Szinte minden elemző a jobboldal legerősebb pártja, a Bharatíja Dzsanata (BJP) győzelmét várja. Miniszterelnök-jelöltjük Narendra Modi, Gudzsarát állam vezetője. A karizmatikus, korábban elsősorban hindu nacionalizmusával népszerűséget szerző politikus ma már a gazdaság megmentőjének szerepében tünteti fel magát. Gudzsarátban kormányra kerülése, 2002 óta az országos átlagnál gyorsabban fejlődött a gazdaság. Most az egész országnak ezt a „gudzsaráti csodát” ígéri: a GDP-növekedés beindítását infrastruktúra-fejlesztéssel, üzletbarát politikával, a bürokrácia visszanyesésével és a korrupció elleni fellépéssel.
|
Sonia Gandhi kongresszuspárti támogatók gyűrűjében
Pawan Kumar / Reuters |
Nemcsak a nagyvállalatok vezetőit nyerte meg, hanem az egyre szélesebb fiatal alsó középosztályt is. Ők azok, akiknek nincs magas jövedelmük, de ismerik a nyugati kultúrát és annak vívmányait, és arra vágynak, hogy beléphessenek a fogyasztói társadalom világába. Ám Soutik Biswas, a BBC újdelhi tudósítójának elemzése szerint éppen Modi erősen megosztó személye miatt nem biztos, hogy elsöprő lesz a BJP-győzelem. Hiába változtatott retorikáján, Modi a mai napig nem tudta lemosni magáról a gyanút, hogy része volt a 2002-es gudzsaráti vérengzésben. Akkor Godhra városa mellett, egy hindu zarándokokkal teli vonatban közel hatvanan haltak meg egy tűzben.
A gyújtogatással a muzulmán közösséget vádolták, akikre emiatt rátámadtak a hindu szélsőségesek, s a zavargásokban több mint ezren vesztették életüket. A vizsgálatok nem állapították meg Modi felelősségét, ám makacsul tartja magát a vélekedés, hogy az állam vezetőjeként többet tehetett volna az erőszak megfékezésért. „A muzulmán közösség, illetve a szekuláris hinduk továbbra is szkeptikusak Modival kapcsolatban” – állítja lapunknak Ganguli professzor, aki szerint ettől eltekintve sem a vallás, sem a kaszt nem játszik szerepet abban, kire szavaznak az indiaiak.
„A BJP retorikájába jól beleillik a nagyhatalmi szerepre való törekvés is, amely már régi álma Indiának. Jól megértik egymást a hasonló helyzetben lévő Brazíliával, mindkettőnek célja például, hogy állandó tagjai legyenek az ENSZ Biztonsági Tanácsának” – mondta lapunknak Király Péter, az ELTE indológia tanszékének mesterszakos hallgatója, aki már korábban, a Corvinus egyetemen is az indiai hindu–muszlim feszültségeket kutatta.
„Szeretik hangoztatni az olyan szélsőséges hindu elméleteket is, miszerint minden indoeurópai nyelvet beszélő nép az ő leszármazottjuk. Persze ennek nincs alapja. Előkerül a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés is, de abból a szempontból, hogy szerintük az ország túlnépesedéséért a muzulmánok a felelősek, mert öt-hat gyereket vállalnak, míg a hinduk csupán kettőt.” Nem segített a bizalom megszerzésében az sem, hogy amikor 1998 és 2005 között a jobboldali párt volt hatalmon, „ha nem is volt a muzulmánok ellen diszkrimináció, de megesett, hogy visszatartottak egyes támogatásokat valamiféle ürüggyel.” Mindezek miatt Király Péter úgy véli, a muzulmánok ezúttal is inkább a Kongresszusra fognak szavazni.
Mindkét, általunk megkérdezett szakértő úgy véli: az újonnan alakult, korrupcióellenes programmal kampányoló Ám Ádmi párt (AAP) legfeljebb egyes államokban, helyi szinten érhet el jelentős eredményt. Az „Átlagember Pártja” tavaly télen a delhi helyi választásokon második helyezést ért el, és kormányt alakíthatott, ám vezetője, Árvind Kedzsrivál hat héttel később le is mondott. Talán túl korán jutottak túl magasra, a kormányzáshoz szükséges tapasztalatuk és szervezettségük még nem volt meg.
