Már szövetségesei is tartanak Putyin terjeszkedésétől

A Krím orosz elcsatolása után például új védelmi tervet készítettek. Az ilyen dokumentumok eddig mindig a NATO ellen irányultak és az Oroszországgal ápolt együttműködésre is épültek, az új változat viszont már „keletről érkező fenyegetésekkel és kockázatokkal" is számol. Kiadtak egy különleges, titkos védelmi utasítást is, amely korábban nem is létezett Belaruszban, nemrég pedig új katonai doktrínát fogadtak el, amelyben az a veszély is szerepel, hogy külföldről támogatott fegyveres konfliktust szíthatnak az országban, vagyis a mostanában csak hibrid háborúként emlegetett műveletet indíthatnak ellene.

Körkörös fenyegetés: az orosz haditengerészet egyik nagy deszanthajója, az Alexander Otrakovszkij a Földközi-tengeren április végén Murad Sezar / Reuters

Figyelmeztető jelnek tekintik az elemzők például azt, hogy a szovjet utódállamok egy részét egyesítő Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének keretében tavaly olyan hadgyakorlatot tartottak, amelynek – az orosz vezérkar által kidolgozott – programja szerint illegális fegyveres szervezetek aktivitása miatt Minszk katonai segítséget kért a szövetségeseitől.

Noha szavaik szerint Belaruszban nincsenek jelentős radikális nacionalista erők, azt elképzelhetőnek tartják a szakértők, hogy orosz közreműködéssel létrehozzanak ilyen csoportokat, amelyek tevékenységével aztán magyarázni lehetne egy beavatkozást.

„Ez csak idő és szervezőmunka kérdése"

– mondták, és annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az ukrajnai orosz akciókra ürügyet szolgáltató Jobboldali Szektor is jelentős részben Oroszországból ösztönzött szervezet lehet.

Belarusznak haszna is származott az ukrán válságból – ismerte el Carik és Szivickij. Aktivizálódtak a Kínával fenntartott kapcsolatok, miután az ázsiai ország lemondott az Ukrajnával – egyebek között a Krímbe – tervezett gazdasági projektek egy részéről – hoztak fel egy példát. Mint hozzátették, hadiipari, rakétafejlesztési együttműködés is körvonalazódik Minszk és Peking között, ami különösen aggasztja a Belaruszt nyugati ütközőövezetnek tekintő Moszkvát.

A rettegett trojka: Szergej Sojgu védelmi miniszter, Vlagyimir Putyin államfő és Alexander Bortnyikov, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) vezetője Maxim Shemetov / Reuters

Az ukrán viszályban és az azt követő „új hidegháborúban” Minszk által képviselt semlegesség eredményének tartja a két elemző azt, hogy megkezdődött a kapcsolatok rendeződése az Európai Unióval, Brüsszel enyhítette az elsősorban emberi jogi helyzet miatt elrendelt szankciókat. Fordulatra azonban nem kell számítani – hangoztatták. Bár oroszországi elemzéseiben megjelent olyan vélemény, amely szerint a Nyugat geopolitikai megfontolásokból le akarja választani Minszket Moszkváról, Alekszandr Lukasenko belorusz elnök nem egyszer kijelentette: nem készül elfordulni Oroszországtól, a posztszovjet térségen belüli integráció híve, igaz, kiáll a nemzeti érdekek mellett.

Nem ütköznének különösebb ellenállásba Putyinék Belaruszban Vasily Fedosenko / Reuters

Az EU-val a kereskedelmi és a befektetési kapcsolatok erősítése a legfontosabb Minszk számára, mivel az ukrán konfliktus miatt gazdasági értelemben sokat vesztett. Oroszországi exportja tavaly például a harmadával csökkent, és sorra szakadnak meg a különböző termelési együttműködési formák, ami részben az orosz gazdaság „bezárkózási törekvéseivel” magyarázható, részben egyfajta büntetés lehet – fejtegette Carik. Szivickij pedig arról beszélt, hogy, noha az Eurázsiai Gazdasági Unió „már nem annyira fontos Oroszországnak”, Belarusz tartja magát az ott vállalt kötelezettségekhez, és csak olyan együttműködésbe hajlandó belemenni Brüsszellel, amely nem ellentétes ezekkel. A két elemző ugyanis úgy látja, hogy Minszk esetében Moszkva szigorúbban figyeli azt a „vörös vonalat”, amelynek átlépése számára az orosz érdekek megsértését jelenti.