– nyilatkozta a The Guardian tudósítójának az északnyugat-líbiai Zuwara városának egyik ismert embercsempésze. A 33 éves Hadzs a jogi kar elvégzése után hiába keresett munkát, így embercsempésznek állt. A brit lapnak gúnyosan jegyezte meg, hiába próbálja meg az EU felvenni velük a harcot, a csempészek világa bonyolult, informális hálózatokból áll, amelyeket nehéz célba venni, felszámolni pedig szinte lehetetlen. – Senkinek nincs a homlokára írva, hogy mivel foglalkozik. Itt bárkiből embercsempész lehet. Ha megszorulsz anyagilag, eladod a lakásodat, veszel egy hajót, és fuvart szervezel. Máris megvan a lakás árának fele – mesélte a férfi, aki szerint a folyamatosan érkező menekültek miatt rengetegen szálltak be a jövedelmező üzletbe. A facsónakokat általában pár nappal az átkelés előtt, helyi halászoktól vásárolják, a gumicsónakok egy része Kadhafi birtokairól származik. Kapitányt gyakran a menekültek közül jelölnek ki, így a csempészeknek nem kell az életüket kockáztatniuk.
Újabb baleset a Földközi-tengeren
Újabb, menekültekkel teli hajó süllyedt el a Földközi-tengeren, Szicíliától délre. A Szicília keleti partján fekvő Cataniába érkező túlélők beszámolója szerint sokan a tengerbe vesztek, amikor egy mentőhajó a közelükbe ért. Részletek itt.
Az indulással általában nincs baj, hiszen a líbiai parti őrség alulfizetett tagjai kétezer dinárért (kb. 400 ezer forintért) szívesen kémlelnek az ellenkező irányba. A kenőpénzt bőven van miből kifizetni.
Hadzs kérkedve meséli, hogy egy szíriai család egyszer százezer dollárt (kb. 27 millió forintot) fizetett neki egy gumicsónakért. A tarifákat általában attól függően határozza meg, hogy ki honnan érkezik, de elismeri: a túlkínálat lenyomta az árakat. Egy eritreaitól legfeljebb ezer dollárt (270 ezer forintot) kér egy helyért valamelyik lélekvesztőn, a szíriaiaknak azonban ennek másfélszeresét számolja fel. Egy másik embercsempész, az álnéven bemutatkozó Ahmed szerint egy sűrű héten húsz fuvar is összejöhet. A korábban fúrótornyon dolgozó mérnök saját bevallása szerint ilyenkor akár kétszázmillió forintnak megfelelő összeget is megkeres – a brit lap szerint azonban a valós profit ennél sokkal nagyobb. A tehetős menekültek – főként a szíriaiak – néhány nap várakozás után útra kelhetnek, ám a szegényebbek olykor hónapokig dolgoznak Líbiában, hogy összeszedjék a pénzt. Ha a csempészek megelőlegezik nekik az összeget, akkor a menekülteket az indulásig rabszolgáikként kezelik.
Abban mindenki egyetért, hogy líbiai segítség nélkül nem lehet jelentős eredményt elérni, ám a kettészakadt országban akkora a fejetlenség, hogy a menekültgócpontnak számító nyugati régió parti őrségének mindössze három működő hajója van. Zuwarában csupán egy áll rendelkezésre: az akkora, mint az embercsempészek legkisebb lélekvesztője.
