválasztásokon is. A politikus szinte minden lehetőséget megragad, hogy dicsérje Putyint. Neki ugyanis tökéletesen megfelel az orosz vezető Európa-ellenes politikája. JKM az Európai Unió lebontására esküdött fel, szeretné vámunióvá redukálni mindenféle politikai hátország nélkül. Ellenzi a közös védelem, a közös külpolitika és a közös demokratikus értékek gondolatát. (Érdekes módon a schengeni övezetet megtartaná, pedig ez közös intézmények nélkül lehetetlen.)

A morális konzervativizmusnak nevezett eszmerendszer is jól illeszkedik a putyini korlátozott demokrácia világába, ahol a kisebbségek jogai a lakások falai között érvényesülhetnek csak – ott is feltételesen. A lengyel jobboldal állócsillaga arra inti honfitársait, hogy fogadják el: az oroszok ilyen elnököt szeretnek maguknak. A lengyel kormány pedig „ne bosszantsa a medvét”. Még hozzáteszi, hogy nem kell a lengyeleknek félniük, mert megvédi őket a NATO. Az orosz belpolitikai állapotokat pedig azzal teszi elfogadhatóvá, hogy „Nyugatról csak a genderideológia jön, torzszülöttek menetei, meg az adóemelések jönnek, eközben Putyin levitte az adókat.”

Oroszország más civilizációba tartozik – teszi hozzámagyarázva az ottani helyzetet. Dicséri Putyint azért, ahogy elintézte az őt támadó Pussy Riot női punkbandát. „Putyin a jobboldalnak kedves dolgokat művel” – állítja. Az, ha az oroszokkal hagyományosan bizalmatlan lengyel társadalomban ilyen szövegekkel sikeres lehet egy politikus, önmagában meglepő. A szociológiai vizsgálatok szerint JKM hívei felső- vagy középfokú végzettségű 19 és 30 év közötti, középosztálybeli férfiak. Ha most lennének a választások, akár 10 százalékát is megkaphatná a szavazatoknak.

Miközben nyilvános fellépésein nem mulasztja el kijelenteni: „Nem vagyok demokrata!” Nem demokraták a többiek sem, akik az orosz kártyával játszanak a mai Európában. Nem is nagyon európaiak, legfeljebb annak egykori náci értelmében beszélnek a maguk „fehérségéről”. Az európai intézmények azért lettek botránykővé a szélsőjobb szemében,mert civilizációs normákat követelnek meg. Például azt, hogy a mozgássérültek be tudjanak jutni a közintézményekbe, munkahelyekbe, boltokba. Ezt éppúgy ki kellett erőltetni, mint sokmás humanitárius norma, esélyegyenlőség betartását.

Ebben az EU nemzeti szuverenitást sért. A hatalomra törő és abban már benn ülő EU-ellenes nem demokraták azért keresik a „szuverén demokrata” Putyin kedvét, mert ők is hasonló állapotokra vágynak. Ezért szeretnek vele üzleteket kötni hosszú távra. Most persze a helyzet ingatag. A dezinformációs apparátus még nem tért magához Oroszországban, a szövetséges szélsőjobboldali pártok és a konszolidált üzletfelek hallgatnak. Nem tudják, hová álljanak. A lövés eldördült, de az ultimátumot még nem kézbesítették ki.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.