219 diáktársának viszont azóta sem bukkantak a nyomára, nem tudni, életben vannak-e még, vagy végeztek velük a nigériai szélsőséges iszlamista szervezet harcosai, akik szívesen támadnak iskolákra. Nevük, a Boko Haram is azt jelenti, hogy a nyugati oktatás tiltott. A lányok elrablásával a szervezet egyértelművé tette, mindent megtesznek a saríára, az iszlám jogra hivatkozva az ellen, hogy a nők megjelenhessenek az oktatási rendszerben.
|
Az akció után Nigériában országszerte tüntetések kezdődtek a Boko Haram és a szélsőséges iszlám ellen. A diáklányok megmentéséből nemzeti ügy lett, a Twitteren is futótűzként terjedő kampányszlogenből, a BringBackOurGirlsből pedig nemzetközi mozgalom
Jon Nazca / Reuters |
„Együtt kell dolgoznunk ezekkel a lányokkal, és egy biztonságos helyet, új otthont és új lehetőségeket kell biztosítanunk számukra” – mondja Emmanuel Ogebe emberi jogi ügyekkel foglalkozó ügyvéd, aki az „Oktatásnak folytatódnia kell” névre hallgató kezdeményezés egyik életre hívója. Mint mondja, ez épp a Boko Haram „antitézise”, hiszen nekik a nigériai lányok oktatása a fő céljuk.
„Sokan elértek egy olyan pontot, ahol azt mondják, már nem éri meg visszaülni az iskolapadba, mondván sehová se tudnak menni, ami biztonságos lenne számukra” – mondja az ügyvéd. Ő és munkatársai azon dolgoznak, hogy 12, a Boko Haram karmai közül megmenekült lányt mielőbb kijuttassanak Nigériából, és lehetővé tegyék számukra, hogy Peace-hez hasonlóan külföldön fejezzék be tanulmányaikat. A 18 éves lány és egyik barátnője már Washingtonban élnek.
A Nobel-békedíjas Malala Juszafzai is megemlékezett a nigériai lányok elrablásáról
„Ahogy ti, úgy én is a fegyveresek célpontja voltam, akik nem akarták, hogy a lányok iskolába járjanak. Az iskolabuszon ültünk, amikor engem és két barátomat lelőtték. Mind a hárman túléltük, és visszaültünk az iskolapadba” – írta a tavaly Chibok városából elrabolt lányoknak címzett nyílt levelében a 17 éves Malala Juszafzai.
A lányt a tálibok 2012-ben majdnem megöltek azért a blogjáért, amely 2009 óta mutatta be a hétköznapok nehézségeit és emelt szót a lányok férfiakéval egyenrangú oktatásáért. Malala hétfőn felszólította a nigériai vezetőket és a nemzetközi közösséget, tegyenek többet az elrabolt és azóta is fogva tartott diáklányok kiszabadítása érdekében.
Mint írta, 17. születésnapját Nigériában töltötte az elrabolt lányok szüleivel. „Az apukám és én együtt sírtunk és imádkoztunk a családotokkal. (…) Ne feledjétek, hogy a tragikus megpróbáltatásaitok egy nap véget érnek, és újra együtt lehettek majd a családotokkal és a barátaitokkal, és lehetőségetek lesz befejezni tanulmányaitokat. Várom a napot, amikor mindannyiótokat megölelhetem, imádkozhatok veletek és megünnepelhetjük szabadságotokat. Addig is maradjatok erősek és sose adjátok fel a reményt. Ti vagytok az én hőseim” – zárta sorait.
Peace különösen szerencsés, tekintettel arra, hogy 2013-ban már túlélt egy találkozást az iszlamista csoporttal. Akkor azonban a szélsőséges szervezet a fiúkra koncentrált. A fiatal lány nem illette kritikával a nigériai hadsereget, amiért az nem lépett fel megfelelően a Boko Haram jelentette fenyegetés ellen.
Mint mondja, bízik abban, hogy barátnői egyszer még visszatérnek Chibokba. „Azt gondolom, az emberek reménykednek, és imádkoznak, hogy talán egy nap majd mind viszontláthatjuk őket” – mondja.
A lány kedvenc tantárgyai egyébként az angol és a fizika, egy nap orvos szeretne lenni. Nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy egyszer ő is visszamegy Chibokba, de egyelőre örül, hogy az Egyesült Államokban élhet. „Azért hagytam ott Nigériát, mert tanulni szerettem volna. Itt béke van. Itt boldog vagyok” – tette hozzá.
800 ezer gyerek menekült el a Boko Haram elől
Az ENSZ Gyermekalapjának hétfőn közzétett jelentése szerint az elmúlt egy évben 1,2 millióra nőtt azoknak a száma, akik kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat, és menekültként tengetik életüket Nigérián belül. Közülük 800 ezren még gyerekek.
Mint írják, Nigériában több ezer gyermeket gyilkolnak meg, rabolnak el, kislányokat kényszerítenek akaratuk ellenére házasságra, kisfiúkat toboroznak katonának, és az is előfordul, hogy arra kényszerítik őket, hogy öngyilkos merénylőként felrobbantsák magukat. Így történt ez idén januárban is. Rengetegen meghaltak és sokan megsebesültek, amikor egy tíz év körüli kislány felrobbantotta magát az északkelet-nigériai Maiduguri város egyik zsúfolt piacán.
Az UNICEF kiemelte, hogy az afrikai országban 10,5 millióra nőtt azon gyerekek száma, akik nem járnak iskolába, ezen gyerekek 60 százaléka pedig Nigéria északi részén él, ahol 2012 és 2014 között az iskolákra mért támadásokban legalább 196 tanárt és 314 diákot mészároltak le, s több mint háromszáz iskola teljesen elpusztult vagy súlyosan megrongálódott.
A családok tömegestül menekülnek, eközben pedig rengeteg gyerek veszíti el a szüleit, akik egyedül, védtelenül próbálnak eljutni a legközelebbi menekülttáborokba. „Egyedül futottam el, amikor láttam, hogy a közösségben élőket agyonverték. Ez jobban megrémisztett, mint a lövések” – idézi az UNICEF jelentése az egyik 15 éves, Csádba menekült fiút. „Aggódom a szüleimért. Azt mondták, a családomat megölték, de nem hiszem, hogy mind meghaltak. Azt hiszem, néhányan még életben lehetnek” – teszi hozzá.
A nigériai gyerekek borzalmas dolgokon mentek keresztül, sokan látták, ahogy a szüleiket, testvéreiket, rokonaikat és szomszédaikat megölik, kínozzák vagy elrabolják. Sokaknak rohanniuk kellett az életükért, és napokon át vándorolni, hogy biztonságos helyre érhessenek.
„Nem szabad megfeledkeznünk az elrabolt 219 diáklányról, ugyanakkor arról a nyolcszázezer gyerekről sem, akik a Boko Haram erőszakhulláma miatt távol kerültek otthonaiktól” – mondja Laurent Duvillier, az UNICEF terepmunkása.
„Néhányan nagyon félénkek. Nem beszélnek és a közös programokon sem vesznek részt. Pszichoszociális segítségre van szükségük” – árulta el Marzia Vigliaroni, a COOPI, az UNICEF egyik partnerének munkatársa, amely szervezet a nigeri Diffában próbál megfelelő körülményeket teremteni a gyerekeknek.
„Megkérjük őket, hogy rajzolják le, mi történt velük. Elvágott torkú és a folyóba hajított embereket rajzolnak. Ez jól mutatja, milyen hatással van rájuk mindez. Külön-külön foglalkozunk velük, próbálunk segíteni nekik, hogy elfelejtsék azokat a megrázó eseményeket, amiket átéltek, hogy folytatni tudják az életüket, hogy úgy élhessenek, mint más gyerekek, és elfelejthessék mindazt, amin keresztül kellett menniük” – teszi hozzá.
