galéria megtekintése

Sakálokkal menekülnek és sokan odavesznek

2 komment


Körösi Ivett

Kenynek 24 éves korára világossá vált, nincs jövője Kongóban (CDR). Ács- és asztalosmunkákból próbálta fenntartani magát a több polgárháborút is megélt afrikai országban, ám egy nap elege lett a kilátástalanságból, és hajóra szállt. A Földközi-tenger helyett azonban az Atlanti-óceánt választotta.

– Több mint egy hónapig tartott az út. Egymás hegyén-hátán utaztunk – mesélte az Univisión tudósítójának Keny már Costa Ricában. Sokakhoz hasonlóan ő sem a menekültekkel szemben egyre kevésbé befogadó Európát vette célba, hanem az Egyesült Államokat, ahova Dél- és Közép-Amerikán keresztül próbál bejutni.

A rendkívül veszélyes atlanti migrációs útvonal nem újdonság. A hosszú, kockázatos átkelés miatt azonban eddig kevesen – főként nepáliak, bangladesiek, pakisztániak, ghánaiak és szomáliaiak – vállalkoztak rá. José Obando, a Costa Rica-i Vöröskereszt menekültügyi szakembere lapunknak azt mondta, hogy az európai migrációs útvonalak lezárása óta megnövekedett az Egyesült Államokba igyekvők száma.

 

A hatóságok becslései szerint 2000–2010 között négyezren használták ezt az útvonalat, ám Obando tapasztalatai szerint idén már jóval kétezer fölött jár a számuk. Többségük Kongóból, Maliból, Angolából és Szenegálból származik, de szép számmal akadnak magukat afrikaiaknak kiadó haitiek is.

– Az elmúlt időszakban komoly növekedést tapasztaltunk.

Napi száz fő érkezik a szomszédos Panamából ide, Costa Ricába – számolt be a Népszabadságnak telefonon Obando, aki úgy véli: mintegy kétezren rekedtek a közép-amerikai országban, mivel nem tudnak továbbhaladni északra. Nicaragua több mint fél éve zárta le Costa Ricával közös határszakaszát, amikor több tízezer, az Egyesült Államokba tartó kubai akart belépni az országba. A kubaiak helyzete ugyan megoldódott, a határ zárva maradt.

A hatóságok legfeljebb egy hónapig tarthatják őrizetben illegális határátlépésért a menekülteket, utána szabadon kell engedniük őket. Obando és csapata általában ekkor látja el a rászorulókat: cukorbetegeket, terhes nőket és olyanokat, akik végtagtörést, valamint más sérülést szenvedtek.

– A többségük azt meséli, hogy a Sakálnak nevezett embercsempészek felteszik őket egy Brazíliába tartó teherhajóra Kongóban. Brazíliából gyalog mennek Kolumbiába. Ott motorcsónakra szállnak vagy átkelnek a hegyeken, északra, Panama felé.

Rettenetes az út, teli veszélyekkel. Sokan odavesznek

– mesélte Obando.

Sajtóbeszámolók szerint a tehetősebbek nem hajón szelik át az óceánt, hanem repülővel utaznak valamelyik laza vízumszabályokkal rendelkező latin-amerikai országba, például Ecuadorba. Akárhogy is érkeznek, Obando szerint a közeljövőben növekedni fog a számuk. Az afrikaiak mellett akadnak szép számmal afgánok, szírek, irániak és pakisztániak is. Azt mondják, sokan vannak úton, köztük rengeteg gyerek.

Papírok nélkül könnyebb

Nem várható, hogy Nicaragua megnyitja a határt, így a Costa Rica-i kormány szeretné mihamarabb visszaküldeni a menekülteket a származási országukba. Ez azonban lehetetlen, a menekültek többsége útközben elhagyja az iratait vagy megszabadul tőlük, hogy nehezebb legyen hazaküldeni őket. Egyelőre egy harmadik ország sem jelentkezett befogadóként.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.