– Azok között, akik felnőttként élték meg az 1959-es forradalmat, sokan akadnak, akik a mai napig imádják. A következő, az ötvenes-hatvanas években született generációnak már problémásabb a viszonya Fidellel. Közülük ugyanis sokan hisznek a forradalom eredeti, nemes eszméiben. Az ő szemükben Fidel egy személyben a forradalom atyja és a felelős azért, hogy a forradalom végül mégsem az eredeti elképzelések szerint alakult – mondja a Népszabadságnak a Havannában született Arcos.
A szakértő szerint az idősebb Castro-fivér nagyon ügyesen építkezett a hatalomra kerülése után, ugyanis elérte, hogy a forradalmat – amelyet ő indított útjára – a hazával azonosítsák. – Sokak fejében tehát a haza egyet jelent vele. Ezért volt olyan nehéz sokak számára szembemenni a forradalom eszméjével, és többek között ezért sincs komoly ellenzék Kubában – teszi hozzá. A harmadik meghatározó generáció tagjai, akik a Szovjetunió összeomlása utáni gazdasági mélyrepülés éveiben – az ún. „rendkívüli időszakban” – születtek, ezzel szemben többnyire már indifferensek Fidel Castróval szemben, vagy elutasítják őt. Fiatal koruk miatt Castro nem annyira valóságos személy, mint inkább a „hivatalos propaganda konstrukciója”.
Arcos és Antoni Kapcia is egyetért abban, hogy az országot hivatalosan 2008-ig vezető elnök szimbolikus ereje a mai napig meghatározó. A Nottinghami Egyetem Kuba-szakértője szerint azonban Castro befolyása még gyakorlati szinten is nagy. – Biztos vagyok benne, hogy még mindig a belső kör tagja, és a fontos döntések alkalmával kikérik és mérlegelik a véleményét. Hangsúlyozom: mérlegelik, nem követik” – magyarázza a Népszabadságnak Kapcia.
A kubai vezetés a nép és a külvilág felé is ezt kommunikálja, hiszen Castrónak a mai napig rovata van a kubai pártlapban, a Granmában. A Fidel elmélkedései címen publikált írásokat többnyire világpolitikai és hazai események ihletik. Gyakran intéz kirohanást az Egyesült Államok és az embargó ellen, de itt illette éles kritikával Barack Obamát is, miután az amerikai elnök idén márciusban történelmi látogatást tett a kubai fővárosban.
Arcos szerint „a rezsimnek csak akkor van esélye elindulni a változás útján, amikor az ország maga mögött hagyta ezt az erős szimbólumot”. – Fidel után nagyon más lesz a helyzet, mert sok olyan ember van vezető pozícióban, aki kevésbé konzervatív, mint a nagy öregek. Ekkor nagy nyomás lesz Raúl Castrón. És ha egyszer már nem ő vezeti az országot, megszűnnek az alapvető akadályok, és Kuba elindulhat egy nyitottabb, demokratikusabb úton. Körösi IvettA kubai forradalom vezetője összesen tizenegy amerikai elnök kormányzása idején szegült szembe sikeresen a hatalmas északi szomszéddal.
