Kollégánkat is megihlette Hajdú B. István költeménye, és már látja is a Testnevelési Egyetem egyetlen kötelező olvasmányaként.
Lapunk értesülései szerint a Testnevelési Egyetem futball tanszékén kötelező irodalom lesz a magyar irodalomba az Ébresztő című versével berobbant Hajdú B. István munkássága. Az intézmény vezetője, prof. dr. h. ch. Mocsai Lajos rektor egy irodalmi lektort kért fel a sportriporter-költő legnagyobb hatást elért költeményének elemzésére, a birtokunkba került lektori jelentést az alábbiakban teljes terjedelemben, betűhív formában tesszük közzé:
Az Ébresztő című vers Hajdú B. István alkalmi szerzeménye, amelynek megírását barátjának, Dzsudzsák Balázs labdarúgónak a 2016-os Eb-szereplése ihlette. A költemény József Attila Altató című versének sportparafrázisa, amelynek leginkább szembetűnő sajátossága – amint azt az Altató korábbi elemzései is megállapították – nem más, mint a gyöngédsége. A földrajzi (Debrecen, Osló, Hajdúszoboszló) és személyi (Cristiano Ronaldo, Zimány Linda) hivatkozások felsorolásának monotóniáját a költő azzal ellensúlyozza, hogy nemcsak személyes közelségbe hozza a távoli városokat és alakokat (azaz magát a „távolságot”, amely József Attila költészetének alapmotívuma), hanem kiemeli a dzsudzsáki magánélet apró gesztusait is (ilyen az összetört szívekre rímelő Lamborghini-motívum, amely ebben a kontextusban az elveszett, de visszanyerhető gazdagság szimbóluma).
Az Altatóra és az Ébresztőre egyaránt jellemző a meseszerű körkép, valamint az utolsó versszak némiképp túlbonyolított metaforája (a „bal” láb meglendül, szoros kapcsolatban azzal a reménnyel, hogy ne essünk pofára, mint a zsíros kenyér), ám ezen átlendülve a költő a maga egyszerűségében is döntő – sőt tovább nem fokozható! – érvnek szánja, hogy Dzsudzsák futballmezét ő már látni véli Bordeaux-ban. E sajátos költői látomás játékossága a maga sportparafrazeológiai erejével a labdarúgás játékosságára játszik rá.
