A Nyíradonyban pedagóguscsaládban született, a Budapesti Műszaki Egyetemen diplomát szerzett háromgyerekes családapa szerint a több évtizedes embargó után a világra nyitó Irán hatalmas piaci lehetőségeket kínál, de nagy hibát követ el az, aki lebecsüli-lekezeli az ott élőket. Barátságos, több ezer éves kereskedőkultúrával bíró, dörzsölt indoeurópai népről van szó. Bevett módszer az üzleti partner kifárasztása, például az ebéd elhúzása. Vagy az, hogy a kisfőnök a kialkudott árra azt mondja, az összeget még a nagyfőnöknek is jóvá kell hagynia, az utóbbi a döntést viszont a „főfőnökre" bízza.
A 78 millió lakosú, hazánknál tizenhétszer nagyobb Iránba készülő vállalatoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy közvetítőkön – például kanadai vagy török cégeken – keresztül ott szinte minden nyugati fogyasztási cikk vagy annak koppintása elérhető. Bár az irániak nagyon várják az IKEA érkezését, erősek a saját fejlesztésű helyi márkák, a Coca-Cola népszerű perzsa változatát Zamzamnak hívják.
 |
| Szöllősi Tibor |
Míg a magánszektorban mozgó üzletemberek többsége nyugatiasan viselkedik és öltözködik, az állami cégeknél nem ritka a „lezserebb" megjelenés. Így az is megszokott, hogy a külföldi tárgyalópartnerek érkezésekor a vendéglátó a papucsából a letaposott sarkú cipőjébe bújik. Utóbbiból, pontosabban a „gyárilag" letaposott sarkú cipőből szép választékot találni a teheráni bazárban.
– Lenézni, lekezelni őket ezért több mint hiba, mindegyikük kiváló szakember! Ami a taktikát illeti, a simogatás és a pofozkodás közti finom középutat, aranyösvényt kell megtalálni. Gyakran előfordult, hogy az aláírásra, pecsétre váró papírt magam vittem át az egyik osztályról a másikra, gyorsítva az ügyintézést – meséli a perzsául is jól beszélő 62 éves Szöllősi, aki az iszfaháni és a qazvini hőerőműbe szállított Heller–Forgó-rendszerek beszerelését-beüzemelését menedzselte.
Jó egy évtizede Szöllősi Tibor három társával céget alapított: magyar vetőmagokat, elsősorban kukoricát és repcét exportálnak Iránba – tavaly 1,5 millió euró forgalmat bonyolítottak. Az ázsiai országban Agaja Mokandesznek (Mérnök úrnak) is szólított menedzser szerint a nyugati cégek nem tudják majd úgy lerohanni az iszlám köztársaságot, ahogy az megesett Kelet-Közép-Európával. Bár a magyaroknak jó a hírük, önámítás lenne arra várni, hogy majd azért kötnek velünk üzletet, mert kitartottunk mellettük az embargó alatt. Más korszakba lépett a világ. És persze Irán is.
Teherán elindította a kőolajat Európába
Újabb ütést kap az amúgy is rendkívül alacsony, 2014 nyara óta hetven százalékot zuhant kőolajár: háromévi szünet után Irán hétfőn felújította Európába irányuló szállításait. Az első tételt, kétmillió hordó „fekete aranyat" a francia Total konszern által bérelt tanker hozza Nyugat-Európába – írta a dpa. A szankciók alatt a teheráni rezsimnek napi egymillió hordó kőolaj kiviteléről kellett lemondania. Rokneddin Javadi olajipari miniszter-helyettes szerint a termelést január vége óta napi 400 ezer hordóval emelték, a kitűzött cél a napi 500 ezer hordós plusz elérése. A büntetőintézkedések feloldása nyomán az iszlám köztársaság másik „nemzeti kincsével", a pisztáciával is visszatérhet a világpiacra. Évi mintegy 480 ezer tonnával Irán adja a világ pisztácia-termelésének több mint a felét.
