Exkluzív felvételek szivárogtak ki Irak második legnagyobb városából, az Iszlám Állam által megszállt Moszulból. Helybéliek számolnak be arról, miként tették pokollá az életüket a szélsőségesek. Az erőszak, a gyerekeket az iskolákban is elérő propaganda, a bebörtönzések és a nyilvános kivégzések mindennaposak, és nem csak a kisebbségeket sújtják.
hirdetés
A titokban forgatott dokumentumvideókat Ghadi Sary, a BBC helyi munkatársa készítette. Sary felrobbantott mecseteket, üres iskolákat, megfélemlített nőket és a mindenütt jelen lévő erőszakos propagandát mutatja be hétköznapi emberek történeteivel együtt.
Moszul (a valamikori Ninive) 2014 júniusában esett el, amikor Észak- és Nyugat-Irak területe a dzsihadisták kezére került. Ekkor kezdődött meg a síita és keresztény lakosság megfélemlítése és elüldözése. A város (mely szimbolikusan is igen jelentős „zsákmány” az IS számára), már egy éve a szélsőségesek megszállása alatt áll. Ghady Sary tavaly kezdte videózni az elnyomás mindennapjait, és kis részleteket mutat be Moszul mindennapjaiból, mint hogy miként szólják meg azokat a nőket a piacon, akik nem fedik el teljesen a testüket. Már egy otthon felejtett kesztyű is problémát jelent, a nőktől ugyanis azt várják el, hogy minden bőrfelületet takarjanak, az arcukat is le kell teljesen fátyolozniuk. Emellett férfi rokonuk kísérete nélkül nem léphetnek ki az utcára sem.
„Megkorbácsolták, mert a felesége nem húzott kesztyűt”
Az egyik megszólaló, Hanaa azt meséli, nem volt már kint az utcán, mióta az Iszlám Állam elfoglalta a várost, amikor egyszer csak megkérte a férjét, hogy menjenek el valahová, mert szörnyen unatkozik. A férj jó ötletnek tartotta, de megkérte a feleségét, hogy öltözzön fel rendesen, azaz takarja el magát tetőtől talpig. Hanaa megdöbbent, amikor a férfi arra kérte, az arcát is fedje el, mert ez korábban nem volt szokása, de tartva tőle, hogy ugrik a kirándulás, megtette.
Egy folyóparti kis vendéglőbe mentek, ahol az eljegyzésükkor jártak utoljára. Mivel a helyen csak békésen étkező helyi családok voltak, Hanaának azt mondta a férje, hogy itt nyugodtan leveheti a fátylat. A fiatal nő megkönnyebbülten, széles mosollyal fedte fel az arcát, mire az étterem tulajdonosa azonnal mellettük termett és kérlelni kezdte őket, hogy ne csinálják ezt.
Az Iszlám Állam katonái ugyanis szúrópróbaszerű ellenőrzéseket tartanak az ilyen apró helyeken is, és ha olyan nőt találnak, aki nem fedte el magát teljesen, a vele tartózkodó férfi rokonát és az étterem tulajdonosát is keményen megbüntetik.
hirdetés
„Eleget tettünk a tulajdonos kérésének. Elcsodálkoztam rajta, hogy a tudatlanság és a kegyetlenség ilyen állapotokat teremtett. Mikor távoztunk, láttam egy apát, ahogy a fekete tömegben eltűnt lányát kereste” – emlékszik vissza a nő.
Az étterem-tulajdonos félelme nem volt alaptalan: „Hallottunk történeteket férfiakról, akiket megkorbácsoltak, mert a feleségük nem húzott kesztyűt. Egy másik nő szüleit eltiltották a saját autójuk vezetésétől. Azokat, akik ellenkeztek, megverték és megalázták” – meséli Hanaa.
„A lelkem ott maradt a lakásomban a könyveimmel"
A felvételekből kiderül az is, hogy az Iszlám Állam elől elmenekülő vallási és etnikai kisebbségek teljes városnegyedeket hagytak maguk után üresen.
Egy, az Iszlám Állam által felrobbantott mecset romjai STRINGER / Reuters
hirdetés
Mariam, egy nőgyógyász, sokáig kitartott a város mellett, pedig a barátai már elmenekültek. Mivel a nő szenvedélyes könyvgyűjtő, sokan rábízták a saját könyveiket is. Mariam azt mondja, azért maradt, mert kötelességének érezte, hogy segítsen a nőknek a szülésben továbbra is, függetlenül attól, hogy milyen vallás követői. Aztán amikor Moszult elfoglalták, neki is mennie kellett.
„Már Irbilben voltam, amikor sokkoló hírt kaptam: az Iszlám Állam lefoglalta a házamat és N- betűvel jelölte meg [N azaz Nasrani, vagyis keresztény]. Rögtön felhívtam a barátaimat Moszulban, és kértem, hogy mentsék meg a könyveimet. De akkor már késő volt. Azzal hívtak vissza, hogy a könyvtáramat már kiszórták az utcára. A szomszédaimnak csak néhány ritka példányt sikerült megmenekíteniük, amelyek el voltak rejtve” – meséli.
Sokan mindenüket hátrahagyva menekültek az Iszlám Állam elől STRINGER / Reuters
„A gyűlölet magvait hinti el a gyerekek fejében”
Amikor a dzsihadisták átvették a hatalmat, Mahmoud és családja úgy döntöttek, nem veszik ki a férfi 12 éves kisöccsét az iskolából, mert az oktatás fontos. Gondolták, ez is jobb a semminél.
„Aztán egyik nap arra értem haza, hogy a kisöcsém az Iszlám Állam zászlóját rajzolja le, és közben az ő egyik népszerű dalukat dúdolgatja. Majd megőrültem, és elkezdtem vele kiabálni. Elvettem a rajzát és darabokra téptem a szeme láttára. Ő megijedt, anyánkhoz szaladt és sírni kezdett. Figyelmeztettem, hogy ha még egyszer meglátom, ahogy azt a zászlót rajzolja, vagy hogy az ő dalukat énekli, földhöz vágom, eltiltom a barátaitól és soha többé nem beszélek hozzá.
A fiút azonnal kivették az iskolából, mivel a család úgy látta, még a tanulatlanság is előnyösebb, mint bármi, ami az Iszlám Államot támogatja. Mahmoud ma már úgy tekint az IS-re, mint szektára, mely az erőszak és a gyűlölet magvait hinti el a gyerekek fejében.
Az Iszlám Állam propagandavideóit folyamatosan sugározzák a piacokon, de még a buszokon is. Aki pedig önként szeretne okulni, az felkeresheti az úgynevezett médiaállomásokat.
Kényszerítik az embereket, hogy nézzék a kivégzést
Több videó is felrobbantott mecseteket és szentélyeket mutat. A dzsihadisták megbüntetnek mindent és mindenkit, aki vagy ami sérti az általuk önkényes módon értelmezett iszlám jogot, amit hetekkel azután kiterjesztettek az egész kalifátusra, miután bevették Moszult.
„A legenyhébb büntetés a korbácsolás, amit olyan dolgok miatt szabnak ki, mint mondjuk egy cigaretta elszívása. Aki lop, annak levágják a kezét. A házasságtörő férfiakat magas épületekről lökik le, a nőket halálra kövezik” – sorolja egy Zaid nevű férfi, aki azt is elmondta, a nyilvános kivégzések végignézésére többnyire kényszerítik az embereket, akik épp arra járnak.
Zaid több embert is ismer, akiket az IS elfogott. Rokonait is vitték már el. Volt, akit csak azért végeztek ki, mert korábban a rendvédelemnél dolgozott. Másokat kiengedtek már: „ők elképzelhetetlen történeteket mondanak a börtönbéli atrocitásokról. De sokan inkább nem is beszélnek. Csöndben maradnak, mert félnek attól, hogyha bármit is elmondanak, újra letartóztatják őket.”
Fouadot például bebörtönözték, megkínozták, majd elengedték, de a fizikai bántalmazás nyomait a mai napig a testén viseli.
„Letartóztattak. A bátyámért jöttek a családi házunkba, és amikor nem találták, úgy döntöttek, engem visznek el helyette. Aztán megkínoztak. A srác, aki csinálta, csak akkor hagyta abba, amikor kifáradt. Ő mindig ideges volt és sosem hallotta meg, amit a foglyai mondanak. Tápkábellel korbácsolt és lelkileg is megkínzott" – emlékszik vissza Fouad, aki még azt követően sem szabadult könnyen, hogy a bátyja önként feladta magát. Testvére ellen ejtették a vádakat, őt viszont még egy darabig bent tartották. Kínzója Fuadot olyan erővel verte, hogy a kábelek nyoma még mindig látszik a hátán.
„Nem maradt más, csak az Isten kegyelme”
Nem kell azonban börtönbe kerülni ahhoz, hogy az Iszlám Állam pokollá tegye valakinek az életét. A mindennapi élet leírhatatlan módon megváltozott. Azoknak, akik katonák vagy napszámosok voltak, már nincs jövedelme, mert megszűnt a munkahelyük.
„A gazdagok a megtakarításaikra támaszkodnak, a fizetésből élők arra, amit kapnak, de a szegényeknek nem maradt más, csak az Isten kegyelme” – mondja Hisham, aki miután elveszítette a munkahelyét, a tanulmányait is kénytelen volt felfüggeszteni.
Moszul börtönvárossá vált, már tilos az olyan hétköznapi szórakozás is, mint a piknik, mivel az a terroristák szerint pénz- és időrabló dolog.
„A csoport még az imámokat is lecserélte a mecsetekben az IS-hez hű embereivel. Sokan közülünk már nem is mennek el a mecsetbe, mert ott el kell mondanunk a hűségesküt, és már nagyon utáljuk. Közben a bátyám azért kapott húsz korbácsütést, mert az ima idejére nem zárta be a boltját – mintha ezek megszabhatnák a vallásosságot!” – mondta a férfi.
„Az Iszlám Állam az emberiség ellensége”
A börtönjelleget az állandó katonai jelenlét is biztosítja, hogy a terrorszervezetnek folyamatosan védenie kell a várost, amit leromboltak, feldúltak, aláaknáztak és körülbarikádoztak. Az erőszak és a halál jelenléte állandósult.
Zaid azt mondja, bár a hadseregnek nem lesz könnyű dolga, de ha a kormányerők visszafoglalják a Ninivei-síkságot és Moszult, nagyon boldog lesz. „Remélem, hogy a kitelepítettek és a menekültek képesek lesznek visszatérni és együtt építhetjük a biztonságos és egységes Irakot. Az Iszlám Állam az emberiség ellensége.”
A férfi (akinek a nevét a többi megszólalóval egyetemben megváltoztatták) attól tart, hogy mivel a kormánybarát síita milíciák is követtek el jogsértéseket, a felelősöket nem fogják megbüntetni, és fehérre lesz meszelve minden.
