Titkos szavazással döntenek a parlamenti elnökről, akinek a képviselők abszolút többségére (legalább 376 voksra) van szüksége. Bár a játszma lefutottnak tűnik, akadnak ellenjelöltek is: a brit konzervatív Sajjad Karim, az osztrák zöldpárti Ulrike Lunacek, vagy az új spanyol baloldali párt, a Podemos színeiben induló Pablo Iglesias.
|
Martin Schulz és Jean-Claude Juncker. Mindenki megkapta a magáét
Axel Heimken / DPA |
Még nagyobb érdeklődéssel várják az egész unióban, miként szavaz az Európai Parlament július 16-án. Ekkor kell véleményt mondania a június végi EU-csúcson bizottsági elnöknek jelölt Jean-Claude Junckerről, akit az összes kormányfő közül csupán a brit David Cameron és Orbán Viktor ellenzett.
A magyar tiltakozás már csak azért is különös, mert a Fidesz ugyanúgy a Junckert támogató Európai Néppárt tagja (ellentétben Cameron pártjával, amely az Európai Konzervatívok és Reformerek nevű csoporthoz tartozik).
Amikor az uniós csúcstalálkozó után megkérdezték Orbánt, hogyan szavaznak majd 16-án a fideszes EP-képviselők, a magyar kormányfő talányosan annyit válaszolt: van ugyan egyértelmű véleménye, de az európai parlamenti voksolás titkos lesz.
Biztosra vehető Juncker parlamenti jóváhagyása, ezért az ellene lobbizó brit–magyar párosból David Cameronnak volt annyi realitásérzéke, hogy felhívta vasárnap a luxemburgi politikust, gratulált neki, és máris arról egyeztettek, hogyan tudnának együttműködni. A londoni kormányfőnek már csak azért is érdeke jó viszonyt ápolni a leendő bizottsági elnökkel, mert így tud minél fontosabb tárcát kiharcolni a Nagy-Britannia által delegált EU-biztosnak.
|
Állhat egy dán baloldali nő az Európai Tanács élén?
Philippe Wojazer / Reuters |
„Kiadó” még két fontos állás, az Európai Tanács állandó elnöki posztja (amelyet most a belga Herman Van Rompuy tölt be), valamint a kül- és biztonságpolitikai főképviselő pozíciója (amelyet jelenleg a brit Catherine Ashton foglal el). Ezekről a július 17-i rendkívüli EU-csúcson határoznak a kormányfők, egy nappal Juncker parlamenti megszavazása után.
Itt már bonyolódnak a társasjáték szabályai: figyelembe kell venni a bal- és jobboldali, az északi és déli, a nyugat-európai és kelet-európai, sőt a női és férfi uniós vezetők arányát is.
A szociáldemokrata Martin Schulz megválasztása után az európai baloldal reálisan nem számolhat azzal, hogy megszerzi az összes többi posztot is. Hírek szerint inkább az Európai Tanács irányítására „hajtanak rá”, és a legesélyesebb jelöltként egyelőre Helle Thorning-Schmidt dán miniszterelnököt emlegetik.
Előnye, hogy női vezető, kiválóan beszél angolul és franciául, dolgozott már EP-képviselőként is, és a tekintélyes bruges-i College of Europe-ban végzett. Hátránya, hogy Dánia nem tagja az euró övezetnek. Brüsszeli körökben kering Enrico Letta volt olasz kormányfő neve is, csakhogy olasz már az Európai Központi Bank elnöke, Mario Draghi is.
Arról nem beszélve, hogy Matteo Renzi jelenlegi olasz miniszterelnök inkább külpolitikai főképviselőnek ajánlgatja saját külügyminiszternőjét, Federica Mogherinit. Az ő neve csak nemrég bukkant fel a jelöltek között, régóta szó van viszont Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszterről. Ám ellene szól a nyíltan vállalt Oroszország-ellenesség, és nem segítenek a lehallgatási botrányban kiszivárgott, Cameront és Amerikát szapuló megjegyzései sem.
Miközben az EU igyekszik megbirkózni az ukrán válsággal, az oroszokat élesen bíráló kijelentések ugyanígy gyengíthetik Carl Bildt svéd külügyminiszter esélyeit is.
