Hét évvel később – egy héttel a várva várt játékok előtt – már fogadásokat kötnek rá, hogy a riói lesz-e minden idők legnagyobb olimpiai bukása. Még most is sokan kételkednek, hogy rendben zajlanak-e a játékok a csőd szélére jutott államban. A súlyos politikai válsággal küzdő országot ügyvivő elnök vezeti. Könnyen meglehet, hogy a felfüggesztett államfőt, az ország első női elnökét, Dilma Rousseffet épp a játékok idején találják bűnösnek pénzügyi machinációban, ami az elnöki poszt végleges elvesztését jelentheti. A helyzetet súlyosbítja, hogy a gazdaság harmincéves mélyponton van. Az elmúlt időszakban egyre többen tették fel a kérdést: mi történt Brazíliában az elmúlt években?
|
| Fotó: Ricardo Moraes / Reuters |
David Fleischer, a Brazíliavárosi Egyetem politológiaprofesszora szerint ehhez vissza kell nyúlni a Lula által fémjelzett aranykorhoz. A gazdasági válság pusztító hatásait Brazília részben azért úszta meg, mert a munkáspárti (PT) Lula 2009-ben új fogyasztói modellt vezetett be, és számos termék – az autóktól az építőanyagokig – adóját csökkentette vagy eltörölte. A fogyasztás hihetetlenül megugrott. – 2010-ben már 7,5 százalékos volt a GDP-növekedés, ami tulajdonképpen túl sok. A fogyasztói modell egy évvel később kimerült, hiszen nem lehetett tartani ezt a tempót. 2011-ben a Lula által támogatott, szintén munkáspárti Dilma Rousseff lett az elnök, aki egy sor rossz döntést hozott – magyarázza lapunknak Fleischer, aki az elhibázott, „populista" lépések között emlegeti az áram árának csökkentését, majd – amikor ez tarthatatlanná vált – radikális emelését. Dilma rendkívül népszerűtlen lett az intézkedés következtében.
Az exportorientált brazil gazdaságot súlyosan érintette az is, hogy időközben a nyersanyagok világpiaci ára zuhanni kezdett. – 2013–2014-ben a szövetségi adóbevételek nyolc százalékkal estek. Ha esnek a bevételek, normális esetben csökkenteni kell a kiadásokat. De Dilma makacs módon ellenállt, sőt tovább növelte a kiadásokat. Az állami büdzsében óriási hiány keletkezett – folytatja az elemzést Fleischer.
206 millió
A gazdasági mélyrepülés ellenére a 206 milliós Brazília a világ ötödik legnagyobb gazdasága, s ezzel Latin-Amerika legbefolyásosabb országa. A kétezres években jelentős olajkincset fedeztek fel az Atlanti-óceán alatt, közel Rio de Janeiróhoz. Jelentős olajexportőr lett Brazíliából, és függetlenné vált más nemzetektől. Az ország természeti kincsekben és nyersanyagban gazdag. Itt található a világ második legnagyobb vasérctartaléka, de a szójabab és a kukorica is a fő exportcikkek közé tartozik.
Dilma népszerűsége rohamosan csökkent – 2015-ben már csupán a lakosság hét (!) százaléka támogatta, s mindennaposak voltak a tömegtüntetések –, hiszen az emberek a saját bőrükön is megérezték a gazdasági visszaesést. A munkanélküliség 11 százalékra kúszott fel – havonta közel 100 ezer embert bocsátottak el –, s a fogyasztói kimutatások arról árulkodtak, hogy az emberek kevesebbet költenek. A társadalmi olló ismét nagyobbra nyílt.
– A munkanélküliség és a gazdasági válság hatására a középosztály új tagjai közül sokan visszasüllyedtek a szegénységbe – teszi hozzá Fleischer. A The Economist szerint idén 20 százalékkal kevesebb lehet az egy főre jutó GDP, mint a 2010-es csúcs alkalmával. A gazdasági szaklap szerint nem olyan rossz a helyzet, mint Görögországban, de nem áll túlzottan távol tőle.
Ha a gazdasági krízis nem lett volna elég, Brazíliában kirobbant az ország történetének legnagyobb korrupciós botránya, főszerepben az állami olajvállalattal, a Petrobrasszal. A 2014-ben indított Lava Jato (Autómosó) nevű nyomozás során kiderült, hogy a Petrobras túlárazott szerződések sorát kötötte az ország vezető építőipari cégeivel. A több milliárd dollárra rúgó piszkos pénzek nemcsak a cégvezetők és a Petrobras vezetőinek vagyonát gyarapították, de – főként munkáspárti – politikusokét is, sőt még a PT pártkasszájába is jutott bőven. Számos magas rangú politikus, cégvezető került börtönbe, sok kongresszusi tag ellen jelenleg is vizsgálat folyik, Dilma Rousseff azonban tisztán került ki az ügyből. Sokak szerint ugyanakkor elképzelhetetlen, hogy az elnök – aki akkor energiaügyi miniszterként az olajvállalat igazgatótanácsának tagja volt –, nem tudott arról, hogy mi folyik a Petrobrasban. A Munkáspártnak ennél is nagyobb arcvesztést jelentett, hogy az egyik luxusingatlanja révén a hősként tisztelt egykori elnök, Lula is belekeveredett a botrányba.
Több hasonló – kisebb volumenű – ügy rázta meg a PT másfél évtizedes kormányzását, ám a „nagyhalak" többnyire megúszták. Dilma azonban belebukott. Hivatalosan más ügyben, pénzügyi machináció miatt – állami bankoktól felvett hitellel töltötte fel az állami kasszát, hogy javuljanak a gazdasági mutatók – indították meg ellene tavaly a felelősségre vonási eljárást (impeachment), ám mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy nem ez az igazi „bűne". Hívei szerint puccsot hajtottak végre ellene. Ugyan nem legális az efféle pénzügyi machináció, Brazíliában számos korábbi elnök folyamodott ehhez a trükkhöz – következmények nélkül. Dilma azonban az évek során nemcsak az emberek, de a politikusok és a gazdasági szféra bizalmát is elveszítette.
Halál(fej)osztag pacifikáló küldetésben
A nehézfegyverzettel felszerelt, elszánt riói drogbandák ellen nem lehet egyszerű rendőri akciókkal felvenni a küzdelmet. A helyzet súlyosságát jól demonstrálta az a 2009-es eset, amikor a város északi részén található Morro dos Macacos (Majomdomb) nevű szegénynegyed fölött köröző rendőrségi helikoptert lelőtték a favelából tüzelő gengszterek. Ezért, amikor a bandák és vezéreik kiiktatása érdekében megkezdődik a pacifikálásnak nevezett folyamat, a favelák gyakorlatilag háborús övezetté válnak. Páncélozott harci járművek vonulnak végig a bádogházak között, miközben gépfegyverekkel ellátott kommandósok lepik el a domboldalakba épült negyedek utcáit. A cél a „megszállt" területen működő bűnözői hálózat kulcsfiguráinak felkutatása és „lekapcsolása". E feladatra Rióban egy különleges műveleti egységet hoztak létre, amelynek tagjait a legszigorúbb követelmények alapján képzik ki. A rettegett elit egység, a BOPE (Batalhao de Operacoes Policiais Especiais) megkülönböztető jelzése egy késsel átszúrt halálfej, a BOPE tagjait egyszerűen csak halálfejeseknek nevezik. Az utóbbiak a pacifikálás legelső fázisát végzik el, majd miután lefejezték a lakosságot terrorban tartó bűnszervezetet, megkezdődik a terület stabilizálása. Ekkor a BOPE helyét átveszi a rendőri pacifikáló egység (UPP – Unidade de Polícia Pacificadora), ennek tagjai a favelákban járőrözve próbálják megakadályozni, hogy a bűnözők visszaszivárogjanak az egyszer már megtisztított utcákra. Mind a halálfejesek, mind a béketeremtő rendőrök körül rengeteg az ellentmondás, és magát a pacifikálás gyakorlatát is sokan megkérdőjelezik. Isabella Piratininga riói lakos a pacifikálást a lakosság megnyugtatására kitalált látszatmegoldásnak tartja. – A rendőrök a favelák legaljában állnak, nem mernek beljebb menni, ezért valójában egyáltalán nem tudják kontrollálni a negyedekben zajló eseményeket – mondta el lapunknak Piratininga. Kérdéses a bűnözők kiszorítására épülő stratégia eredményessége is. Amikor a bandatagok megtudják, hogy a BOPE akciót indít a negyedben, fogják magukat és átmenekülnek egy másik városrészbe. A legtöbb vitát mégis a rendőri szervek által alkalmazott módszerek gerjesztették. Az Amnesty International aggodalmát fejezte ki az elit alakulatok körében is elterjedt rendőri erőszakkal kapcsolatban, míg a New York-i Egyetem jogi karának kutatói egyenesen azt állítják, hogy a BOPE négy ártatlan tinédzser 2012-es meggyilkolásáért felelős. A pacifikáló rendőrséget eközben egy 43 éves kőműves eltűnése miatt állították pellengérre. A 2013-ban eltűnt Amarildo de Souzát a Rocinha nevű favelában akkor látták utoljára, amikor a pacifikáló egység bevitte kihallgatásra, majd a férfinak nyoma veszett. Összességében a rendőri szervek körében elterjedt hatalommal való visszaélés és korrupció nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Riót a világ egyik legerőszakosabb városaként tartják számon. (Karafiáth Luca)
– Dilma teljesen más volt, mint Lula, aki a szakszervezeti mozgalomból érkezett. Ott folyamatosan tárgyalni, beszélgetni kell. Lula nemcsak a saját párttársaival, de az ellenzékkel és a privát szektor vezetőivel is hajlandó volt párbeszédet folytatni. Dilma teljesen más, még a saját párttársait sem mindig hallgatta meg, a privát szektorral pedig egyáltalán nem kommunikált, aminek következtében teljesen elveszítették a bizalmat a kormánnyal szemben, csökkent a befektetési hajlandóság is – mondja David Fleischer.
A jelenlegi, centrista ügyvivő kormány feladata a bizalom visszaszerzése, a költekezés visszafogása és az adóemelés – véli Francisco Almeida politikai-gazdasági elemző. A lapunknak Brazíliavárosból telefonon nyilatkozó szakértő szerint számos szociális segélyt is megnyirbálhatnak, ami egész biztos, hogy nem növeli majd Michel Temer kormányának népszerűségét. Pedig így sem közkedvelt, hiszen a brazil társadalom rendkívül megosztott. A korábban alelnöki posztot betöltő Temert – aki szövetségesből lett Dilma ellenlábasa – kevesen akarták az elnöki székben látni, kormányát pedig nem tartják legitimnek. Arról nem is beszélve, hogy egyes hangok szerint Temer is érintett a Petrobras-ügyben, csakúgy, mint számos minisztere. A korrupciós ügy olyan, mint Pandóra szelencéje: a vádalkut kötő „nagyhalak" miatt bármikor újabb magas rangú vezetőket és politikusokat tartóztathatnak le. Ebben a bizonytalan helyzetben csak egy dolog tűnik egyre nyilvánvalóbbnak: az általunk megkérdezett szakértők szerint Dilma aligha tér vissza a hatalomba. Az impeachmentről augusztus végén szavaz a szenátus, és az egykori marxista gerilla esélyei nem túl jók. Az olimpiai (rém)álom az elnök végleges elmozdításával érhet véget.
Elfelejtett hadszíntér
„Isten hozott a pokolban!" – ezzel a cinikus köszöntéssel találták szembe magukat a Tom Jobim nemzetközi repülőtér termináljába lépve azok, akik a nyári olimpiai játékok előtt 40 nappal Rio de Janeiróba érkeztek. Az akadozó kifizetések és az általános forráshiány ellen tüntető rendőrök és tűzoltók transzparenseiken arra az egyértelmű összefüggésre akarták felhívni a figyelmet, hogy fizetés híján nem lesz elég rendőr, aki garantálná a városba látogatók biztonságát. Tovább rontja a helyzetet, hogy a bűnszervezetek közötti rivalizálásából fakadó erőszakhullámnak a rendfenntartó erők tagjai fokozottan ki vannak szolgáltatva. Idén Rio államban 55 rendőr esett áldozatául a féktelen bűnözésnek. A biztonsági szervek mellett a kórházi dolgozók és az állami szektor más képviselői is hangot adtak elégedetlenségüknek, amelyek kereszttüzében Francisco Dornelles, Rio állam kormányzója áll. Dornellest sokan azzal vádolják, hogy az olimpia megrendezésére elkülönített források felhasználásakor elitista megoldást választott: a város már egyébként is gazdag negyedébe koncentrálta a fejlesztéseket. A kormányzó kritikusai szemében csak olaj volt a tűzre, amikor június közepén Rio állam az olimpiára hivatkozva pénzügyi válsághelyzetet hirdetett és a központi kormányzathoz fordult segítségért. A Barral M Jorge tanácsadó cég elemzője, Alexandre Andrede azonban alaptalannak tartja a fejlesztések aránytalan eloszlásáról szóló vádakat. – Technikai és biztonsági okokból sem lehetett volna máshol felépíteni az olimpiai falut – fejtette ki lapunknak a pénzügyi szakértő, majd hozzátette: számos sportlétesítményt ráadásul a város egyik szegényebb kerületében található Deodoro sportkomplexumban helyeztek el. Tény ugyanakkor, hogy a riói önkormányzat a társadalmi felelősségvállalás jegyében az olimpiai létesítmények jelentős részét úgy alakította ki, hogy azokat később a nagyközönség is használhassa. Az Andrede által említett Deodoro kerületben kialakított kajak-kenu pálya például később nyitott uszodaként fog üzemelni, valamint az itt található BMX-pályát is megnyitják majd a lakosság előtt. Az ehhez hasonló kezdeményezések ellenére a riói polgárok többsége nem örül az óriási összegeket felemésztő sporteseménynek. Sokan vannak azok is, akik szerint a város nem áll készen egy ilyen méretű világrendezvény befogadására. Rio állam csődben van, a közintézmények fizetésképtelenek, az alkalmazottak nem kapnak bért – mesélte lapunknak a Rióban élő Isabella Piratininga. A legtöbb aggodalmat érthető módon a (köz)biztonság kérdése váltja ki. – Bár a világ erre szinte egyáltalán nem figyel oda, de Brazíliában már húsz éve polgárháború dúl a rendőrség és a drogkereskedők között – fogalmazott drámaian Andrede. A több mint hatmillió lakosú Rio de Janeiro városképe rendkívül ellentmondásos: a korábbi gazdasági növekedés csak csökkentette a favelákat, de nem tüntette el azokat. Bár a szociális juttatásoknak köszönhetően valóban csökkent a mélyszegénységben élők száma, Brazília továbbra is rendkívüli társadalmi egyenlőtlenséggel küzd. A szegények és a gazdagok között tátongó szakadék megfelelő táptalajként szolgált a szervezett bűnözésre épülő „párhuzamos társadalmak" létrejöttéhez. A szegénynegyedekben összpontosuló bűnbandák közötti összecsapások 2014-ben közel 60 ezer áldozatot követeltek országszerte, 2012-ben pedig az ENSZ felmérései alapján nagyjából ugyanannyi halálesetet jelentettek Brazíliában, mint a szíriai polgárháború egy éve alatt. Mindezek fényében nem meglepő, hogy a város történelmének legnagyobb sporteseményén elképesztő rendőri és katonai készültségre kell számítani. Közel 68 ezer fős biztonsági személyzet fogja őrizni az olimpikonok és a nézők nyugalmát, segítségükre lesz még többek között 12 hadihajó, 70 páncélozott jármű és 28 rendőrségi helikopter is. A megnövelt rendőri és katonai jelenlétnek köszönhetően már a játékok megkezdése előtt két héttel visszaesett valamelyest a bűnözési ráta a városban. Azért a Copacabanán talált emberi maradványok és az olimpiai faluhoz közel eső főút, az Avenida Brasil környékén rögtönzött dogtanyát ütött súlyos kábítószerfüggők azt jelzik: szó sincs arról, hogy a Rióba látogató külföldiek mostantól nyugodtan hátradőlhetnének a lelátókon. (Karafiáth Luca)
