galéria megtekintése

Fejre állt a britek bevándorlóellenes logikája

11 komment

Falus Tamás

A brit kormány szerint az új tagállamokból érkező bevándorlók túlságosan megterhelik az ország jóléti rendszerét, ezért őket négy évre kizárnák a szociális ellátásból. Egy friss kutatás azonban nem igazolja a britek félelmeit. Az eredményeket összegző tanulmány szerzője Fóti Klára, akit a Eurofound, az EU munkapiaci és szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozó ügynöksége dublini székhelyén kérdeztünk a tanulságokról.

– Mi motiválta az Európai Unióban a kutatást, melynek tartalma napjainkban aktuálpolitikai jelentőségűvé is vált?
– Már korábban felmerült az úgynevezett „segélyturizmus" gyanúja, vagyis az, hogy az „EU10"-ből, azaz a visegrádi, a balti tagállamokból, Szlovéniából, Bulgáriából és Romániából a nyugat-európai országokba való vándorlást az ott elérhető magasabb színvonalú segélyek és szociális szolgáltatások motiválják. A válságot követően egyes fogadó országokban felerősödött és egyre inkább hangot kapott az a vélemény, hogy az „új bevándorlók" fokozott mértékben terhelik meg ezeknek az országoknak a jóléti rendszereit. A költségek növekedése miatt pedig a szociális juttatások, szolgáltatások fenntartása egyre bizonytalanabbá válik. Egy széleskörű OECD-kutatás azonban már 2013-ban kimutatta, hogy mivel az érkezők túlnyomó többsége munkát vállal, az általuk befizetett adók és társadalombiztosítási járulékok összességében még mindig magasabbak, mint azok a költségek, amelyeket a juttatások, szolgáltatások igénybevétele révén ki kell számukra fizetni. Vagyis többet fizetnek be a rendszerbe, mint amennyit „kivesznek" onnan. A segélyturizmusról szóló vita ennek ellenére tovább éleződött, sőt a román és bolgár állampolgárok szabad mozgását korlátozó utolsó akadályok 2014. január 1-jei feloldását megelőzően túlpolitizálttá vált, egyre kevésbé alapult a tényeken. Emiatt határoztuk el kollégáimmal, hogy megvizsgáljuk, mi a helyzet a valóságban.

– Mely országokban vizsgálódtak, milyen módszerek alapján?
– Kizárólag fogadó országokban vizsgálódtunk, hiszen azt akartuk megnézni, hogy az EU10 tagállamaiból érkezők milyen mértékben veszik igénybe a különböző juttatásokat, segélyeket, szociális szolgáltatásokat, körükben vajon többen részesülnek-e azokból, mint a hazai népességben, illetve más bevándorló csoportokban. Ausztriában, Dániában, Hollandiában, Írországban, Nagy-Britanniában, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és Svédországban végeztünk adatelemzést, illetve készítettünk interjúkat kormánytisztviselőkkel, helyi önkormányzatok szociális ügyekért felelős alkalmazottaival, migránsszervezetek képviselőivel és persze magukkal a bevándorlókkal is. A kutatást helyben végezték egyetemek, kutatóintézetek, cégek olyan kutatói, akik jártasak a témában. A kérdéseket kollégáimmal együtt állítottuk össze, de azokat természetesen egyeztettük az adott ország kutatóival is.

– A fogadó országokban végzett kutatások eredményeit dolgozták fel, összegezték Dublinban az ön irányításával?
– Igen. A kutatás több mint egy évig tartott, hiszen az egyes országokban történő vizsgálódást megelőzte egy szakértőkkel folytatott konzultáció is. Arról nem beszélve, hogy azokban az országokban, amelyekről kiderült, hogy több adat áll rendelkezésre, mint ahogy azt eredetileg feltételeztük, további adatokat kellett kérnünk. Az egyes országtanulmányokat az adott ország intézeteinek vezető kutatói írták kollégáik segítségével. A terepmunka végeztével pedig az eredményeket szintén szakértőkkel összegeztük, illetve megbeszéltük, melyek a legfontosabb tanulságok. A záró tanulmányt én írtam, de véglegesítése előtt természetesen elküldtem azt az országtanulmányok szerzőinek, hogy ellenőrizhessék a közölt adatokat, információkat.

 
Fóti Klára

– A kutatás mennyiben igazolta vagy cáfolta azt a nézetet, hogy a gazdagabb országokba bevándorló kelet-európaiakat nemcsak az elérhető magasabb jövedelmek vonzzák, hanem a „küldő" országokénál jobb színvonalú szociális szolgáltatások is, sőt, sokukat közülük elsősorban azok?
– A kutatás során feltárt eredmények nem igazolták ezeket a nézeteket. Az adatok ugyanis azt mutatják – hasonlóan a 2013-as OECD-kutatásokhoz –, hogy az „új" bevándorlók túlnyomó többsége munkát vállalni érkezett a fogadó országokba. Ezt igazolja a korösszetételük is: többségében munkavállalási korú fiatalokról van szó, körükben a 25–45 év közöttiek aránya jóval magasabb nemcsak a hazaiakénál, hanem más bevándorló csoportokénál is. A munkavállalási korúak aránya az EU10-ek körében jóval magasabb, mint a hazaiakéban: Hollandiában a hazai népesség 65 százaléka munkavállaló korú, míg az EU10-ekből érkezők esetében ez 84 százalék. Az átlagéletkor közötti, sokszor jelentős különbségek szintén erre mutatnak: Nagy-Britanniában például a hazaiak átlagéletkora 40 év körüli, míg a frissen érkezettek körében mindössze 28 év. Ráadásul néhány országban a foglalkoztatási szintjük is magasabb, mint a hazai népességé. Ilyen ország Írország, Nagy-Britannia és Olaszország. Írországban és Nagy-Britanniában a különbség meglehetősen jelentős: míg a hazaiak foglalkoztatási rátája Írországban alig haladja meg a 60 százalékot, az EU12 rátája (ezek az adatok a ciprusi és máltai állampolgárokat is tartalmazzák) 70 százaléknál is magasabb. A különbség Nagy-Britanniában is csaknem 10 százalékpontos – itt az EU12 polgárok foglalkoztatási rátája 80 százalék. Ausztriában és Dániában a két csoport foglalkoztatási rátája megegyezik, 70 százalék körüli. Az eltérés a többi országban sem jelentős. A válságot követően ugyanakkor a kelet-európai munkavállalók helyzete rosszabbodott: többnyire olyan ágazatokban dolgoztak, illetve dolgoznak, amelyeket a gazdasági ciklusok különösen érzékenyen érintenek: építőipar, turizmus, vendéglátás, kiskereskedelem stb. Ezzel is összefügg, hogy munkanélküliségük egyes országokban különösen magas, jövedelmük gyakran alacsonyabb, mint a hazai munkavállalóké, s körükben különösen sokan dolgoznak részmunkaidőben, gyakran párhuzamosan több részmunkaidőt vállalva, hogy ki tudjanak jönni alacsony fizetésükből.

– Kutatásuk választ adhat arra is, hogy a Kelet-Európából érkezettek mikor és milyen okokból veszik valóban igénybe a fejlett országok jóléti és szociális juttatásait?

– Igen, igyekeztünk erre vonatkozó adatokat összegyűjteni, bár sok esetben csak felmérésekre, illetve becslésekre hagyatkozhattunk, mert a legtöbb országban a jóléti és szociális juttatásokban részesülők adatai nem tartalmaznak állampolgárság szerinti bontást. Azonban az EU10 országokból érkezők társadalmi-demográfiai jellemzői alapján – melyeket szintén vizsgáltunk –, a felmérésekből, becslésekből származó eredmények megbízhatónak tűnnek, reális képet nyújtanak.

– Milyen arányban vesznek igénybe szociális juttatásokat az EU10 országokból érkezők, összehasonlítva a fogadó országok népességével?
– A kelet-európai tagállamokból származó bevándorlók összességében kevésbé veszik azokat igénybe, mint a fogadó ország népessége. Különösen igaz ez a rokkantsági juttatásokra és a betegséggel összefüggő ellátásokra, valamint a nyugdíjakra. Például Nagy-Britanniában, míg a hazai népesség kb. 7 százaléka részesül rokkantsági és betegséggel összefüggő juttatásokban, az EU10 állampolgárai körében e juttatások igénybevétele egészen minimális, 0,1 százalék alatti. Egyes esetekben azonban – különösen a foglalkoztatást érintő juttatások esetében, mint amilyen a munkanélküli-segély vagy az alacsony jövedelmű dolgozóknak járó ellátások – magasabb az igénybevétel, mint a hazai népességé. E megállapítás azon országok többségére igaz, amelyekben erről elérhető adatok állnak rendelkezésre. Svédországban például a román és bolgár állampolgárok 6,6 százaléka kapott munkanélküli-segélyt, míg a Svédországban születettek körében az arány 5,6 százalék volt 2010-ben.

– Kutatási eredményeik alapján a fogadó országok átlagából mennyire rí ki Nagy-Britannia, jogos-e politikusaik aggodalma a segélyturizmussal kapcsolatban?
– Nagy-Britannia éppen abban tűnik ki, hogy a kelet-európaiak munkavállalási szintje magasabb a hazai népességénél. Általános megállapításunkat illetően azonban nem rí ki a többi ország közül, azaz összességében a segélyeket, különböző juttatásokat a kelet-európai bevándorlók kevésbé igénylik, mint a hazai népesség, ha a nyugdíjakat is beszámítjuk. Kutatásunk ellenben feltárta, hogy az EU10 országokból érkezők között többen veszik igénybe a gyerekek után járó juttatásokat, mint a hazai népesség vagy akár a többi bevándorló csoport körében: arányuk meghaladja a 25 százalékot, míg a többi csoport súlya 20 százalék alatti. Ugyanez vonatkozik azokra az adókedvezményekre, amelyek gyerekes családoknak és/vagy alacsony fizetéssel rendelkező személyeknek járnak: csaknem 20 százalék az EU10-ek esetében, 10 százalék körüli a többiekében. Az összes ilyen ellátás azonban a szociális juttatások összköltségeinek csupán körülbelül 20 százalékát teszi ki. Jóval nagyobb az azokra a juttatásokra jutó költséghányad, amelyet elsősorban a hazai lakosság vesz igénybe: csak a nyugdíjakra, a betegségi és rokkantsági segélyekre a költségek több mint 50 százaléka esik. Ezek az adatok – figyelembe véve az EU10-ek Nagy-Britanniában különösen magas foglalkoztatási szintjét is – azt mutatják, hogy a kelet-európai országokból érkezők összességében minden bizonnyal a szigetországban is nagyobb mértékben járulnak hozzá a közös kasszához, mint amennyit kivesznek onnan. Az aggodalmak tehát még akkor is eltúlzottak, ha az EU10 állampolgárai egyes segélyeket nagyobb mértékben vesznek igénybe, mint más csoportok. Arról nem beszélve, hogy az uniós munkavállalókat diszkrimináló tervek megvalósulása a szegénység növekedését vonná maga után.

– Kiknek készült a kutatásuk, s kikhez jut el? Megkapják-e például Európa döntéshozó politikusai?
– Kutatásunk – reményeink szerint – az európai döntéshozókon kívül eljut az egyes tagállamok politikusaihoz is. Arra természetesen már nincs ráhatásunk, hogy a tanulmány milyen mértékben befolyásolhatja őket, de ha a kutatás elősegíti a tisztánlátást, és a továbbiakban a vita a tényekre fókuszálna, már elértük célunkat.

Névjegy

Fóti Klára közgazdász, kutatásvezetőként 2008 júniusa óta dolgozik Dublinban az Európai Unió szakosított szervezeténél, a Eurofoundnál (European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions), mely független és összehasonlító kutatásokból származó megállapításokat, ismereteket és tanácsokat továbbít kormányoknak, munkáltatóknak, szakszervezeteknek és az Európai Bizottságnak. A magyar szakember állását nemzetközi pályázaton nyerte el. Korábban az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének főmunkatársa volt, kutatási témái közé tartozott a kelet-európai országok munkaerőpiaca, a térség szociálpolitikai kérdéseinek vizsgálata, valamint az Európán belüli migráció. A Eurofound 2015 decemberében publikálta legújabb tanulmányát az „Az EU-n belüli mobilitás szociális dimenziója: a közszolgáltatásokra gyakorolt hatás” (Social dimension of intra-EU mobility: Impact on public services) címmel, melynek szerzője.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető