A negyvenéves spanyol demokrácia történetében még sosem kellett megismételni a választásokat. A tavaly decemberi voksoláson ugyan a kormányzó Néppárt (PP) győzött, de a konzervatívok nem szerezték meg a parlamenti többséghez szükséges 176 mandátumot. Fél évig tartó patthelyzet következett, s világossá vált, hogy a pártok egyike sem hajlandó igazi kompromisszumra.
Éles választóvonal húzódik a leszerepelt történelmi pártok – a Néppárt és a szocialisták (PSOE) – és a politikai életbe friss erőként berobbanó csoportok – a Podemos és a jobbra húzó centrista kispárt, a Ciudadanos (C’s) – között.
A megszorításoktól a katalán függetlenségig sok mindenről gyökeresen másképp gondolkodnak, és az ellentéteket az elmúlt fél évben sem sikerült áthidalniuk.
Könnyen lehet, hogy ez vasárnap sem lesz másként: az El País napilapban közölt friss közvélemény-kutatások szerint egyik pártnak sem sikerül elegendő mandátumot szereznie a parlamenti többséghez. Ha nyer is a PP, még egy Ciudadanos-koalícióval – az egyetlen párt, amely eddig hajlandóságot mutatott az együttműködésre – sem valószínű, hogy meg lesz a többségük. Az Unidos Podemosnak azonban jó esélye van rá, ha szövetségre lépnek a szocialistákkal.
Az elhúzódó belpolitikai válság is mutatja, hogy a spanyolok belefáradtak a „kétpártrendszerbe”. Az elmúlt négy évtizedben a szocialisták (PSOE) és a Néppárt (PP) váltotta egymást a hatalmon, ám a gazdasági válság, és a mindkét oldalon tornyosuló korrupciós botrányok sokakat kiábrándítottak. Ezt tetézte egy a héten kiszivárgott hangfelvétel, amelyen az ügyvivő belügyminiszter megbízást adott arra, hogy nyomozzanak a katalán függetlenségi pártok vezetőinek lehetséges korrupciós ügyei után.
Ebbe a hervadozó politikai klímába robbant be két éve a Podemos, amely a válság nyomán született utcai mozgalmakból nőtte ki magát. A The Guardian szerint manapság ez a legnépszerűbb párt a 40 év alatti szavazók körében, akik bíznak benne, hogy a populizmust sem nélkülöző programmal – a megszorítások helyett súlyos adókat vetnének ki a leggazdagabbakra, és feltétel nélküli alapjövedelmet biztosítanának minden háztartásnak – fellendítik a még mindig 21 százalékos munkanélküliséggel küzdő országot.
A Machiavelli-kutató Iglesias akár esélyt is kaphat, ám ehhez koalíciós partnert kell találnia. Ha a szocialista párt túlélésre játszik, és hajlandó lesz az együttműködésre, akkor talán enged a legégetőbb kérdésben: a katalán függetlenségi népszavazásban.
