Hat évvel azután sincs béke, hogy kudarcot vallott Miheil Szaakasvili akkori elnök kísérlete Dél-Oszétia és Abházia visszacsatolására. A határ közelében továbbra is feltűnnek az EU-megfigyelők díszes terepjárói, és vannak romok is. Családi házas egyentelep épült Gori (Sztálin szülővárosa) közelében, ahol menekültek kaptak otthont. Munkát nem, mert abból az helyieknek is alig van.
Gori középkori vára tövében furcsa emlékmű: középkori páncélban lovagok ülnek megcsonkítottan a kerekasztalnál. Ők a háború hősi halottaira emlékeztetnek. Amikor Goriban azt kérdeztem, találkoztak-e annak idején a behatoló orosz tankokkal a városban, egy középkorú úr azt mondta, az oroszok azért jöttek el egészen idáig, hogy őket megvédjék az oszétoktól. Hát ezt nem gondoltam volna – csodálkoztam, de ő erősködött, hogy ez volt a helyzet.
|
De nagy úr a nosztalgia is
David Mdzinarishvili / Reuters |
Az oroszok azóta sokszorosan visszatértek Grúziába. Egyelőre turistaként vannak jelen mindenütt, és ott vannak az orosz áruk is a boltokban. Ha nem volna orosz turizmus, elapadna az idegenforgalmi bevétel. A háborúnak már semmi nyoma. Oroszország és Grúzia között van légi forgalom, kereskedelem, át lehet kelni a határon, de nincs diplomáciai viszony. A grúzoknak vízumra van szükségük, amelyet a svájci nagykövetségen kaphatnak meg.
Az oroszok és az orosz autók viszont minden korlátozás nélkül járhatják a grúz utakat. Ezt egy sofőr magyarázza, akit zavar ez az egyenlőtlenség. Nosztalgiával emlegeti viszont a szovjet időket, amikor utazhattak, üzletelhettek a óriási birodalomban. Megkérdeztem: Mi hiányzik nekik? Az idősödő férfi rávágta: Oroszország! „Ez itt falusi nép. Hová adjuk el a paradicsomot, gyümölcsöt, bort?” – hangzott a költői kérdés. A bort most már egy ideje vihetik Oroszországba.
|
Imádkozni lehet, munka viszont nincs
David Mdzinarishvili / Reuters |
Egyelőre a tbiliszi piacon árulják az ország kincseit, meg az aluljárókban, a járdán és mindenütt másutt. Az európai élelmiszerekre kimondott orosz tilalom nem nyitotta meg a kapukat a grúz áruk előtt. Akinek kocsija van, taxizik. Európa és Japán (jobbkormányos) megviselt veteránautói versenyeznek a luxusterepjárókkal az utcán és a hegyekben. A néhány lari (egy lari kb. 140 forint), amit így keresnek, kell a megélhetéshez, amely ugyan olcsóbb, mint Európában, de ha nincs állás, jövedelem sincs...
Mennyit keresnek itt? – kérdeztem egy kisvárosban az árust. – Itt nincs senkinek munkája, mert bezárt minden üzem, gyár – kerülte meg a választ. Na jó, de a rendőr csak kap fizetést. Hát, az olyan ezer lari lehet – tudtam meg. Grúzia mégis inkább jókedvű ország. Az emberek meglehetősen nyíltan politizálnak, beszélnek mindenről. Az utak mellett különös modern épületek, üvegfalakkal. Kiderül, hogy ezek a rendőrőrsök és a közigazgatási hivatalok, okmányirodák.
|
Az EU-társulási szerződés aláírását mindenesetre euforikus hangulatban ünnepelték
David Mdzinarishvili / Reuters |
„Misa elrendelte, hogy az átláthatóság miatt üvegből épüljenek.” Misa, azaz Miheil Szaakasvili, a volt elnök. A mosolyok és kézmozdulatok jelzik, menyire hatásosnak gondolják e szimbolikus beruházásokat. Szaakasvili szerette a jelképeket, teleszórta az országot különböző minőségű szobrokkal, lecserélte a középületeket, giccses elnöki palotát épített magának. Ezzel együtt leváltották, választáson. A grúzoktól tudtam meg, hogy augusztusban éppen Magyarországon is járt, mert Orbán Viktor a barátja. „Talán hozzátok költözik, mert nálunk körözik” – biztatnak.
Szaakasvilit anyagi visszaélések és a tüntetések erőszakos leverése miatt keresi a grúz ügyészség. Ő demonstratívan volt oroszellenes. És a mostani kormány? Giorgi Lordki panidze alkalmi ismerős, korábban maga is politizált. Ő magyarázta: – Nem gondolom, hogy a mostani vezetők különösképpen oroszbarátok lennének. A milliárdos oligarcha Bidzina Ivanisvili meg akarta buktatni Misát. Putyin is: talán ők ketten alkut kötöttek.
Ivanisvili kivihette a tőkéjét Oroszországból, cserébe leváltotta Szaakasvilit és csapatát. Akik most vannak, továbbra is azt mondják, hogy Grúzia Európába megy. A társulási szerződés örömére még ki is vonultak az emberek az utcára. De lesz-e abból munka, véget ér-e a szűkösség?
