– Nagy érdeklődésre számítottunk, körülbelül száz jelentkezőre. Mi voltunk a legjobban meglepve, amikor nyolcszáz e-mailt kaptunk, ráadásul összesen heten voltak, akik nem tudták papírral igazolni a végzettségüket — nyilatkozta Salman egy belga napilapnak. Az egyetem máris félezer diákot tudna felvenni, de a nyelvtudás hiánya miatt sokan csak a következő tanévben kezdhetnek.
Felmérések szerint Flandriának a következő 10-20 évben 35 ezer mérnökre lesz szüksége, az egyetemek azonban csak hétezer jelentkezőre számítanak. – Mindenféle szakra érkeztek pályázatok. Egy fiatalember meglehetősen hosszú életrajzot és egy sor dokumentumot küldött az általa tervezett épületek tervrajzaival. Megbocsáthatatlan bűn lenne, ha veszni hagynánk ezeknek az embereknek a tudását – hangoztatta a szír származású politológus.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint az Európába érkezett szíriai menedékkérők mintegy fele egyetemi diplomával rendelkezik, bár más felmérések szerint az UNHCR jelentősen túlbecsüli a számukat. Abban sok szakértő egyetért, hogy a jobb élet reményében súlyos áldozatokat hozó bevándorlók és gyermekeik többsége nagyon igyekszik, és hajlandó mindent megtenni azért, hogy új hazájában megfeleljen az elvárásoknak, sőt túlteljesítse azokat.
A világ legfejlettebb országait tömörítő szervezet, az OECD 2015-ös kimutatása szerint a Belgiumban, Németországban és Magyarországon élő bevándorlók többet biztatják gyerekeiket felsőfokú tanulmányokra, mint a helyi szülők. A jelenség különösen azért figyelemre méltó, mert ezek a fiatalok — hátrányos helyzetükből adódóan — általában rosszabb eredményeket érnek el az iskolában, mint a társaik. A bevándorlóként érkezett vagy bevándorló családban született diákok még akkor is becsvágyóbb életcélokat fogalmaznak meg, mint a többségi társadalom tagjai, ha a teljesítményük az átlag alatt marad. Az eleve jó képességű külföldi tanulók viszont csak akkor tudnak kiemelkedő eredményeket felmutatni, ha az iskola és az oktatási rendszer segíti őket — áll az OECD jelentésében.
Felmérések sora bizonyítja, hogy a különböző gazdasági, társadalmi hátterű és származású diákok együttnevelése hozzájárul a gyengébbek teljesítményének a növeléséhez, de nem rontja a jó tanulók átlagát. A gyerekek nemcsak a tanároktól, hanem egymástól is tanulnak. A szülők mégis elviszik a csemetéiket azokból az iskolákból, ahol sok a bevándorló vagy a hátrányos helyzetű gyerek. Dániában az 1990-es évek óta – amikor bevezették a szabad iskolaválasztást – számottevően nőtt az oktatási szegregáció. A folyamat azonban megállítható, Svájcban például a vegyes iskoláknak többlettámogatást nyújt az állam, hogy vonzóvá váljanak a helybéliek számára.
Lepipálják társaikat a vietnamiak
A tanulás a kiút a rizsföldekről – a mondást komolyan veszik a Berlinben és a keletnémet tartományokban élő, közel 100 ezer fősre becsült vietnami közösségben. A vietnami származású iskolások több mint fele érettségizik le, remekül szerepelnek a tanulmányi versenyeken, német társaiknál jobban teljesítenek a PISA-teszteken. A gyakran alulképzett, a vendéglátóiparban vagy takarítóként dolgozó szülők mindent megtesznek gyermekeik előremeneteléért, a 20-30 euróért vett különórákra is előteremtik a pénzt. A család szeme fényétől azt várják, hogy orvos, ügyvéd vagy hasonló presztízsű diplomás úr/hölgy legyen belőle. (D. A.)
