A vermonti szenátor ugyanis közelebb vinné Amerikát az európai típusú szociáldemokráciához: emelné a gazdagok adóját, állami egészségbiztosítót hozna létre, feldarabolná a nagybankokat, ingyenessé tenné az állami felsőoktatást és infrastruktúra-fejlesztéssel teremtene munkahelyeket. A Massachusettsi Egyetem professzora, Gerald Friedman szerint e programnak köszönhetően a GDP 2 helyett évi 5,3 százalékkal nőne, a munkanélküliség 4,9-ről 3,8 százalékra csökkenne. Ám a koncepció bírálói állítják: mindezt nem támasztja alá hiteles számítás.
Sanders a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentésének fontosságát hirdeti. Meg akarja szüntetni az alsó- és középosztály kiszolgáltatottságát. Ezért harcol az ellen is, hogy a nagyvállalatok korlátlanul adhatnak pénzt politikai kampányokra – ennek betiltását ígéri. Cserébe közpénzből finanszírozná a választási kampányokat.
Szociális programjának abszolút jelentősége előny és hátrány is neki. Hátrány, mivel úgy gondolta, nem kell külön foglalkoznia a fekete vagy a spanyol ajkú közösség gondjaival, hiszen ha a szegények helyzetén javít, az őket is érinti. Ám amikor nagygyűlésein tüntetni kezdtek a feketék jogvédő szervezetei, kénytelen volt az ő helyzetükre is kitérni a programjában. Ám a déli államokban a fekete demokrata szavazók többsége így is Clinton mellett áll.
Fiatal támogatói azért rajonganak Sandersért, mert végre valaki nyíltan kimondja, mi a baj az országgal – vagyis azt, hogy a milliárdosoknak túlzott befolyásuk van, mindenki másnak pedig egyre rosszabbul megy. Az pedig csak még vonzóbbá teszi a szemükben Sanderst, hogy külsőségekben „antipolitikus". A 73 éves, lengyel zsidó bevándorló apa gyermekeként született szenátor nem is próbálja elrejteni erős brooklyni akcentusát. Túl hosszú beszédeket mond, ráadásul nem súgógépről. Ám ez a híveit nem zavarja, szerintük Sanders hiteles, szemben a túlzottan kiszámított Clintonnal.
|
De közelebb az európai típusú szociáldemokráciához
Jim Young / Reuters |
Sanders nem szeret saját magáról beszélni, nem épített fel a politikában szinte kötelező megható sztorit, mert úgy véli, sokkal fontosabb, mit tenne elnökként. „Persze, megértem, ahhoz, hogy megbízzanak benne, az embereknek ismerniük kell a jelöltet” – mondta a The New Yorker magazin riporterének.
Noha szerény körülmények között nőtt fel – állami iskolákba járt, és volt, hogy kikapcsolták náluk a telefont, mert nem tudták fizetni a számlát, erről nem akar beszélni. Nem szívesen keltené ugyanis azt a látszatot, hogy családi háttere miatt lett „balos”. Egyszerűen mélyen hisz abban, amit mond – hangoztatja.
