A népszavazáshoz vezető út azonban ennél hosszabb és keservesebb volt. Cameron 2006-ban, még az ellenzék vezéreként tett kötelező ígéretet arra, hogy népszavazásra bocsátja a lisszaboni szerződést, melynek ratifikálása előtt a munkáspárti kormány nem kérte ki a lakosság véleményét. A 2015-ös választást megelőzően az akkor még az Európa-párti Liberális Demokratákkal kötött koalícióban kormányzó Cameron két oldalról is fokozódó nyomás alá került. Saját euroszkeptikus parlamenti képviselői és a Nigel Farage vezette UK Independence Party (UKIP) is azzal érvelt, hogy a szigetországnak 1975 óta – amikor egy hasonló népszavazáson a maradás mellett döntött – nem volt alkalma „szándéknyilatkozatot” tennie az európai uniós tagságról. Attól tartva, hogy a UKIP áttörést ér el a választásokon, Cameron 2013-ban ígéret tett egy kötelező érvényű referendum kiírására, amennyiben a toryk megnyerik a 2015-ös voksolást. Mivel a múlt év májusában a Konzervatív Párt egyedül alakíthatott kormányt, Cameronnak tartania kellett a szavát.
Alan Renwick, a University of London alkotmányos kérdésekre szakosodott intézetének oktatója szerint a briteket kevéssé érdekli maga az Európai Unió, ám nagyon is foglalkoztatja őket a saját életükre gyakorolt hatása. A leglényegesebb kérdésnek az Európai Unióból érkező vendégmunkások tartósan magas száma bizonyult. Különösen a vidéken élők érzik úgy, hogy az EU-ból való kilépéssel Nagy-Britannia jobban kontrollálhatja a bevándorlást. Ez az igény hitelessé és szükségessé tette a népszavazást, amelyet valóban erős és intenzív országos vita előz meg. Az egyetemi oktató a demokrácia szempontjából őszintén hasznosnak tartja a kampányt, ugyanakkor „unalmasnak, frusztrálónak és dühítőnek” nevezte, hogy a maradók és távozók tábora hetek óta ugyanazokat az érveket ismételgeti.
A sorsdöntő választásban segítő hasznos tények közzététele helyett rengeteg félreinformálás, sőt, nagyfokú hazudozás folyik, ami mindenki számára nyomasztó, akinek fontos a demokrácia ügye.
Renwick szerint Cameron helyzetén nem sokat lendítettek az év eleji lázas utazgatása során kiharcolt támogatások, amelyeknek segítségével februárban korlátozásokat fogadtatott el Brüsszellel a Nagy-Britanniában munkát vállalóknak járó szociális támogatások területén. Ha azt remélte, hogy ezzel híveket szerez a konzervatívok között az EU-tagság folytatása számára, csalódnia kellett. A szakértő úgy véli, akár a maradás, akár a távozás kap többséget, „szinte biztosan” nem ez lesz az utolsó szó.
Ha a Britain Stronger in Europe mozgalom nevével fémjelzett maradáspárti tábor győz, a kilépés hívei új lendülettel igyekeznek majd bizonyítani, hogy a kampány nem volt tisztességes. A Vote Leave mozgalom által képviselt távozók diadalával viszont értelemszerűen megváltozik az Európai Unióhoz fűződő viszony. Miután a parlamentben többségben vannak a status quo hívei, ezek a szakítás ellenére is törekedni fognak az unióval való lehető legszorosabb kapcsolatok fenntartására.
Hetven év unió
1946. szeptember 19. – Zürichben tartott beszédében Winston Churchill „egyfajta európai egyesült államok” kialakítását javasolja.
1957. március 25. – Nagy-Britannia is aláírja az Európai Gazdasági Közösség létrehozását lehetővé tévő római szerződést.
1961. augusztus 9. – Harold Macmillan kormányfő hivatalosan kérvényezi Nagy-Britannia felvételét az Európai Gazdasági Közösségbe.
1963. január 14. és 1967. november 27. – Charles de Gaulle francia elnök megvétózza az Egyesült Királyság csatlakozását az Európai Gazdasági Közösséghez.
1970 – A munkáspárti Howard Wilson választási vereségét követően Edward Heath konzervatív vezető alakít kormányt. Megegyezik Georges Pompidou új francia elnökkel, hogy Párizs harmadszorra nem utasítja el a brit jelentkezést, majd Nagy-Britannia, Írország és Dánia oldalán részese lehet a közösség első bővítésének.
1971. október 28. – A brit alsóház elfogadja a belépésről szóló törvényjavaslatot.
1973. január 1. – Életbe lép az úgynevezett európai közösségek-törvény.
1975. június 6. – A választópolgárok 67 százaléka szavazza meg az EGK-, azaz a közös piaci tagság folytatását. A népszavazást a Heatht váltó újabb Harold Wilson-kormány rendelte el.
1984 – Margaret Thatcher „állandó visszatérítést” ér el Brüsszeltől Nagy-Britannia számára.
1988. szeptember 20. – A Vaslady bruges-i beszédében elutasítja a „Brüsszel dominanciáját megvalósító európai szuperállam” gondolatát.
1990. október – Margaret Thatcher dönt a szigetország csatlakozásáról az ERM-hez, az európai árfolyam-mechanizmushoz.
1992. szeptember 20. – Az úgynevezett fekete szerda, a font értékének összeomlása miatt John Major kormánya kilép az ERM-ből.
1997 – Tony Blair választási győzelmét követően az Egyesült Királyság kiugrik az Európai Szociális Chartából, egyben úgy határoz, hogy nem vezeti be az eurót.
2008. június 19. – Gordon Brown kormánya ratifikálja a lisszaboni szerződést.
2013. január 23. – A lib–kon koalíció élén álló David Cameron ígéretet tesz az EU-tagság jövőjéről szóló népszavazásra.
2016. február 20. – Az immár egyedül kormányzó Cameron kijelöli a referendum időpontját, június 23-át.
Ha a verdikt a kilépés lesz, a szigetország, sőt, az EU is a felismerhetetlenségig megváltozhat. Az Európa iránt elkötelezett északi tartomány, Skócia nagy valószínűséggel újabb függetlenségi népszavazásra szánja el magát, új határvonal, útlevél- és vámellenőrzés kialakítását szorgalmazva. Az európai partnerek közül pedig többen, például Dánia és a Cseh Köztársaság is a brithez hasonló népszavazást kezdeményezhet.
A minden más politikai témát háttérbe szorító kampány láttán egyre többen érthetnek egyet a megosztó brit etológus, Richard Dawkins véleményével, aki „felháborítónak” nevezte, hogy olyan „tudatlan embereket” kérjenek fel szavazni, mint ő. „Ez egy bonyolult közgazdasági, politikai és történelmi téma, és mi képviseleti, nem népakarati demokráciában élünk”. Míg a professzor a rókavadászatról például elképzelhetőnek tartana egy referendumot, az EU-tagság ügye szerinte a parlamentre tartozik.
Nincs visszaút
Egyértelműen ellenzik Nagy-Britannia kilépését az Európai Unióból a szigetországban élő magyarok. Legtöbbjük úgy látja, gazdaságilag rosszul járna az Egyesült Királyság, ha elhagyná az EU-t, de a politikai elszigetelődést, továbbá az ország szétesését sem zárják ki. Abban szinte minden kint élő magyar egyetért, hogy az esetleges kilépésnek csak negatív hatásai lehetnek.
− Az embereknek joguk van dönteni, de az a baj, hogy számháború folyik, és igazából nem tudják, milyen következményekkel járna a kilépés, például a font várható mélyrepülése miatt az ingatlanpiacon – mondta a Népszabadságnak Herendi Dániel fotóművész, aki 11 éve dolgozik Londonban. Szerinte a június 23-i népszavazás kimenetele nem a városok liberálisan gondolkodó lakóitól függ majd, akik értékelik, mit nyújtanak a bevándorlók gazdasági és kulturális szempontból, hanem a vidéki emberektől, akiknél a „Vote Leave” kampánynak, a kilépésnek nagyobb a népszerűsége. − Különösen azokban látom a csalódottságot, elégedetlenséget, akik átélték az 1975-ös brit EU-csatlakozást – jegyezte meg Hernádi.
|
| Fotó: Toby Melleville / Reuters |
Hasonlóan vélekedett egy Oxfordban élő magyar szemorvos, Szigeti András, aki lassan egy éve praktizál a városban: – Azok, akik anno csatlakozni akartak, most kilépnének – mesélte személyes tapasztalatait lapunknak a harmincas éveiben járó András, aki úgy látja, hogy a fiatalok azok, akik látják az Európai Unió előnyeit, míg az idősebbek inkább a kilépés mellett vannak. A szemész megjegyezte, hogy már most, a kampányban érezni lehetett a Brexit esetleges hatásait: – A keresetem reálértéke 10-15 százalékkal csökkent az elmúlt hónapokban – mesélte az orvos, aki szerint most sok brit azt hiszi, hogy az országa boldogulni fog az EU-n kívül, de a font gyengüléséből is jól látszik, hogy ez nem így lesz.
– Remélem, hogy a sok fiatal új szavazó, aki nemrégen regisztrált, nem Anglia múltja, hanem biztonságosabb jövője, a bennmaradás mellett szavaz – bizakodott Gömöri György irodalomtörténész, aki szoros szavazatarányt vár a referendumtól. A 82 éves költő és egyetemi tanár szerint a kilépés mellett kampányolók tábora egyetlen mondatot hajtogat folyamatosan:
„Szerezzük vissza függetlenségünket!” – Ebben egy féligazság és egy olyan illúzió fogalmazódik meg, amit ha minden ország magáévá tesz, vége az Európai Uniónak – vélekedett Gömöri.
– Tartunk a következményektől – mondta Pásztory Dóra paralimpiai úszóbajnok. A sportoló szerint családját is érinthetik a kilépés következményei: – Több nemzetközi pénzügyi vállalat is kilátásba helyezte, hogy kilépés esetén átszervezi az európai kirendeltségeit, és a londoni központokat más EU-s országokba helyezi át. A férjem ebben a szektorban dolgozik, ráadásul egy amerikai cégnél, úgyhogy a Brexit biztosan érintene minket is – jegyezte meg az úszóbajnok, hozzátéve, hogy a nyugdíjrendszer változása, az oktatási vagy egészségügyi szolgáltatásokat érintő kérdések is nagy hatással lennének az életükre, hiszen a kisfiuk jövőjét Londonban képzelték el férjével.
– Nagyon remélem, hogy a maradás mellett teszik le a voksukat. Őszintén hiszek benne, hogy ezzel nyerne az országuk, és a kilépéssel mindenki csak veszítene – vélekedett az úszóbajnok.
A maradás mellett döntene a lapunknak nyilatkozó Moravszki Viktória is. A turizmusban tevékenykedő hölgy szerint is komoly bizonytalanságot okozna a Brexit mind gazdasági, mind politikai téren. Viktória úgy látja, hogy a britek többsége a bevándorlóktól való félelem miatt támogatja a kilépést, s mert úgy vélik, hogy az Európai Unió képtelen kézben tartani a helyzetet:
|
| Fotó: Dylan Martinez / Reuters |
– A legtöbben nem a kelet-európiai munkások miatt fognak a kilépésre szavazni, hanem az Európán keresztül beáramló migránsok miatt, akik közt – már kiderült – terroristák is megbújtak – magyarázta a harmincas évei végén járó asszony, aki azért sem támogatja a kilépést, mert szerinte a kialakult migránshelyzet akkor sem oldódna meg, ha az Egyesült Királyság nem EU-tagállam lenne. Ráadásul úgy látta, hogy nem a bevándorlók veszik el a jól fizető munkahelyeket a britektől, mivel a legtöbb betöltendő munkakör alacsony beosztásnak minősül, és a legmagasabb pozíciókat még mindig angolok töltik be. Gömöri György is úgy vélte, hogy ha a szigetország kilépne, a bevándorlók száma aligha csökkenne, csak másképp alakulna: a lengyelek, magyarok, spanyolok és olaszok helyett valószínűleg több távol-keleti, illetve nem európai uniós munkaerőre lenne szükség. – Sok angol él és dolgozik másutt Európában, a kilépés őket is hátrányosan érintené – figyelmeztetett az irodalomtörténész.
A kint élő magyarok egy részénél még egy dologban egyetértés mutatkozott:
ha bekövetkezik a Brexit, ők nem költöznének újra Magyarországra:
– Nem mennék vissza, a gyerekeim jövője miatt sem. Mi szeretünk itt élni, jól érezzük magunkat. Magyarországról csak egyre aggasztóbb hírek jönnek, ami miatt inkább nem akarnék visszamenni – mondja Viktória. András szerint még akkor is maradnak, ha Nagy-Britannia teljesen elszigetelődik, mert jobban megéri kint élni.
Milyen következményei lehetnek az EU-tagságról szóló brit népszavazásnak?
Brüsszeli tudósítónk, Halmai Katalin összefoglalta, hogy mi lesz, ha távoznak, és mi történik, ha maradnak a britek az Európai Unióban.
Mi történik közvetlenül a brit népszavazás után?
Kívül David Cameron brit miniszterelnök hivatalos levélben tájékoztatja Donald Tuskot, az állam- és kormányfőkből álló testület, az Európai Tanács elnökét az Egyesült Királyság kilépési szándékáról. Ennek időpontjáról megoszlanak a vélemények. Hírek szerint az EU-ellenes tábor halogatná a bejelentést, míg David Cameron kormányfő inkább siettetné. A levél kézhezvételét követően a tagállamok felhatalmazzák az Európai Bizottságot arra, hogy állapodjon meg az Egyesült Királysággal a távozás feltételeiről.
A hivatalos londoni bejelentéstől számítva őfelsége kormányának két éve van arra, hogy lefolytassa a tárgyalásokat. A megszületett szerződést a 27 országból 21-nek jóvá kell hagynia, hogy életbe lépjen, miután az Európai Parlament is a hozzájárulását adta. Ha két év alatt nem sikerül megegyezni a brit kilépés minden részletéről, a folyamat – mind a 28 tagállam egyetértésével – meghosszabbítható. A tárgyalások lezárásáig a szigetország a közösség teljes jogú tagja marad. Bizonytalan, hogy az ezzel párhuzamosan folyó megbeszéléseken a felek mennyi idő alatt fognak megállapodni a London és Brüsszel közötti új típusú kapcsolatrendszerről. Szakértők kizártnak tartják, hogy ennek végén olyan egyezség szülessen, amely érintetlenül hagyja az EU-polgárok szabad munkavállalási jogát az Egyesült Királyságban.
Belül Megkezdődik azoknak a gyakorlati és jogszabályi változtatásoknak az előkészítése és végrehajtása, amelyeket az Egyesült Királyság EU-tagsága feltételéül szabott. Ezeket a reformokat a 28 tagország vezetői idei februári csúcstalálkozójukon jóváhagyták. Magyarország számára az lesz a döntés legfontosabb következménye, hogy az Egyesült Királyság korlátozni fogja a területén dolgozó, illetve letelepedni készülő munkavállalók hozzáférését a szociális ellátáshoz, és bevezeti a családi pótlék indexálását.
A változtatások egy sor uniós rendelet és irányelv módosítása után léphetnek életbe, amelyekről az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak közösen kell megállapodniuk. A képviselő-testület már korábban tudtul adta, hogy nem hagyja magát könnyen meggyőzni a David Cameron és kormánya által szívósan kiharcolt reformok szükségességéről. Szakértők heves és hosszas vitákat jósolnak az Európai Unió intézményei között az EU–brit kapcsolatrendszer újraszabályozásáról. Június 23-a, a referendum napja után napirendre kerülhetnek azok az egyéb jogalkotási javaslatok is, amelyeket az Európai Bizottság épp a brit népszavazás miatt jegelt. Ilyenek egyebek között az uniós költségvetés reformjáról vagy a jövő évi büdzséről szóló előterjesztések.
Milyen hatása lesz a referendumnak az Európai Unióra?
Kívül Az Európai Unió történetének legsúlyosabb válságát idézheti elő a kilépés mellett voksolók győzelme a brit népszavazáson. Az EU csaknem 60 éves történetében még nem volt példa rá, hogy egy tagállam elhagyja a közösséget. Derűlátó elemzők szerint britek nélkül az unió szegényebb és gyengébb lesz, borúlátók szerint megkezdődik a szétesése. Az egyik legnagyobb és legbefolyásosabb tagállam kilépésével meggyengül az egységes piac kiteljesítését, a versenyképesség javítását, a kereskedelem liberalizációját sürgető uniós országok tábora.
Magyarországot – és a többi közép- és kelet-európai országot – különösen kedvezőtlenül érinti majd, hogy a nettó befizető Egyesült Királyság távozásával csökkenhet a közösségi támogatás, és megrendül az eurózónán kívüli tagállamok pozíciója az Európai Unión belül.
A Brexit várhatóan Európa-szerte felbátorítja a populista, nacionalista és EU-ellenes erőket. Egyes tagállamokban megerősödhet a kilépésről szóló referendumot szorgalmazók hangja és tábora.
A brit kilépés újabb próbatétel elé fogja állítani az európai intézményeket, amelyek az utóbbi években egyébként is folyamatos válságkezelést végeztek. Válaszuk egy olyan, az EU-n belüli szorosabb együttműködést szorgalmazó kezdeményezés lehet, amely reményeik szerint csatasorba állítja az integráció fogyatkozó híveit. Sokan ugyanakkor úgy vélik, hogy egy nagyszabású projekt bejelentése a remélttel ellentétes hatást érne el.
Belül Illúzió azt gondolni, hogy igen esetén minden marad a régiben. Szakértők szerint a folytatódó brit EU-tagság nem lesz más, mint a Brexit „lájtos”, vagyis enyhébb változata, amely megszilárdítja a szigetország EU-n belüli különállását. London az Európai Unió vonakodó, önállósodó tagja lesz, és következetesen gyengíteni fogja a közös fellépések hatékonyságát. Várható, hogy még az eddigieknél is hevesebben fogja védelmezni a közös költségvetésből járó visszatérítését, hangsúlyozni kimaradását a schengeni határellenőrzési rendszerből, a közös menekültpolitikából és az együttműködés más területeiről.
Az Egyesült Királyság példáját követve több euroszkeptikus kormányban is megerősödhet a különutas politizálás szándéka, amely megbonthatja az EU amúgy is gyengülő egységét. Magyarország várhatóan javasolni fogja az uniós szerződések újratárgyalását, hogy csökkenjen Brüsszel beleszólása a nemzetállamok döntéseibe. Rövid távon az EU és a britek kapcsolatainak újraszabályozása kedvet adhat néhány nyugat-európai tagállamnak ahhoz, hogy az uniós munkavállalók szociális juttatásait a szigetországhoz hasonlóan korlátozza.
