Már három teáskanálnyi is fertőz a riói vizekből

Az 59 éves exsportoló azzal vált ismertté, hogy 1987-ben a Bering-szoroson keresztül átúszott az Egyesült Államokból a Szovjetunióba. Most viszont felháborodott hangvételű cikkben figyelmeztetett, hogy a riói természetes vizekben versenyző sportolók – hosszútávúszók, vitorlázók, triatlonisták, evezősök – az egészségüket kockáztatják, ha a Guanabara-öbölbe, a legendás Copacabana ­Beachre és a Rodrigo de Freitas-tóba merészkednek. „Színtiszta szennyvíz. A WC-kből, zuhanyzókból és a mosdókból távozó szenny” – nyilatkozta John Griffith tengerbiológus az említett vizekről.

Az AP végezte az első független vizsgálatokat, amelyek meglepetéssel szolgáltak a korábbi tesztekhez képest. Míg a brazil hatóságok és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) csupán a vizek baktériumtartalmát vizsgálta, az amerikai hírügynökség a vírusokkal is megtette ezt: egyes esetekben 1,7 milliószor nagyobb volt a víruskoncentráció, mint amennyi a dél-kaliforniai vizekben veszélyesnek minősül.

Az eredményeket ismerő Kristina Mena virológus elmondta: három teáskanál a riói vizekből elég ahhoz, hogy 99 százalékos legyen a fertőzés valószínűsége. Az egyik legaggasztóbb jelenség az adenovírus magas koncentrációja volt. Dr. Jankovics István, az Országos Epidemiológiai Központ légúti vírus osztályának főorvosa lapunknak elmondta: légúti betegséget, szemfertőzést, gyomor- és bélgyulladást is okozhatnak az adenovírusok.

A vonzáskörzetével együtt 12 milliós metropoliszban már évtizedek óta gondot okoz a szennyvíz elvezetése. Több óriásberuházás után a riói hatóságok hét évvel az olimpia előtt kénytelenek voltak elismerni, hogy a víz tisztasága nem megfelelő. A 2009-ben ígért nyolc víztisztító telep közül tavaly még csak egy állt. Kerestük a riói környezetvédelmi államtitkárt, hogy miként haladnak a többi telep megépítésével, ám lapzártánkig nem kaptunk választ. André Correa azonban az év elején elismerte, hogy a víz megtisztítása „nem fog menni”.