Az együttes tagjai szerint a népszavazás büszkeséget ébresztett a skótokban, felhívta a figyelmet a brit kormány hiányosságaira és arra is, hogy az angol média milyen lekezelően bánik a skótokkal.
|
Cameron meghatódik saját szavain
Dylan Martinez / Reuters |
Szó ami szó, két évvel ezelőtti tapasztalatainkhoz képest megsokasodtak az utcán a kiltet (skót szoknyát) hordó férfiak. A hirdetések fényes munkalehetőségekkel csábítják a gael nyelvtanárokat, szól a duda, a kocsmában közkedvelt népdalokat énekel a hazai terméket fogyasztó törzsközönség.
Nem is olyan régen kevesen gondolták volna, hogy a referendum ekkora izgalmakat okoz. (A társadalomtudományi dimenziókat már rég elhagyta a vita: míg az angol származású, de Skóciában élő J. K. Rowling egymillió fontot adott az Együtt Jobb kampánynak, addig Elijah Wood, A Gyűrűk Ura sztárja Középföldéhez hasonlította az Egyesült Királyságot. Ezt az Edinburgh News úgy kommentálta, hogy Frodó támogatásáról biztosította a skótokat.)
A konkrét számokat tekintve csak annyi biztos, hogy senki sem tud semmit. A verseny néhány nappal a szavazás előtt rendkívül szoros. A társadalom egy részének a számok – legyenek azok gazdasági mutatók vagy közvélemény-kutatások – talán nem is annyira fontosak.
|
„Nem” szavazat mellett kampányolók felvonulása Glasgow-ban
Paul Hackett / Reuters |
Bár a szigetországi unióból mindkét félnek számos előnye származik, az érzelmek jócskán befolyásolják a helyzetet. David Cameron például könnyezve és a vulgaritás határát súrolva kérte a skótokat: ne hagyják ott az Egyesült Királyságot azért, hogy belerúghassanak a francos konzervatívokba („effing Tories”). Az angol lapok egyszerűen elkeseredettnek minősítették a miniszterelnök könyörgését, míg Alex Salmond skót kormányfő nyeregben érezhette magát.
Ám nem mindenki annyira derűlátó, mint amilyen az autonómiapárti és jelenleg hatalmon lévő Skót Nemzeti Párt. Skócia kiválása esetén ugyanis a pénzügyi szervezetek és cégek vészhelyzetet jósolnak. A Royal Bank of Scotland és a Lloyds bankcsoport már bejelentette, hogy „igen” esetén áthelyezik a székhelyüket Angliába.
A magyar diákoknak jobb lenne a nem
Skócia elbukná a fontot, és az euró bevezetésétől még messze áll. Sokan féltik a gazdaságot, az egészségügyet, a nyugdíjakat, a helyet az ENSZ Biztonsági Tanácsban és az oktatás színvonalát. Több ilyen kérdésben a Skóciában tanuló magyar egyetemisták is érintettek.
|
Az elszakadás mellett kampányoló Vivienne Westwood modelljeit "Yes" kitűzővel küldte ki a londoni divathét kifutójára
Suzanne Plunkett / Reuters |
– Bár a magyar tanulók is megosztottak, talán inkább a nem felé húznak. A fiatalabbak nagyon félnek, hogy nem tudják befejezni a tanulmányaikat, hiszen a függetlenség bonyolíthatja a tandíjat, a vízumokat, az EU-tagságot – mondja Fehértavi Szonja, a Glasgow-ban tanuló 250 magyart tömörítő Hungarian Society alapítója.
Bár a függetlenségpártiak megígérték, hogy a diákok nem fognak rosszabbul járni a kiválással, a külföldi hallgatók szkeptikusak. Mivel az egyetemi büdzsék egy része brit forrásokból jön és a felsőoktatás finanszírozása a függetlenséget követően még tisztázatlan, ezért sokan – köztük magyarok is – jogosan félnek az új korszaktól.
Bármi legyen is a szeptember 18-i szavazás kimenetele, a voksolás mindenképpen új fejezetet nyit a szigetország belső viszonyaiban. Most még nem tudni, hogy Salmond vagy Cameron karriere törik-e ketté. Addig is a skót származású Joe Strummer dalára rághatjuk a körmünket: Should I Stay Or Should I Go? Maradjak vagy menjek?
Glasgow, 2014. szeptember
