Recep Tayyip Erdogan török elnök lebeszélt egy öngyilkos-jelöltet arról, hogy belevesse magát a Boszporuszba – ez a hír uralja napok óta a helyi médiát. Pedig kiegyezésre készül a török vezetés Izraellel, amely a legundokabb ellenségként jelent meg a kormányzó párt megnyilatkozásaiban. A török regionális politika csődje, s az Oroszországgal kitört konfliktus miatt újra érdekes lett az izraeli kapcsolat.
A korábban szoros török-izraeli katonai, gazdasági és külpolitikai viszony öt éve, a Mavi Marmara-incidens óta van mélyponton. 2010 májusában az izraeli kommandósok megállították a Gázába tartó segélyhajót és a támadás során kilenc török aktivistát megöltek. Addig a két ország nem csak hírszerzési adatokat osztott meg egymással, de a törökök fontos vásárlói voltak az izraeli hadiiparnak: drónokat vettek, izraeli cégek modernizálták az elavult török F-4-eseket, az izraeli pilóták pedig egy Konya közeli légibázison gyakorolhattak.
2013-ban a kapcsolatok rendeződhettek volna, miután Barack Obama nyomására Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő formálisan bocsánatot kért a Mavi Marmara elleni támadásért és jóvátételt – 20 millió dollárt – ígért az áldozatok családjainak. A rendezés azonban késett. Feltehetően azért, mert az izraeliek úgy gondolták, hogy Erdogan rendszere megbukhat a tüntetések, a választási visszaesés és a nemzetközi elszigetelődés nyomán. Most azonban több ok is közeledésre késztet. De megőrizhetik-e eközben az arcukat?
Erdogan nem adta fel új ottomán elképzeléseit, szeretné, hogy országa legyen a szunnita világ vezető hatalma. A képlet éppen másként alakul, de nem mondhat le arról, hogy a palesztinoknak valamit kicsikarjon Netanjahutól. A „gázai blokád” megszüntetését követelik ezért a rendezés feltételeként. Az izraeliek válasza: örülnek, ha Törökország részt vesz az övezet újjáépítésében, de garanciát kérnek, hogy nem jut hadianyag a Hamász kezébe.
