Körülbelül száz iraki kurd katona (pesmerga) tüzérségi támogatást nyújt a gyengén felfegyverzett és alig kiképzett „népi önvédelmi egységeknek” (PYG). A törökök hosszú vonakodás után engedték át a pesmergákat, s azt is kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy a hadoszlopot ujjongva köszöntötte a helyi kurd lakosság. A Szabad Szír Hadsereghez tartozó Aszad-ellenes fegyveresek közül ötvenen csatlakozhattak a védőkhöz.
Az IS azonban kezében tartja a várost övező falvakat és Kobane több negyedét. Időnként kénytelenek átmenetileg hátrébb húzódni, de aztán ők is erősítést kapnak. A terrorhadsereg harmincezer fanatizált katonájával egyszerre több helyen is képes hadműveleteket folytatni. A hét végén az iraki Anbar tartományban mészároltak le félszáz helyi (szunnita) törzsi fegyverest, illetve nőket és gyermekeket.
Erre is utalt Recep Tayyip Erdogan török államfő franciaországi látogatásán, nehezményezve, hogy a külvilág kizárólag Kobanéra figyel, miközben az IS Szíriában és Irakban több helyen támad és gyilkol egyszerre. A város elhúzódó ostroma újra Törökországot és kormányát helyezi a válság középpontjába. A megoldatlan szíriai helyzet és az iraki káosz egyértelműen Erdogan külpolitikai csődje. A törökök nem hajlandók az otthonaikat védő szíriai kurdok védelmére sietni.
Vonakodva csatlakoztak az USA által összehozott IS-ellenes koalícióhoz, s az Incirlik légi támaszpont felhasználását is csak nehézkesen engedélyezik. Lábhoz tett fegyverrel figyelik a kurdok élet-halál harcát, és jó hat hétig nem engedték, hogy a védők segítséget kapjanak. Beengedték ugyan a menekülő családokat, de nem engedték vissza a harcolni akaró férfiakat. A török kormány és hadsereg abból indul ki, hogy a szíriai kurdok Demokratikus Uniópártja (PYD) a terroristának minősített Kurd Munkáspárt (PKK) helyi lerakata.
|
Törökországi kurd tüntetők
Eric Vidal / Reuters |
Ankara azt sem akarja, hogy megerősödjék a szíriai kurd önkormányzatiság, hiszen ez a törökországi kurdok autonómiájának egyik hátországa lenne. Eközben tűzszünet van a török fegyveres erők és a PKK között, s elvben megbékélési tárgyalások is folynak. Erdogan azért sem segíti a kurdok küzdelmét, mert saját politikai hátországa inkább rokonszenvezik a szunnita fanatikus IS-sel, mint a világi nacionalista, balos kurd felkelőkkel.
A kormányzó AK párt több tisztségviselője a PKK-t rosszabbnak mondta, mint a tömeggyilkos dzsihadistákat. Ez az alig titkolt rokonszenv felkelti sok térségbeli és nyugati megfigyelő gyanakvását. A törökök vonakodása irritálja az Egyesült Államokat. Immár mindkét oldalon a török NATO-elkötelezettség erejét latolgatják. A washingtoni Politicóban Ideje Törökországot kirúgni a NATO-ból címmel jelent meg cikk, mely szerint Erdogan alatt Törökország távolodik a NATO, a nyugati demokráciák eszményeitől és közeledik az iszlamista világhoz.
Szinte ezzel egy időben írta a Yeni Safak nevű török kormánybarát lap, hogy a NATO Törökország számára csak kiszolgáltatottságot, megosztottságot, katonai puccsokat hozott. Más kormányközeli források is azzal vádolják a NATO-t, s voltaképpen az USA-t és az EU-t, hogy az országra érdekei ellenére kényszerítette rá a nyugati biztonsági prioritásokat és konfliktusokba sodorta a törököket. Hugh Pope az International Crisis Group regionális kutatási igazgatója, aki már korábban is nyilatkozott lapunknak, most arra figyelmeztet, hogy Törökország teljesen elszigetelődni látszik.
Korábban az volt Erdogan politikája, hogy problémamentes kapcsolatot építenek a szomszédokkal, s most eljutottak oda, hogy délen és keleten „nincs szomszédjuk”. Az IS-sel kapcsolatos ellentmondásos viszonyt azzal magyarázzák a helyi elemzők, hogy Erdoganék a korábbi években éppen a hasonló csoportok támogatásával akartak regionális vezető szerepet kiépíteni.
– Az IS mindenütt az Erdogan-rendszer ellenfelei ellen harcol: az Aszad-rezsim ellen, a bagdadi síita kormány ellen és a szíriai kurd PYD ellen – magyarázza Behlul Özkan, az isztambuli Marmara Egyetem politológusa. A regionális konfliktust viszonylag gyorsan csak a török kormány együttműködésével lehetne megoldani. A török politikai vezetés viszont valami mást akar.
