Ha ígéretei merészek is, a mostani jelöltek közül kétségkívül a milliárdosnak van rá a legtöbb esélye, hogy legalább valamelyest enyhítsen a gazdasági gondokat csak súlyosbító ukrajnai politikai válságon. Az üzleti életben szerzett, valószínűleg az államirányításban is hasznosítható tapasztalatait ugyanis komoly politikai múlt is kiegészíti. Miután 1989-ben nemzetközi közgazdászdiplomát szerzett a kijevi Tarasz Sevcsenko Egyetemen, egy évig az intézmény aspiránsa volt, majd elcsábították a Szovjetunióban akkortájt megnyíló vállalkozási lehetőségek.
Üzleti karrierje kakaóbab-kereskedéssel indult, ahonnan egyenes út vezetett a csokoládégyártáshoz. Az 1990-es években több édesipari céget is megszerzett, majd egyesítette őket a ma már Magyarországon és Oroszországon kívül Litvániában, Kazahsztánban és Kínában is kirendeltséget működtető Roshen-csoportba, amelynek franciásan hangzó nevét a tulajdonos vezetéknevének egy eleméből alkották meg. A cég ma mintegy egymilliárd dolláros forgalmával, 450 ezer tonnás termelésével Ukrajna legnagyobb és a világ huszadik legjelentősebb édesipari vállalata.
Porosenko gazdasági birodalma azóta egyebek közt autó- és hajóipari érdekeltségekkel is bővült. Övé az Ukrajnában népszerű Ötös csatorna tévétársaság, amely a 2004-es „narancsos forradalom” és a Viktor Janukovics elnököt megbuktató tüntetések számára is komoly információs hátteret biztosított.
|
Az elnöki csokoládéportfolió Szabó Barnabás |
Merthogy Porosenko mindkét megmozdulást támogatta, ma Ukrajna Európa-párti politikusainak egyikeként ismert. Igaz, kanyargós pályán jutott el idáig. Tizenhat éve lett először a kijevi parlament tagja. Akkor még a szociáldemokrata frakcióban ült, majd saját pártot alapított, és ez 2001-ben egyike volt a később Janukovics bázisát adó Régiók Pártját létrehozó szervezeteknek. Ám Porosenko itt sem maradt sokáig: egyes elemzők szerit azért távozott, mert az akkor pártvezérré választott Mikola Azarov mögött neki csak a másodhegedűs szerepe jutott. Pártjával együtt a később elnökké választott Viktor Juscsenko ellenzéki tömörüléséhez, a Mi Ukrajnánkhoz csatlakozott, és ennek soraiban lépett végül előre a frontvonalba.
Előbb a nemzetbiztonsági és védelmi tanács titkára, majd a jegybank tanácselnöke, aztán 2009-ben Julija Timosenko kormányában külügyminiszter lett. Timo senko egyébként a hírek szerint jó ideje politikai vetélytársaként tekint Porosenkóra, aki Juscsenkóval viszont baráti viszonyt ápol: most 14 éves ikerlányainak a volt elnök a keresztapja. Ugyanakkor 2012-ben feltűnt a milliárdos Janukovics oldalán is: elvállalta, de csak rövid ideig töltötte be a gazdasági miniszteri posztot, amelyről arra hivatkozva mondott le, hogy a legutóbbi választások nyomán –immár negyedszer, de ezúttal függetlenként – ismét parlamenti képviselő lett.
Nyilatkozatai most arra utalnak, hogy teljes gőzzel a politikára akar koncentrálni. Már bejelentette, elnökké választása esetén megválik üzleti érdekeltségeitől – bár a zavaros ukrajnai helyzet miatt ezt csak komoly veszteség árán tudná megtenni. A magát a francia impresszionista festészet szerelmesének valló üzletember elnökként alighanem az eddiginél is kevesebb időt szánhat majd családjára, négy gyermekére, valamint hobbijaira is. Ez utóbbiak közül az olvasás és a tenisz szerepel az első helyeken, de Porosenko komoly sikereket ért el dzsúdóban is. Fiatalon megszerezte a Sport Mestere címet, ami talán abban is segíthet neki, hogy szót értsen az ezt a sportágat ugyancsak nagyon kedvelő és aktívan űző orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal.