Csaknem százéves tabu dől meg hamarosan Mexikóban. A közép-amerikai ország szenátusa a hétvégén szabad jelzést adott, és már csak az utolsó, a képviselőház-beli második voksolás hiányzik a történelmi fordulathoz, hogy a latin-amerikai ország 76 év elteltével megnyissa energetikai szektorát, így a kőolajbányászatot is a külföldi beruházók előtt.
A szavazás kimenetele nem kétséges, a kormányzó Intézményes Forradalmi Párt (PRI) és a jobboldali vállalkozóbarát PAN honatyái egyetértésével biztos a többség a törvényhozásban. A baloldali erők ezúttal is az ország kiárusításáról beszélnek és tüntetéseket ígérnek, miként decemberben, amikor módosították a mexikói alkotmánynak azt a három pontját, amely tiltotta a külföldi tőke részvételét.
A olaj- és energiaszektor reformja azért válthat ki heves érzelmeket, mert a 76 éve nemzeti szuverenitást szimbolizáló hagyományt, a kőolaj- és földgázkitermelés állami monopóliumát adják fel. Az ország máig legnagyobb tiszteletben tartott elnöke, Lázaro Cárdenas még 1938-ban államosította a kőolajkitermelést, kiebrudalva a külföldi, így a British Pearson és az American Doheny cégeket.
 |
| Egy oaxacai indián a nemzeti olajvállalat privatizációja ellen tüntet: „Ma hallgatunk, hogy meghallgassanak” Edgard Garrido / Reuters |
Az állami olajmonopóliumot képviselő Pemex az idők folyamán dinoszaurusszá vált, 150 ezer, erős szakszervezettel védett, viszonylag jól kereső munkavállalót tart el, miközben tavaly közel tízmilliárd dollár veszteséget könyvelhetett el. Az évszázad eleje óta hiába háromszorozták meg a befektetéseket, csaknem egyharmaddal visszaesett a kőolaj-kitermelés, miután a mexikói technológiával elérhető sekélyebb tengerben lévő kutak teljesítménye csökkent. Ennek következménye, hogy a világ hetedik olajkitermelőjeként, Mexikó már gázszükségletének 30 százalékát és a feldolgozott kőolajtermékek majdnem felét importálja.
