– mondta a Népszabadságnak a 29 éves Abdul Rahman, aki 2013-ban csatlakozott a szíriai civil polgári védelmi szervezethez.
– Három választásunk van: elmenekülhetünk, maradhatunk és nézhetjük tétlenül, ahogy a szeretteink meghalnak, vagy segíthetünk is – folytatta a korábban Aleppóban mérnökként dolgozó Rahman. Hozzá hasonlóan a csoport többsége civilekből áll. A 2011-ben kirobbant szíriai (polgár)háború előtt bolti eladók, tanárok, diákok voltak, akiket Törökország déli részén képeztek ki kutatásra és mentésre.
A Fehér Sisakosok mögött a korábban húsz éven át az ENSZ-nél dolgozó brit biztonsági szakember, James Le Mesurier áll. Az al-Dzsazírának korábban azt nyilatkozta, hogy 2012-ben szír ellenzéki vezetők kérték a segítségét. Akkoriban Isztambulban, egy földrengések helyszínén dolgozó mentőcsapattal dolgozott. Innen jött a Fehér Sisakosok megalapításának ötlete, majd meg is szervezte az első húszfős aleppói mentőcsapatot. Nevüket a védősisakjaikról kapták. Prózai oka van, miért fehéret vettek: a színesek többe kerültek.
A 2890 önkéntessel működő szervezet független. Kormánypárti katonát, iráni síita milicistát, felkelőt és civilt is kimentenek a törmelékek alól. 2014 óta női alakulatuk is van, akik a könnyebb romeltakarításban vagy az elsősegély-nyújtásban vesznek részt. – Sok konzervatív régióban nem engedik a rokonok a romok alatt rekedt lányokhoz a férfi mentőket – indokolja Rahman. A szervezetnek jelenleg 110 műveleti központja működik Szíria nyolc tartományában. A mentések során honlapjuk szerint 120 önkéntes vesztette életét, összesen közel 41 ezer embert mentettek ki élve a romok alól.
– Gyenge, tompa hangra lettünk figyelmesek. Inkább nyöszörgés volt – meséli az egyik legemlékezetesebb mentését Rahman. Egy percre mindenki elhallgatott, majd elkezdték eltávolítani a törmelékeket. 24 órán át ástak, míg végül sikerült kiszabadítani a 18 hónapos gyereket. A kis Ahmad Radzsab fényképe azóta is az aleppói műveleti központ falát díszíti. Annak a férfinak az arcát sem felejti el, akinek házát 2014-ben tették a földdel egyenlővé. Mikor odaértek, a családapa csak bolyongott a romok között, kétségbeesetten kereste szeretteit. Kórházba vitték. Órákkal később Rahman kutatócsoportja megtalálta a törmelékek alatt a férfi feleségét és gyerekeit. Mindannyian halottak voltak.
Aleppo Rahman szerint élhetetlen. Ő és szülei is Törökországba menekültek, csak a bevetésekre tér vissza szülővárosába. Rahman és egy másik önkéntes, a 23 éves Hamid Kutini is azt mondta lapunknak, hogy havonta átlagosan 100-150 dollárt kapnak, ebből tartják fenn magukat. – Nem a pénzért csinálom. Volt, hogy egyáltalán nem kaptam semmit. Láttam meghalni az egyik barátomat, tehetetlen dühöt éreztem, összeomlottam. Aztán jött a lehetőség, csatlakoztam a szervezethez. Az, hogy valahogy segíthetek, nekem is segít – magyarázta Kutini, miért kockáztatja nap mint nap az életét. Rahman szerint hősként tekintenek rájuk a civilek, s talán ebben rejlik a Fehér Sisakosok legnagyobb ereje: reményt adnak az embereknek a kilátástalan, háborús időben is.
Külföldi adományok, átláthatatlan pénzek
A Fehér Sisakosok magánszemélyek és jelentősebb mértékben külföldi államok adományaiból működnek. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok komoly anyagi támogatást nyújtott, de a szervezet az Indiegogo közösségi projektet támogató oldalon is gyűjtött pénzt. A befolyt összegből szerzik be a mentőfelszereléseket, s támogatják az önkénteseket. A szervezetet több kritika is érte átláthatatlan pénzügyei miatt, amellyel kapcsolatban lapunknak sem kívántak nyilatkozni.
