– mesél az iraki család életkörülményeiről a Reutersnek Brwa. Nem messze tőle él a 27 éves Kazhen, aki szintén az őszi hidegre panaszkodik, noha a java még hátravan.
„Rengetegen megfáznak. Nagyon rétegesen öltözködünk, tüzet gyújtunk. Fát, olykor műanyagot is rádobunk... viszont ez nagyon káros az egészségre” – mondja a vak férfi, aki szeptember óta él a menekülttáborban. Barátai segítségével tájékozódik a Dzsungelben, ami az elmúlt hónapokban egy kisvárossá nőtte ki magát. Egyes sátrak helyét lakókocsik vették át, és a menekülttáborban mostanra öt mecset és három templom, valamint bolt – a SIM-kártyákat, borotvát, üdítőt kínáló üzletek többségét afgán menekültek üzemeltetik –, könyvtár és iskola is működik.
|
Kisebb várossá nőtte ki magát a Dzsungel
Pascal Rossignol / Reuters |
Az itt élő menekültek – a segélyszervezetek szerint többségében szudániak – továbbra is Nagy-Britanniában akarnak új életet kezdeni – főként azért, mert már élnek ott rokonaik –, ám az átmeneti állapotnak egyre kevesebb nyoma van. Ezzel párhuzamosan nőnek a feszültségek a táborban.
„A szudániak és az afgánok között nagy az ellentét. Mindenfélén össze tudnak veszni, még azon is, hogy nem értik meg egymást”
– mondta egy szudáni fiatal.
A helyszínen dolgozó orvosok és önkéntesek tapasztalatai szerint a zord időjárástól csak feszültebb a légkör, a beteg emberek kevésbé türelmesek egymással. Claudine André, az Orvosok Határok Nélkül egyik szakembere kollégáival mintegy 90-100 esetet lát el naponta. A menekültek többsége légúti panaszokkal, rüh okozta bőrpanaszokkal jelentkezik az egészségügyi sátornál.
|
Jamal Irakból érkezett – a sártengerbe
Philippe Wojazer / Reuters |
„A hideg beálltával egyre nagyobb szükség lesz orvosi segítségre. Könnyen lehetnek tüdőgyulladásos esetek is. Szemétszedéssel igyekszünk javítani a higiénés körülményeken, de ennél nagyobb segítségre lesz szükségünk. Újra kell gondolnunk az egészet, mert napról napra több a sátor” – mondja André.
|
Játékautó parkol a calais-i Dzsungelben
Pascal Rossignol / Reuters |
A francia kormány augusztusban bejelentette, hogy javítanak a táborban uralkodó körülményeken, hogy az ott tartózkodó 1500 ember méltóbb körülmények között vészelje át ezt az időszakot. Ám az ígéret még azelőtt hangzott el, hogy a táborban élők száma 6 ezerre ugrott volna. Sokaknak hosszabbra nyúlt az átmeneti időszak, mint azt gondolták.
„Továbbra is az a célom, hogy eljussak Angliába. Beszélek angolul, el tudom mesélni a történetemet. Az embereknek meg kell érteniük, hogy nem akarjuk lerohanni egyik európai országot sem. Azért vagyunk itt, hogy élni tudjunk.”
