Az egy pár, egy gyerek vezérlőelvvel közel 400 millió születést akadályoztak meg. – Az állami beavatkozás nélkül Kína népessége már elérte volna a kétmilliárdot, ennyi embert azonban az időközben lenyűgöző gazdasági fejlődést produkáló ázsiai óriás sem tudott volna eltartani – mondta lapunknak Kusai Sándor volt pekingi magyar nagykövet.
 |
Kusai Sándor
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A Kína-szakértő emlékeztetett rá, hogy a népköztársaságban 8-10 éve élénk vita folyik arról, hogy meddig kell fenntartani a célját tekintve sikeresnek minősített egykepolitikát. Mostanra azonban a járulékos problémák, így a társadalom elöregedésének vagy a munkaerőhiánynak a kezelése, égetőbbé váltak. Az 1,4 milliárd lakosú országban a népesség 15 százaléka hatvanévesnél idősebb. Igaz, az egykepolitika szigorán az ezredforduló óta sokat lazítottak: engedtek második gyereket, ha lány volt az első, illetve ha a szülők is egyedüli gyerekként nőttek fel.
Komoly különbség mutatkozott az egykepolitika alkalmazásában és szankcionálásában a vidék és a város között. Falun sokkal engedékenyebben kezelték ezeket az ügyeket, miközben a tehetős családoknak nem jelentett terhet az akár több tízezer jüanra (1 jüan kb. 44 forint) rúgó pénzbírságok megfizetése. A városokban viszont komoly gondot okozott, ha a második gyerek születése miatt akár az első sem részesülhetett ingyenes állami oktatásban. – Ha egy pár harmadik gyerekre is vállalkozott, s a szülők történetesen állami alkalmazottak voltak, elbocsátás fenyegette őket – tette hozzá a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója.
Időközben Kínát is utolérte a fejlett nyugati államok szindrómája: az életszínvonal javulása, a nemek közötti arányok felborulása nyomán csökkent a gyermekvállalási kedv. Az egykepolitika eltörlése kétségkívül jelentős változás, de Kusai Sándor nem számít arra, hogy visszatérne a 6–8 gyerekes klasszikus családmodell. A második gyerek feltétel nélküli engedélyezésével 2050-re 30 millió fővel nőhet az aktív munkaerő tábora. Ez azért is fontos, mert jelenleg többen mennek nyugdíjba, mint ahányan belépnek a munkaerőpiacra.
India népességben lekörözi riválisát
2049-ben, a népköztársaság megalakulásának századik évfordulóján Kínában az átlagéletkor várhatóan 45 év lesz, a jelenlegi 37-tel szemben. A nagy rivális Indiában az átlagéletkor a prognózisok szerint a mostani 27-ről 37-re nő, miközben az ország lakossága elérheti az 1,6 milliárdot – véli a washingtoni Pew Research Center.
Wang Pei, az Országos Egészségügyi és Családtervezési Bizottság elnökhelyettese a Hszinhua hírügynökségnek azt mondta: 2029-re Kína lakossága 1,45 milliárd körülire nőhet. Kusai Sándor szerint ázsiai összehasonlításban a népköztársaság jobb esélyekkel indul, mint Japán, Dél-Korea vagy Tajvan. Ez utóbbi – roppant fejlett iparral és szolgáltatási szférával rendelkező – országok számára egyre kezelhetetlenebb problémát jelent az elöregedő társadalom, 2050-re a felsoroltak mindegyike komoly népességcsökkenést lesz kénytelen elszenvedni.
