Merkozy után jön Tuskel

Előnyére válik még az 57 éves Donald Tusknak, hogy elődjénél, a „szürke kisegérként” emlegetett Herman Van Rompuynél határozottabb, „belevalóbb” politikusnak tartják. S mivel az elmúlt hét évben Lengyelország miniszterelnökeként már jelen volt az Európai Tanácsban, ismerős terepre érkezik. Brüsszeli körökben arra számítanak, hogy – a háttéralkuk kialakításában nagymester Van Rompuy után – látványosabb szerepet vállal, megszabva a fő irányokat.

Még egy kihívás vár Tuskra: egyenrangú partnerként „betörni” az uniós intézményi háromszögbe (parlament–bizottság–tanács). Minden eddiginél szorosabb szövetség alakult ki ugyanis az Európai Parlament és az Európai Bizottság között – ennek legújabb fejezete, hogy az EP csütörtökön nagy többséggel elutasította a bizottság elleni bizalmatlansági indítványt (461 nem és 101 igen szavazattal). Ezt euroszkeptikus pártok (a brit Függetlenségi Párt, a francia Nemzeti Front és az olasz Öt Csillag Mozgalom) nyújtották be, a luxemburgi adóelkerülési megállapodások miatt, amelyeket Juncker miniszterelnöksége idején kötöttek. Ám az EP-ben a két legnagyobb – a néppárti és a szocialista – frakció, valamint a liberálisok között egyfajta nagykoalíció alakult ki, amely ezúttal is meghatározta a szavazás kimenetelét.

A parlament–bizottság összefonódás magyarázata, hogy Jean-Claude Juncker valójában az EP „találmánya”. A parlament ötlötte ki a csúcsjelölti rendszert, amelyben minden frakció felmutatott egy bizottsági elnökjelöltet (a szocialisták Schulzot, a néppártiak Junckert), azt sürgetve, hogy az EP-választásokon nyertes politikai család pártfogoltja kerüljön az Európai Bizottság élére. Ebbe kénytelen-kelletlen a tagországok is beleegyeztek, főként azután, hogy Angela Merkel német kancellár rábólintott az eljárásra.

S éppen Merkel az összekötő kapocs: ő győzködte az akkor még lengyel kormányfő Donald Tuskot, hogy vállalja el az Európai Tanács állandó elnöki posztját. Bár a franciák aggódtak, hogy Tusk egy euróövezeten kívüli tagállamból jön, a briteknek pedig a kelet-európai bevándorlóhullám miatt voltak fenntartásaik, végül beadták a derekukat. Így aztán, noha a lengyel politikus kinevezését sokan a kelet-közép-európai országok győzelmeként értékelik, a történet legalább annyira szól Angela Merkel győzelméről is. Annak idején a német kancellárral szorosan együttműködő Nicolas Sarkozy francia elnököt becézték Merkozynek, most pedig – hasonló okokból – megalkották a Tuskel nevet.