Tokmajyan azzal sem ért egyet, hogy a konfliktust a többségi szunniták és a kisebbségi (a síitizmusból kivált) alaviták ellentéteként magyarázzák. A kormány által ellenőrzött területeken hozzávetőleg 11 millió ember él, s legfeljebb tíz százalékuk alavita. A területről mégsem érkezik hír vallási jellegű ellentétekről.
A kutató úgy gondolja, hogy az ország nem fog darabokra hullani a békekötés után sem. A kurdok lakta északkeleti sáv nagy belső autonómiát kaphat, hasonlót ahhoz, amilyet az iraki kurdok élveznek. A polgárháború inkább politikai, mint vallási konfliktus. A felkelőcsoportok többsége ugyanakkor hangsúlyozza a maga szunnita vallási identitását, céljait, mint például a vallási (saria) bíráskodás bevezetését.
Bár Tokmajyan szerint az Iszlám Állam (IS) és az al-Kaidához köthető al-Nuszra Front között kicsi az ideológiai különbség, mégsem egyesítik erőiket: az al-Nuszra Frontban ugyan vannak idegen harcosok, de őket csak Szíria érdekli, míg az IS külföldi vezetésű és érdekeltségű csoport.
Az elemző szerint számos olyan szunnita szervezet harcol az Aszad-rezsim ellen, amely ugyan hangoztat síita- vagy keresztényellenes jelszavakat, de az IS-szel ellentétben nem folytat kisebbségellenes politikát. Ezek alkalmi szövetségeket is kötnek szekuláris felkelőegységekkel. Aleppót hozza fel példának, ahol előfordul, hogy a város északi részén a felkelők szövetségben állnak, míg a déli elővárosokban egymással is küzdenek.
Tokmajyan szerint a béke egyik feltétele a versengő csoportok kiegyezése lehet, ezeket komolyan kell venni, köztük az egyik legerősebbnek tartott al-Nuszra Frontot is. Nehezen magyarázható, hogy a szervezet miért tartja fenn továbbra is hűségesküjét az al-Kaidával. Ez az egyik oka, hogy a nagy létszámú és befolyásos szervezet szalonképtelen a Nyugat számára – teszi hozzá, hangsúlyozva: az al-Nuszra más felkelő szervezetekhez hasonlóan a szétesett állam helyett nyújt szociális szolgáltatásokat. Az iszlám bíróság is jobb, mint a semmi – állítja.
Tokmajyan úgy véli, a háborúnak lassan vége, de ez sokáig nem jelent még teljes békességet az országban. Iraki állapotok jöhetnek: a viszonylagos fegyvernyugvást időről időre kiújuló harcok követik.
Putyin példát akar mutatni
Moszkva katonai eszközökkel támogatja és továbbra is támogatni fogja a szíriai kormányt – jelentette ki az orosz elnök. Vlagyimir Putyin a szovjet utódállamok egy részét egyesítő Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének tádzsikisztáni csúcstalálkozóján kifejtette: a segítség célja a terrorizmus elleni harc erősítése. Más országokat is arra szólított fel, hogy kövessék az orosz példát. Putyin ugyanakkor elismerte, hogy gondolkodni kell az arab ország politikai átalakításán, s hozzátette, hogy régi szövetségese, Bassár el-Aszad szír elnök kész együttműködni az ellenzék „egészséges erőivel”.
