A nagyágyúk persze nem kapkodják el az érkezést, és a várt hatás nem is marad el, Benedek Tibort, Cseh Lászlót vagy Gyurta Dánielt megérkezésük pillanatában rajként szállják meg a médiamunkások. Persze a szurkolókat sem kell félteni, van egy megszállott a tömegben, aki az „engedjenek előre, gyerekkel vagyok" jól ismert szófordulat mintájára a 86 éves apjával szerez rendre jogosulatlan előnyt, és szépen gyűjti a skalpokat a családi fotóalbumba. Nem lehet rájuk haragudni, mert az idős úr arcára van írva, hogy mit jelent, mit kell, hogy jelentsen egy olimpiai szereplés, netán egy olimpiai győzelem. Úgy csillog a szeme, ahogy kisfiúk ezreinek kell(ene) ilyenkor.
|
| Földi Imre / Népszabadság |
Nem ez a mélyinterjúk ideje, egy-két nem sablonos mondat már nagy kincs. Senkinél nem maradhat ki a körülmények firtatása, a távolból érkező, nem éppen bíztató helyi hírekre kötelező reflektálni. Nyilván sejtette ezt a MOB is, mintha marketingszöveget olvasnának fel a sportolók, úgy mondja mindenki: „Nem foglalkoztatnak minket a körülmények, csakis a versenyzésre koncentrálunk, biztosak vagyunk benne, hogy a kezdésre minden rendben lesz Rióban."
Berecz Zsombor vitorlázó azért nem titkolja: „Mi jóval jobb helyzetben vagyunk, mint például a hosszútávúszók, nekünk szerencsére nem kell nyelnünk abból a vízből" – célozva a rémhírekre, miszerint a riói vízben sok minden van, ami nem oda való. Persze a víz minősége véletlenül sem mindegy, hiszen leginkább a vizes sportágakban van esély a magyar éremgyűjtésre. „Remekül sikerült a felkészülés hajrája – összegez Hargitay András, az úszók kapitánya. – Főleg a fiatalokat kellett az utóbbi napokban egy kicsit nyugtatni, de némi alapdrukk persze mindenkiben van, kell hogy legyen egy olimpia előtt. Az úszószámok hamar kezdődnek, nagyon fontos a minél gyorsabb akklimatizálódás."
|
| Földi Imre / Népszabadság |
Az elvárásairól annyit árul el elsőre a kapitány, váratlanul szerényen: négy-öt éremben reménykedik az úszóktól. Majd mikor rákérdezünk, ebből hány aranyat vár, már mosolyogva teszi hozzá: „Négyet-ötöt..." Cseh László nem titkolja, minden egyéni számban szeretne első lenni, Gyurta Dániel pedig azt mondja: azért hagyta ki a londoni Eb-t, hogy Rióban jöjjön ki a csúcsformája, és úgy érzi, ki is fog, mert kirobbanó erőben érzi magát. Az úszók Benjáminjának, a mindössze 14 éves Késely Ajnának már az utazás is maga a csoda, egy éve ilyenkor még nem sejthette, hogy már Rióban olimpikon lesz. „Decemberben, amikor négyszáz gyorson megúsztam a 4:07-et, már reménykedtem, de ez akkor is felfoghatatlan még." Kapás Boglárka mintha nyaralni indulna, fülig ér a mosolya a zöld keretű napszemüveg alatt, nemzetiszínűre festett körmei ragyognak a napsütésben – olvadozunk mi is.
Rendkívül megnyerő és jól állja a rohamokat a 19 éves sportlövő, Péni István, akitől sokan aranyérmet várnak. „Egyáltalán nem nyomaszt ez az elvárás, inkább kellemes számomra, örülök, hogy számon tartják és elismerik az eddigi eredményeimet. Bízom benne, hogy rá tudok szolgálni a bizalomra. Ilyen idősen szerintem minden elvárást teljesítettem, most pedig már magamnak szeretnék megfelelni. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy mindkét számomban döntős szeretnék lenni, ha ez sikerül, utána érdemes gondolni az érmekre."
|
| Földi Imre / Népszabadság |
Harcsa Zoltán, a két riói ökölvívónk egyike alig várja már, hogy ringbe léphessen. „Három hónapja szadiznak az edzőim, bárcsak kezdődnének már a meccsek. Nem tudom, meddig juthatok el, de mindenki verhető a mezőnyben. A szövetség nem kért tőlünk sokat, csak azt, hogy két aranyérmet vigyünk haza" – zárja tréfásan, de hátha nem csak viccből mondja.
Önbizalomban láthatóan senkinél nincs hiány, nem is lehet, mert a híres-hírhedt pszichiáter, Csernus Imre doktor is utat tör magának a nép között, utazik ő is, mint a női vízilabda-csapat mentális mankója. Kishitűség száműzve még a környékről is. Illés Anna, a csapat tagja azonban nem tőle várja a csodát, hanem a csapategységtől és egyelőre abban bízik: valahogy túléli a hosszú repülőutat, jól jönnek ehhez a filmek, ő például a romantikus műfajt kedveli. Benedek Tibor, a férfi vízilabdások mestere viszont már „vén róka", tudja, hogy a bepakolás fontos ceremónia egy ilyen hosszú versenysorozat előtt, és nagy örömmel nyugtázza, hogy végül az olvasószemüvegét sem felejtette otthon.
Bízunk benne, hogy olyan túl sok ideje azért nem lesz olvasgatni a riói pálmafák menedéket adó árnyékában...
