A felmérések szerint a spanyol társadalom többsége jó néven vette volna, ha ezúttal népszavazást tartottak volna a monarchiáról. A spanyol rendszerváltás idején az államformáról nem kérdezték még a társadalmat: a Franco-rendszer „király nélküli királyság volt", a diktátor saját utódjának János Károlyt nevezte ki 1969-ben.
Az uralkodó szerepét a demokratikus átmenetben és az ország modernizálásában ma is mindenki elismeri, még ha az utóbbi években el is követett botlásokat. Ennek következménye látható: a monarchia megítélése a közvélemény-kutatásokban az elmúlt tíz évben folyamatosan romlott. (Igaz, még mindig jobban bíznak benne, mint a kormányban, a politikai pártokban vagy a katolikus egyházban.)
|
A madridi szuvenírboltok már le is tudták a trónváltást
Javier Barbancho / Reuters |
Különösen a fiatalok körében csökkent drasztikusan a királyság támogatottsága. Mint Antonio Torres del Moral spanyol alkotmányjogi professzor lapunknak többször is elmondta, a monarchia és a köztársaság kérdése egyelőre nem vált ki heves érzelmeket a társadalom többségéből.
Vannak persze, akik most szeretnék kihasználni a helyzetet, és ezzel „főszerepet" kapni. A spanyol kormány elővigyázatosan már tegnaptól megtiltotta a republikánus tüntetéseket a főváros érintett részein.
VI. Fülöp számára a legnagyobb kihívást a katalán kérdés (és az ország egységének megőrzése) jelenti majd. Barcelona és Madrid között hónapok óta dúl a harc a novemberi katalán népszavazásról. Miután a spanyol parlament megsemmisítette az erről szóló törvénytervezetet, a katalánok most új jogszabályt dolgoznak ki, amelyet nem kötelező érvényű konzultációnak neveznek.
Korona az üvegtárlóban
Koronázás nem lesz, de a parlamenti ülésteremben ott lesz a korona és a jogar is. Ezek II. Izabella (1833–1868) trónralépése óta részei a spanyol királyok beiktatásának. Az aranyozott ezüstkoronát, amely csupán egy kilót nyom, még 1748-ban készítette a királyi ékszerész. Utoljára egyébként 1980-ban láthatta a spanyol közönség, amikor János Károly nagyapját, XIII. Alfonz királyt helyezték örök nyugalomra az Escorialban. A mintegy hetven centiméter hosszú jogar a XVII. századból származik, közép-európai eredetűnek tartják – írta az Hola magazin. A felesketés után a királyi pár – Fülöp és az újságírónőből lett királyné, Letizia –, valamint két gyermekük, a trónörökössé előlépett 8 éves Leonor és 6 éves húga, Zsófia a madridi királyi palota erkélyéről köszönti az épület előtti téren összesereglő, várhatóan 40 ezres tömeget.
Madrid ezt is blokkolhatja, ha az alkotmánybíróság elé viszi a kérdést. A 7,5 milliós Katalónia lakóinak többsége egyébként támogatja a referendumot, de a végeredmény szoros lehet, a felmérések szerint fele-fele a függetlenségpártiak, illetve a csupán nagyobb önrendelkezésre vágyók aránya.
A katalán kormánypárt, a Convergencia i Unió vezetője, Antoni Durán i Lleida lapunknak eljuttatott levelében arról értekezik, hogy „az állam, amit Fülöp örököl, nagyon igazságtalanul bánik Katalóniával. Ezért az új királynak nagyon érzékenynek kell lennie a katalán kérdéssel kapcsolatban."
Nem segített, hogy – mint panaszolja – az utódlásról szóló törvénytervezet elkészítésébe be se vonta őket a két spanyol párt, a Néppárt és a szocialisták, csupán szóltak, hogy akkor majd lehet szavazni. Jobb híján tartózkodtak, de a vérmesebb katalán baloldal (amely az EP választásokon már megverte a mérsékelteket) és a baszkok egy része határozott nemmel szavazott Fülöp trónralépésére.
|
A spanyol királyi korona másolata egy kiállításon – Fülöp is csak nézheti
Jon Nazca / Reuters |
Albert Pont, a Cercle Català de Negocis katalán gazdasági kamara egyik vezetője mégis így fogalmazott az El Paísban: VI. Fülöp az utolsó eszköz a spanyol állam kezében, hogy békésen rendezze a katalán kérdést. Fülöpről köztudott, hogy jól beszél katalánul, érti a bonyolult helyzetet, és nyilván mindent meg fog tenni, hogy közvetítsen Madrid és Barcelona között.
Ennél több lehetősége nem lesz, hiszen az alkotmány semmilyen kezdeményezési vagy végrehajtói jogkörrel nem ruházta fel. De lapunknak bennfentesek elmondták, hogy apja, János Károly is rendszeresen konzultált a parlamenti pártok vezetőivel, igyekezett elsimítani a vitákat, aktívan részt vett a politika alakításában.
Fülöppel kapcsolatban óriásiak az elvárások, hiszen egy olyan problémát kellene megoldania, amire a spanyol politikai elit egyelőre nem vevő. Bár a szocialista párt (PSOE) beterjesztett egy elképzelést az 1978-as alkotmány reformjáról, az abszolút többséggel kormányzó Néppárt ezt mereven elutasítja.
Az 1978-as alaptörvényben úgy oldották meg a nemzetiségi problémát, hogy 17 autonóm tartományt kreáltak, amelyek többé-kevésbé egymással egyenlő jogokat élveztek.
Egy föderatív megoldással a szocialisták szerint orvosolni lehetne azt, hogy a több évszázados nemzeti háttérrel rendelkező régióknál a nyelvi, kulturális és történelmi különbségeket is elismerjék – de még az ország keretein belül.
