„A farkas nem vált egy hónap alatt báránnyá. Nem élvezi a bizalmat. Az N-VA belga- és euroszkeptikus” –vont végül mérleget Benoit Lutgen, a CDH elnöke. Miután pedig Elio Di Rupo, a távozó szocialista miniszterelnök megvádolta a liberális pártot, hogy „szeparatistákat emel a szövetségi politika középpontjába”, Charles Michel, az MR első embere így vágott neki vissza: noha „a nacionalizmus és a liberalizmus két egymással ellentétes nézet”, „a szocializmus és a liberalizmus ugyancsak egymástól élesen eltérődoktrína”.
Kérdés, meddig tart a brüsszeli kirakójáték. A királyi udvar már De Wever megbízását is háromszor meghoszszabbította. A rivális pártok pedig nem felejtettek el emlékeztetni rá, hogy a flamand politikus „informátori”, nem pedig „formátori” feladatot kapott az uralkodótól, vagyis hogy tájékozódjon a pártok szándékairól (és ne rekesszen ki előzetesen senkit). Megfigyelők felidézik, hogy 2010–11-ben – épp Belgium soros EU-elnöksége idején –541 napig is eltartott a kormányalakítás. Végül a pénzpiacok leminősítéssel kényszerítették ki 2011 végére. „Semmi sem történik a nyár folyamán, több hónapnyi válság előtt állunk” – nyilatkozott a Les Échos című francia gazdasági lapnak Dave Sinardet, a Brüsszeli Egyetem politológusa.
– A helyzetet bonyolítja, hogy egyszerre folyik a szövetségi szintű és a regionális kormányok alakítása is. Flandriában például a nacionalisták és a kereszténydemokraták már egészen közel vannak egymáshoz – mondja kérdésünkre Bárdos-Féltoronyi Miklós, a Louvain-la-neuve-i Egyetem nyugalmazott politológiaprofesszora. Hozzáteszi: az előző kormány alkotmánymódosítása nyomán a regionális politika fel-, a szövetségi pedig leértékelődött. Úgy véli, vagy „szivárványkoalíció” alakulhat a PS (az ország második legnagyobb pártja) vezetésével és a flamand nacionalisták nélkül, vagy az utóbbiak állhatnak az élre a liberálisok bevonásával.
– Nem kell nagyon szélsőségesnek képzelni őket. A függetlenségi kérdésekben az N-VA-nál elhallgattak az utóbbi hónapokban. Egyes szakkérdések, például az államadósság régiónkénti felosztása kapcsán kibukik, hogy továbbra is egységes Belgiumban gondolkodnak. A legszembetűnőbb jellemzőjük, hogy a gazdaságpolitikában rendkívül neoliberálisak, a Cameronféle brit konzervatívokhoz állnak közel – magyarázza Bárdos-Féltoronyi Miklós. Szerinte az egyeztetések olyan sokrétűek, hogy végül is másodlagosnak számító kérdéseken dőlhetnek majd el. De Wevernek pedig szemlátomást nincs rutinja az ilyesmiben.
A francia nyelvű belga sajtó mindenesetre aggódik. Teret engedhetünk-e a veszélynek, hogy hagyjuk lebontani Belgiumot néhány pluszmunkahelyért cserébe? – tette fel a kérdést Béatrice Delveaux, a brüsszeli Le Soir főszerkesztője. Belgiumban a legutóbbi negyedév végén 8,5 százalék volt a munkanélküliség átlaga, de Brüsszelben és Vallóniában sokkal rosszabb a helyzet, mint Flandriában.
