Tavaly a választások előtt a Fidesz politikai médiafelhajtást kerekített a német RWE többségi tulajdonában álló Elmű és ÉMÁSZ akkori, kétségtelen kiugró, összesen 25 milliárdos osztalékfizetéséből. Giró-Szász András kormányszóvivő vagyonfelértékeléssel elért pénzkimentésnek nevezte, Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig – még államtitkárként – nehéz napokat helyezett kilátásba a cégeknek.
Giró-Szász Németh Szilárd fideszes rezsibiztossal be is jelentette: a kormány szigorú és teljes kivizsgálást rendelt el a közműhivatalnál. Szempont volt, hogy az osztalékkivonás mennyire veszélyezteti az élet-, vagyon- és ellátási biztonságot, illetve hogy a karbantartásra és fejlesztésekre félretett összegekből ne lehessen osztalékot fizetni. Majd a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal a két cégtől előrehozott mérlegbeadást kért.
Azóta síri csend. Nem is csoda. Egyrészt az energiacégek vezérigazgatói asztalán nincs „karbantartásra és fejlesztésre félretett összegek” feliratú doboz. Másrészt a társaságok egybecsengő piaci hírek szerint a törvényi minimumot áldozzák karbantartásokra, ennél többet a közműhivatal se kérhet rajtuk számon. Fejlesztésekre nem adnak semmit, de ez nem is kötelező. A nagy hullámzások mellett alapvetően nulla körüli eredmények sem indokolnak osztalékkifizetést.
De 2007-ben, uniós követelmények miatt a külföldi hátterű társaságok újraértékeltették hálózataikat, amelyek ezáltal akár százmilliárdokkal drágábban kerültek a könyvekbe. Ez pedig tartalékként megjelent a mérlegekben. A befektetőt eme, a szolgáltató tényleges teljesítményétől független, akár százmilliárdos osztalékkifizetéstől csak saját jóérzése, esetleg a társaságba befolyó készpénz fizikai korlátai tartják vissza. Ehhez képest alkalmanként évi néhány tízmilliárd hazautalása kifejezetten visszafogott.
|
Gyorsan forgott az Elmű számlálója 2013–2014-ben
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Ráadásul a kulisszák mögött maguk sem tagadják, hogy az eredmény- és osztalékszámokat kevéssé a cégek teljesítménye, sokkal inkább az Orbán-kabinet energiabefektető-ellenes kirohanásai formálják. A Fidesz pedig, miközben a külföldre utalások tilalmával fenyeget, azokat nem képes megakadályozni.
Az osztaléktalicskázás azután indult be, hogy a kabinet annak tilalmát helyezte kilátásba.
Idén, ha a tavalyinál szerényebb mértékben is, de az Elmű és a francia EDF Démász tulajdonosai újfent hozzányúltak a tartalékokhoz. A mostani kifizetések messze csúcstartója azonban a közel harmincmilliárdot utaló E.ON. Noha a német hátterű csoportnál nem csökkent a tartalék – mi több, negyvenmilliárdos nyereséget értek el –, maguk se tagadják, ez elsősorban közép- és dél-dunántúli gázhálózataik pénztartalékainak lemerítéséből származott. Talán nem függetlenül attól, hogy tavaly szándéknyilatkozatot írtak alá az állami MVM-mel többek között e két társaság eladásáról is.
Mivel az ügylet végül nem jött össze, a Fidesz által a szólamok szintjén nagyon határozottan hirdetett, ám a gyakorlatban bizonytalankodó energiafelvásárlási törekvései ezúttal szintén a vagyonkimenekítést eredményezték. Ráadásul, mivel az állami közszolgáltatás épp most veszi át a külföldiektől a veszteséges lakossági üzletágat,
a jövőben a „talicskázás” még magasabb fokokra hághat.
Az osztalékkérdés a Fidesz-kommunikáció számos korábbi – például a Déli Áramlattal kapcsolatos – ellenkampányához hasonlóan a politikai széljárás változását követve lekerülni látszik a napirendről. A Miniszterelnökség annyit üzent, hogy ilyen jellegű vizsgálatot nem végeznek. (Tavaly kétségkívül a közműhivatalt utasították.) A Fidesztől nem érkezett válasz.
